Ujját végighúzta a seben, ami érintésétől csípett, égetett és mart. Legszívesebben levágtam volna a karomat, annyira fájt.
- Kérlek Luhan, hagyd abba! - sikítottam a fájdalomtól.
Nem tehetem. Meg kell tanulnod, ha valamit mondok neked azt úgy kell csinálnod! Eddig olyan engedelmes voltál, miért változott ez? Utoljára mondom el, ha nem viselkedsz jól bántani foglak, egészen addig amíg azt nem kéred tőlem, hogy öljelek meg. Megértetted? - kérdezte teljes higgadtsággal. Hogy lehet valaki ennyire nyugodt és szadista egyszerre?
Aprót bólintottam, ami nem felelt meg neki.
Ha kérdezlek akkor ne bólogassál nekem, hanem válaszolj! - feltűrte pólómat, majd hasamon végigszántotta ujját. Ahol megérintett kibuggyant vörös színű vérem, és ráfolyt a fehér lepedőre. Egész hasam tele volt karcolásokkal. Ordítottam, sírtam, már minden bajom volt. Nem volt itt senki aki segített volna.
***
Mikor felkeltem a lepedőre folyt vérnek nyoma sem volt, de a testemet még több karcolás borította. Mr Zhang lépett be az ajtón.
- Jó reggelt, Sehun. - biccentett. - Talán könnyebb lesz neked itt ha esetleg megpróbálnánk tegeződni. - mosolyodott el.
- Rendben. - bólogattam, majd felültem az ágyon.
- Történt valami tegnap este? - kezét vállamra tette.
- Itt volt. Most is itt van, mindent hall és lát. Megint meg fog kínozni, mert beszélek róla, de annyira nehéz magamba tartani. Félek. - sírtam el magam. - Még ha nem is bántana akkor is ijesztő lenne. Látni minden lefekvés előtt az alakját, a bőrömön érezni az érintését. Ő létezik, de nincs fizikai teste, mégis érzem őt. - szipogtam.
- Értem. Mit szólnál hozzá, ha megpróbálnád figyelmen kívül hagyni? - döntötte oldalra a fejét.
- Próbáltam. Másnap reggelre a testem tele volt lila foltokkal. Bár mostanában elég sok sebet szereztem tőle.
- Megmutatod?
Felhúztam a pólómat, így meg tudta vizsgálni a sérüléseimet. Ujját végighúzta sebekkel borított testenem amitől libabőrös lettem. Az ujjai hidegek és vékonyak voltak.
- Sehun, fel kell írnom neked egy gyógyszert. Ha minden nap beveszed akkor egy idő után nem fogod őt látni és hallani. Soha többet nem fog tudni bántani. - simított bele fekete hajkoronámba.
- Nem fog használni a gyógyszer. Ez nem gyógyítható dolog... - keztem el a padlót bámulni.
Itt vagyok a 2.résszel ami nagyon rövid lett, de gondoltam kirakom, mert csak😂😂😂
Ha tetszett csillagozz és komizz!
Pusszancs💖💖😘😘
YOU ARE READING
Hallom Őket!
ParanormalA történetbe igaz és kitalált elemek egyaránt megtalálhatóak! A nevem Oh Sehun.18 éves vagyok és a minden napjaimat egy hatalmas fehér szobában töltöm. Sokan úgy is emlegetik ezt a helyet, hogy a 'zártosztály'. Már 13 éves korom óta ez az otthonom...