*5 évvel később*
A fehér ágyban fekszem, fehér falak között. Még mindig itt vagyok. Már 5 éve és Luhan nem változott semmit.
Egyre több ismeretlen hangot hallok, akik bántani akarnak, de Luhan megvéd. Úgy érzem, hogy van valaki aki szeret, és ez boldogsággal tölt el.
*
Nyílt az ajtó. Yixing doki lépett be rajta.
- Hogy érzed magad, Sehun? - ült le az ágyam szélére.
- Nincs itt. Elment. De visszajön, ugye? - motyogtam.
- Kiről beszélsz Sehun? - kaptam pár kérdő pillantást.
- Luhanról! - ültem fel az ágyon.
- Nem tudom mikor jön vissza. - hajtotta le a fejét.
- Itt vannak. A szoba tele van ezekkel a férgekkel és Luhan nincs sehol. - csaptam idegesen a párnába.
- Nyugodj meg! Biztos hamarosan vissza jön. - fogta meg csuklómat.
Kiment a szobából becsukva maga után a ajtót.
Vissza dőltem az ágyra, és újra a plafont kezdtem el elemezni. Sokkal többen vannak. Ezek szaporodtak idő közbe vagy mi van? Ilyenkor hol van Luhan?
Csak nem félsz, Sehun?! - kérdezte az egyik lény. Egy fekete pacára hasonlított.
- Tudod ki félne tőled! - mondtam magabiztosan, bár belül féltem.
Hiányzik Luhan. Nincs itt, hogy baszogasson, elment és nem hagyott mást maga után csak ürességet.
Tudom hogy félsz! Látom a szemedből! - felelte gúnyosan.
- Kussoljál! - vágtam hozzá a párnát, de hiába.
Csak nem ideges vagy, Sehun? Nincs itt a kis Luhanod hogy megmentsen?
- Fogd be! - a szoba az üvöltésentől viszhangzott.
Sehun! - hallottam meg Luhan riadt hangját.
Hátra fordulva megpillantottam azt a lényt, aki tönkretette a gyerekkoromat, mégis képtelen lennék tőle megválni.
- Luhan... - suttogtam elhaló hangon, majd odarohantam hozzá.
Semmi baj Sehun, itt vagyok! Nincs semmi baj! - átölelte -akkor- aprónak tűnő testemet, kezét hajamba vezetve simogatta fejemet.
Tudom, nagyon rövid lett ez a rész is, de kevés időm van írni ( meg lusta vagyok :c )
De ha ennek ellenére van olyan olvasó, akinek tetszett az kérlek csillagozzon és kommenteljen!
Hideget - meleget elfogadok, mert a kritika mindig jól jön ^^
Megpróbálok sietni, de nem ígérek semmit
Ciasztoook💖
YOU ARE READING
Hallom Őket!
ParanormalA történetbe igaz és kitalált elemek egyaránt megtalálhatóak! A nevem Oh Sehun.18 éves vagyok és a minden napjaimat egy hatalmas fehér szobában töltöm. Sokan úgy is emlegetik ezt a helyet, hogy a 'zártosztály'. Már 13 éves korom óta ez az otthonom...
