Hallom Őket!

6. Suttogás és sikoly

Az épület lépcsőjén ültem, mikor Yixing odajött hozzám és megkocogtatta a vállamat.

- Sehun, jön pár gyerek hozzánk és szeretném ha jóba lennétek. - ült le mellém az egyik lépcsőfokra.

- Miért kéne velük jóba lennem? - kérdeztem komoran.

Semmi kedvem nem volt az emberekkel meg a problémáikkal foglalkozni.

- Azért, hogy legyenek barátaid! - kezét lápamra csúsztatta.

- Nekem itt van Luhan! Nem kell más barát! - feleltem dühösen.

Utálom ha valaki meg akarja mondani, hogy mit csináljak és hogy mi a jó nekem. Tudom mit akarok, nem vagyok 5 éves. Elegem van, hogy mindenki úgy kezel mint egy antiszoc fogyatékost.

- De kellenek neked hús-vér barátok is. - magyarázta.

- Értsd meg, hogy nekem csak Luhan kell! - néztem rá szikrákat szóró szemekkel.

- Jól van, de azért kérlek legalább ismerd meg őket egy kicsit, hogy ne legyenek teljesen idegenek. - hajolt közelebb arcomhoz.

- Úgyse hagynál addig amíg azt nem csinálom amit te akarsz. - motyogtam.

A diliház udvarában ücsörögtem egy padon Luhannal beszélgetve, mikor a doki és pár srác odajöttek hozzám.
Az egyik nagyon alacsony volt, kicsit lányos vonásai miatt távolról azt hittem, hogy csaj. Majdnem olyan szép arca van mint Luhannak, de Lulu-nál nincs szebb. A másik olyan volt mint egy felhőkarcoló... Egy Yoda fülü felhőkarcoló. A harmadik kicsit kreol bőrű volt, ami picit szokatlan számomra, mert itt mindenkinek falfehér bőrrel flangált a folyosókon. A negyedik srác a kreol mögé bújt, fogva annak kezét. Volt még egy páros, akik úgy néztek ki mint a cicák. Az egyiknek cicaszeme, míg a másiknak cicaszája volt. Tökéletesen kiegészítették egymást.

- Sehun, ő itt Baekhyun, - mutatott a az vörös hajú törpére - Chanyeol, - mosolygott Dumbó - Kai, Kyungsoo, Minseok és Jongdae - mutatta be végül a cica duót. - Srácok, ő itt Sehun, aki már 5 éve ezen a csodás helyen éli életét.

Erre a kijelentésre szívesen a képébe röhögtem volna. Igen, valóban csodás hely. Nyüzsög a szellemektől, különböző entitásoktól, a démonokról nem is beszélve. Most mondjátok meg, ki ne akarna itt élni?! Hát én biztos nem...

- Szia. - köszöntek egyszerre.

Ez nagyon para volt. Mintha robotok lennének, akik csak emberi tulajdonságokkal vannak beprogramozva.

- Sziasztok. - morogtam az orrom alatt.

Hirtelen megszűnt a külvilág, csak egy fehér fénycsíkot láttam, hallottam  valaki rágcsálását és egy nő sikolyát, majd egy hang elkezdte suttogni :

"Ha csengőt hallassz, egy angyal szárnyakat kap.
Ha sikolyt és csámcsogást, egy angyal ebédel"

Tudom, hogy ez is rövid lett, de legalább erre nem kellett annyit várni😂😅
Viszont erre a részre viszonylag büszke vagyok ( fogalmam sincs hogy miért😂😂)
Ha valakinek bármi kérdése lenne, vagy esetleg gyártott egy teóriát a ficivel kapcsolatban az nyugodtan írjon privátba  ;3

Remélem elnyerte a tetszéseteket és próbálok sietni a kövivel😌
Ciasztoook!💖💖💖