Valerie naplója (SzJG)

Szeptember 8. Hétfő 1/2

Arra keltem hogy valami jéghideget érzek az arcomon. Aztán mindenhol. Kipattant a szemem és olyan gyorsan ültem fel hogy lefejeltem azt aki leöntött mint kiderült, vízzel.
-Áuuu. Barom!-kiabáltam rá mikor észrevettem hogy nem ismerem a srácot.
-Ki vagy?-kérdeztem mire rám emelte a szemét.
-Kedves-húzta el a száját. Pont kinyílt az ajtó mikor befejezte. Domi lépett be rajta.
-Komolyan. Kopogni luxus? Amúgy is minek kellett felkelteni. Mégcsak Fél nyolc?-kérdeztem olyan 5 hanggal magasabb hangon.
-Mert én már kész vagyok? És el fogunk késni ha nem sietsz-mondta mire felpattantam az ágyamról és megcsaptam a mellkasát.
-Hu. Mikor gyúrtál?-kérdeztem mire kínosan elnevette magát.
-Mikor lettél ilyen köcsög?-kérdezte mire nyeltem egy nagyot.
-Nem is tudom. Talàn mikor kiderült hogy a szüleink hazudtak nekünk?-kérdeztem és már ott sem voltam. Hanem mentem a fürdőbe.

Gyors lefürödtem és mikor visszaértem a szobámba már nem làttam ott senkit. Ez jó legalább feltudtam öltözni. Kivettem ezt az outfitot a szekrényemből majd gyors felvettem.

Mikor készen álltam felkaptam a táskám és leszaladtam a lépcsőn. Nem mondtam semmit. Csak mentem a garázsba a gördeszkámért és elindultam mert este megbeszéltük a lányokkal hogy majd a suli előtt találkozunk. De nem hiszem hogy megvárnak ugyanis már elkéstem. És mèg az órarendet sem tudom. De! Ezért van az én szeretett telefonom. Gyors előkaptam a zsebemből mikor a suli elé értem.

Én: Gyere már ki elém. Nem tudom hova kell mennyek😅
Babáám: Így jár aki késik. Megyek❤

Hát akkor ezt lerendeztük. A másik pillanatban pedig Réka lép ki az ajtón.
-Jösz?-kérdezi mire felkapom a fejem ès a deszkám is.
-Muszály-mondtam miközben elhúztam a szàmat.
-Hát. Szerencséd volt hogy nekem irtál mert én is csak az előbb értem ide-mondta mikor elindultunk.
-És még én késtem. Chh-színészkedtem mire belecsapott a válamba.
-Én csak 5 percet. Te meg 1 hetet-mondta mire már nem szóltam semmit.
-Igaz-vagy mégis mondtam. Vagy nem? Vagy hülye vagyok? Ja az vagyok.
-Az igazgatóiba megyünk-mondta mire sóhalytottam egyet.
-A szekrénykulcs?-kérdeztem mire csak hozzátette hogy meg a könyvek. Mikor odaértünk bekopogtunk.
-Szabad-hallatszódott mire beléptem utánam meg Réka.
-Jó reggelt!-köszöntünk az igazgatónak de míg ő kedvesen addig én unottan.
-Jó reggelt! Muben segíthetek lányok? Á... várjatok. Te vagy a második Antai-Kelemen?-kérdezte mire bólintottam. Erre felkapott valahonnan _nem tudom honnan nem figyeltem_ egy kupac könyvet és a szekrény kulcsot a kezembe adta. A könyveket úgy vittük hogy a felét én a felét pedig Réka. Mikor betettük a könyveket a szekrénybe Rékához fordultam.
-Most hova?-kérdeztem mire sóhalytott egyet és leült a lépcsőre.
-Itt maradunk addig amíg ki nem csengetnek. Van még 10 percünk. Megyünk a büfébe vagy le ülsz?-kérdezte mire lecsúsztam a korláton.
-Büfé-válaszoltam neki nevetve mire ő is lecsúszott utánam.
-De nem is tudod hol van-kiabál utánam mikor gondolom észre vette hogy sokkal jobban beelőztem mint hitte. Ígyhát egy megadó sóhallyal megàlltam és bevártam.

Tíz perc múlva már a büfé előtt ülve nevetve ettünk. Ekkor megallottuk a csengőt. Gyors felálltunk és én követtem Rékát.
-Matek lesz-mondja mire fájdalmasan felsóhalytok.
-Mert már miért ne?-kérdeztem magamban tele iróniával.
-Ugye?-nevet fel fájdalmasan és a szekrényünkhöz sietünk. Ami egymás mellett van. Még jó. Gyors kivettük a matek cuccunkat én a táskámba dobtam amiben benne van minden fontos dolog ami kelhet nekem mára.
-Ha nem sietünk ezt az órát is lekéssük-figyelmeztet Réka mire gyorsan becsapom a szekrény ajtót és bezárom.
-A tanár előtt kell beérnünk-mondtam neki mire gonoszan összemosolyodtunk.
-Arra gondolsz amire én?-kérdezi én meg csak megvontam a vállam.
-Ha arra gondolsz hogy hiányzik a barátom akiről neked nem meséltem és jó lenne beérni a terembe csengetés előtt. Akkor igen. De nem hiszem hogy erre csak maximum arra gondoltál amit utoljára mondtam és a barátos ügyet meg majd megbeszéljük tényleg de.....-és még mondtam volna tovább.
-Értettem. Majd még számolunk. Menjük matekra-forgatta meg szemeit és már el is indultunk.

Olyan két perc alatt a teremben is voltunk. Mikor beértünk és a többiek megláttak mindenki elkezdett tapsolni. Erre én Rékára néztem értetlenül mire ugyanazt a tekintetet kaptam vissza amit felé intéztem.
-Antai-Kelemen Valerie! Eltalált a suliba és eljöhet velem deszkàzni! Végre nem leszek magányosan ott Domival meg Ricsivel akik kezdenek egy hét után unalmasak lenni-kiáltott fel......

Ne haragudjatok hogy 3 vagy 2 hete nem hoztam részt de szombatra igérek minimum egy részt. Tényleg. És vasárnap is lesz egy rész ezt biztosra vehetem. Meg a jövő héten legalább egy szerdán pénteken, meg vasárnap.
Ez így oké? Kérlek válaszoljatok mert nem tudom hogy érdemes-e írnom. Nem kapok visszajelzéseket és nekem ez így nem jó. Olyan mintha senkit sem érdekelné amit írok.