1.
Néha csodálkozom, hogy még nem fulladtál bele a hazugságaidba.
Beléd épülnek mint a protein por az izomba.
És én mindig újra és újra hiszek neked,
Mert hallgatásoddal átvállalod terheimet.
Hogyan tudsz így élni?
Egész nap hallgatni, hazudni, mesélni.
Szar lehet neked.
Szar lehet neked.
Hazudnod kell mert nem éred el
Magadtól a szürkéskék eget.
Azt hazudod, hogy elég magas vagy,
Hogy ujjad végén ott az égbolt- ablak.
Kihagyod a létrát, a kamut, az illúziót,
Kiölöd létedből azt az öklömnyi jót.
Nekem is hazudtál, megszépítve jó pár helyzetet.
Ennek ellenére már ismerem a teljes történetet.
Fulladj bele a hazugságaidba!
Az eső a mázat a szennyről majd lemossa,
Hogy mindenki lássa azt a bizonytalan embert,
Aki sokszor igazat mondani sem mert.
