Valerie naplója (SzJG)

Augusztus 30. Szombat 1/2

Ma nagyon kircsi napom volt. De kezdjük az elejénél.
Reggel az ébresztőmre keltem. Ami a 5sos-tól a Can't remember. Szóval erre keltem és mikor meghallottam a zenét egyből felpattantam és elkezdgem énekelni. Már úgy a felénél tarthattam mikor Domi is bejött és elkezdett táncolni. Nos ez az egész úgy nézett ki hogy én elől énekeltem és táncoltam míg Domi hátul táncolt mint a háttértáncosok. Amúgy még nem mondtam de táncolok. Verseny szerűen. Mindegy is. Szóval ennek az vetett véget hogy a zene elkussolt. Komolyan. Megnéztem mi baja. Hát csak annyi hogy vége lett a zenének.
--Vége?--nyitott ajtót anyu és apu.
--Ja--mondtam unottan és felkaptam a székről a tegnap kiválasztott ruhát.

--Gyertek reggelizni!--kiabált fel anyu mert idő közben lementek.
--Oké!--és lementem reggelizni. A reggeli gofri volt nutellával. Nyammi.
--Izgultok?--kérdezte apu mire csak egy unott tekintetet küldtünk felé.
--Miért? Kéne?--kérdeztük egyszerre.
--Ne beszélj már velem egyszerre!--kiabáltunk egymásra--Aaarrrghh--elégeltük meg és felmentünk a szobánkba. Én még elmentem fogat mosni és tettem magamra egy kicsi szájfényt. Aztán felkaptam a táskám amiben vannak a ruháim beletettem a szájfényemet, a fogkefémet, a fogkrémemet és a bikinimet amit tegnap elfelejtettem mert fáradt voltam. Ja meg egy törölközőt. És kész is vagyok.
--Mehetünk?--kérdeztem lent.
--Aha--mondta apu és Domi.
--Anyu hol van?--kérdeztem.
--Már elment dolgozni--mondta apu mire bólintottam és már mentem is volna ki az ajtón. De sak Volna. Mert Domi is ezt az időt választotta hogy kijöjjön. Ezért vagy 5 percet kínlódtunk mikor Domi kiesett az ajtón én meg összeestem a röhögéstől. Apu ezt mind felvette a telefonjára és szerintem még Face-re is felrakta ahogy a két gyereke a földön fetreng. Csakhogy az egyik a nevetéstől míg a másik azért mert elesett.
--Elfogunk késni--jegyezte meg apa unottan mire mind a ketten felálltunk és odasétáltunk kocsihoz. Gyors bepattantam az anyósülésre.
--Nem, nem,nem. Én ülök itt--mondta Domi mire csak az arcába röhögtem és hátra mutattam.
--Menj oda--mondtam mire idegesen kinyitotta az ajtót és becsapta maga után.
--Óvatosan ez nen wc ajtó--mondta apa mire csak megrántottuk a vállunkat.
--Megyünk vagy nem?--kérdezte Domi mire elindultunk. Olyan 10 perc alatt ott voltunk és közben Despacito-t hallgattunk. Mikor kiszálltunk még mindig énekeltük Domival.
--Decpasito. Vamos a hacerlo en una playa...--énekeltük mikor odajött hozzánk egy idős bácsi.
--Jóreggelt. Ti biztos Valerie és Domonkos vagytok--mondta mire Domival egyből rávágtuk hogy:
--Csak Val--Én
--Csak Domi--Domi egyértelműen ezt mind egyszerre.
--Már megint kezded?--kérdeztük egyszerre egymástól.
--Gyerekek haggyátok már abba--szólt ránk apu.
--Jó--mondtuk és bosszúsan összenéztünk.
--Köszönöm--sóhajtott apu.
--Van mit--mondtuk egyszerre mostmár mosolyogva.
--Oké mindegy haggyuk--mondta apu is mosolyogva.
--Rendben szóval a 9.b ott van és én Haller Endre vagyok az osztály főnökötök.--mondta és a zajosabb társaságra mutatott miszerint az a mi osztályunk.
--YES!!--kiabáltuk egyszerre és újra elkezdtük énekelni a Despacito-t miközben a társaság felé sétáltunk.
--Quiero ver bailar tu pelo
Quiero ser tu ritmo
Que le enseñes a mi boca
Tus lugares favoritos...--énekeltük mikor odaértünk és már majdnem táncoltunk is amúgy.
--Okkké--mondta egy ismerős hang odafordultam és megláttam Bellát.
--Bella!!--sikítottam és a nyakába ugrottam.
--Rosii!!--sikította ő is mire elnevettük magunkat.
--Igen. Rosiii!!--sikította Domi is és mikor meg akart ölelni csak sípcsonton rúgtam.
--Elfelejtettem elhozni a deszkám!--kiabáltam fel ijedten és pont ekkor ért oda apu.
--Ja. De örülj hogy van egy ilyen jófej apukád aki elhozta mind a kettőtöknek--mondta mosolyogva mire meg könnyebbülve ütöttem meg a hozzám legközelebb állót. Aki egy kiscsaj volt.
--Upsz. Bocsi--mondtam nevetve és felállítottam mert elesett.
--Semmi baj. Erőset ütsz...--kérdőn nézett rám.
--Valerie de csak Val, Rose vagy Rosi--mondtam mosolyogva mikor megláttam egy ismerős lányt Párizsból.
--Oki. Én Csenge vagyok--mondta mie mosolyogva bólintottam.
--Neményi veszély--súgtam oda Dominak.
--Hol?--kérdezte hangosan és elkezdte forgatni a fejét hogy valyon hol lehet az az átkozott Neményi lyány.
--Ott--csaptam tarkón és az oszifő-re mutattam mert már ott volt. Amúgy meg ekkor mindenki odafordult.
--Ez Neményi lánya??--kérdezte meg egy fiú.
--Hol van apu??--kérdeztem a nyakat nyújtogatva.
--Már elment--mondta egy lány.
--Réka?--kérdeztem mire mosolyogva intett egyet.
--Ja amúgy igen. Ő Neményi lánya--mondtam sóhalytva a fiúnak, akinek még mindig nem tudom nevét.
--Zsolti vagyok--mondta mire én is bemutatkoztam.
--Jajj ne--mondta Sári amint odaért hozzánk.
--Sárika--mondtam gúnyos mosollyal.
--Sára--mondta tetetett csodálkozással Domi.
--Domi--mondta olyan nagy szerelmes sóhallyal hogy azt hittem elnevetem magam.
--Sára. De rég láttalak--törölte a nem létező könnyeit Domi.
--Igen nagyon rég nem láttunk téged. Annyira hiányoztál--mondtam már beletéve a drámán tanult tudásomat. Vagyis szinte eljátszottam hogy tényleg hiányzott.
--Igen. Nekem is hiányoztál--mondta Réka aki amúgy 1 évig kint volt az apjával nálunk és teljesen kikészítettek minket.
--Réka? Te is itt vagy?--kérdezte Sárika ijedten mire már mind a hárman elnevettük magunkat.
--Nem. Csak a szellememet látod--mondta nevetve és mi Domival ma már másodjára a földön fetrengtünk.
--Gyerekek itt a...--akadt meg Haller mikor meglátott minket--busz--fejezte be már összeráncolt szemöldökkel.
--Oké. Mehetünk--pattantunk fel Domival mintha mi sem történt volna és elindultunk a buszhoz.

Remélem tetszett
Puszi
Merci