Prológus

453 68 23
                                    

"Sosem pihen!"

A hangok sosem pihennek. Mindig suttognak a füledbe, addig amíg meg nem őrülsz. Bár ha hangokat hallassz, akkor eleve őrült vagy, mint én. A nevem Oh Sehun. Már 5 éve vagyok a zártosztályon. 13 éves koromban volt egy autóbalesetem. 3 hónapig kómában feküdtem a kórházban, az orvosok azt mondták a szüleimnek hogy nem fűznek ahhoz sok reményt hogy én valaha is magamhoz fogok térni. A szervezetem nagyon gyenge volt. Akkor hallottam először Őt. Nem tudtam, sőtt még most se tudom pontosan mi volt, de beszélt hozzám. Azt mondta ő intézte úgy hogy kómába kerüljek, és neki köszönhetem, hogy nem haltam meg. De ha Ő nincs, akkor a baleset sem történt volna meg.

Ez a valami pedig úgy hivatja magát, hogy Luhan...

Ez lenne a prológus, ha tetszett akkor csillagozz és komizz! Hamarosan jövök az első résszel.
Pusszancs!💖💖

Hallom Őket! Where stories live. Discover now