Mikor két világ találkozik /JAVÍTÁS ALATT/

7.

Shiori szemszöge:

Tehát hivatalosan is Uta barátnője vagyok. El se hiszem. Én egy szürke lány, akit senki sem vesz sosem észre egy Ghoulal jár aki nem mellesleg, a legrendesebb és leghelyesebb.
A vallomásunk óta eltelt 2 hónap én pedig nem is lehetnék boldogabb.
A suliban sem történt sokminden. Yuzu szakított a pasijával mert elmondása szerint, amit hallottam megunta. Így viszatért az emberek piszkálásához, bár engem kihagy.
Suli után indultam is mert Itori azt mondta ma siessek, mert van egy kis dolga és helyettesítenem kell.
Mikor a bárhoz értem, Itori már ott toporgott.
-Itt is vagyok. -mondom lihegve és sípoló tüdövel.
-Azért rohanni nem kellett volna. Nade most megyek kb egy óra és itt vagyok pusziii. -azzal elhúzott mint a gyalog kakukk.
Bementem, azonnal átöltöztem és munkába álltam. Nem volt olyan nagy forgalom, így könnyen ment minden. Éppen a poharakat tettem a helyükre, minkor két ismerős hang ütötte meg a fülemet, mire azonnal megfordultam.
-Nahát csak így egyedül? -kérdezte Renji majd Utaval együtt leült a pulthoz.
-Igen csak így egyedül. Nagy lány vagyok már. -mondom kinyújtva rá a nyelvemet.
-Na és ti mi járatban vagytok?
-Én a főnökasszonyt várom vissza, Uta meg látni akart téged. -vázolta fel Renji a helyzetet, én pedig elmosolyodtam.
Miközben beszélgettünk,  átnéztem a pultban lévő italokat, melyeikből kell kihoznom, és ahogy láttam a Wiskyből muszály lesz.
Hátramentem, hogy kihozzam az üveget de basszus, pont a legfelső polcon van és a kislétra sincs itt.
-Fiúk tudna valamelyikőtök segíteni? -kiabáltam ki.
Pár percel később, lépteket hallottam magam mögött majd egy tetovált kéz felnyúlt, levette az üveget és a kezembe adta.
-Köszönöm. -suttogtam majd, mikor kiaakartam menni, megfogta a derekam és magához húzott.
-Annyira hiányoztál. -suttogta majd egy puszit adott a számra.
-Te is hiányoztál. Munka után nem megyünk el hozzád kicsit? Holnap úgysincs suli. -mondom mosolyogva majd egy újabb puszit adott amiből, végül csók lett.
Mikor kimentünk Renji a telefonján beszélt, gondolom Itorival mert alig tudott szóhozjutni. És lám mint egy varazsütésre meg is jelent az említett.
-Sziaaa, végre visszaértél. Azt hittem elvesztél valamerre. -mondom csipkelődve.
A nap gyorsan eltelt, majd zárás után, én Utával elindultam hozzá, de előtte azt mondta beugrik a boltba, hogy vegyen nekem valami ennivalót. Amíg ő bent volt én kint várakoztam, de megejelent Yuzu. Na tessék már csak ez hiányzott ide.
-Áh Hipó Hercegnő. Csak így egyedül ilyenkor? Hol a kis barátnőd? Oh hát persze, biztos magadra hagyott. Mondjuk nem csodálom, egy ilyen kis szerencsétlennel ki akarna barátkozni. -mondta gúnyosan, mire éreztem, hogy kezd felmenni bennem a pumpa.
Éppen vissza akartam szólni, mikor Uta lépett ki a boltból, majd megfogta a kezem.
-Hát te meg ki vagy szőkeség? -nézett rá undorodva.
Yuzunak azonnal felcsillant a szeme, mikor meglátta Utát és máris nekilátott nyálaskodni.
-Oh szia. Nem láttalak még errefelé, szépfiú. Yuzu vagyok Shiori osztálytársa. -mondta miközben csavargatta a haját.
-Ah szóval te vagy az a Yuzu akiről már annyit hallottam.
-Remélem csupa jó dolgot. Figyelj nincs kedved elmenni valahova? Tudod kettesben. Shiori biztos nem bánná, igaz? -nézett rám mézes mázosan és elkezdte az ujjaival Uta mellkasát simogatni.
-Bocsi de undorodom az ilyen álszent ribancoktól mint te vagy. Plusz nemcsak hülye vagy de vak is. -húzott magához majd megcsókolt.
Mikor Yuzura néztem láttam, hogy mindjárt felrobban az idegtől, hogy őt csak így lepatintották.
-Ez biztos csak valami vicc. Hogy lehet, egy ilyen jóképű fiú mint te, egy ilyen elfuserált, mihaszna kis senkivel mint ő?! Egy ilyen srác jobbat érdemelne. -mondta mérgesen fújtatva.
-Úgy, hogy ő normális és nem ártott sosem senkinek. Veled ellentétben, aki folyamatosan csak piszkálja azokat akik kicsit is mások és nem mellékesen ribanc is vagy amit ki is nézek belőled a viselkedésed alapján. -adta rá  a válszt az én kis maszkosom majd, kézen fogva elindultunk, otthagyva a mérges szöszit.
Az úton egész végig azon gondolkoztam, amiket mondott. Lehet, hogy én tényleg csak egy kis elfuserált senki vagyok? Aki csak teher a másiknak. És lehet, hogy Uta jobbat érdemelne? Mikor elértünk a lakasához, belépve megcsapott az a jellegzetes  édes mégis férfias illat. Lehuppantam a kanapéra de a gondolataim még akkor is cikáztak, mikor szerelmem mellém ült és megölelt.
-Ne is foglalkozz azzal amit mondott rendben? Te százszorta többet érsz mint ő. -fúrta az arcát a nyakamba.
Amikor Uta a közelemben van, akkor úgy érzem, minden rendben de ha egyedül vagyok, elfog az a bizonyos magányosság.
És én...ember vagyok ő pedig Ghoul. Nincs kizárva, hogy egyszer megunja, hogy nem tehet meg velem olyan dolgokat amiket egy Ghoul lánnyal megtehetne. Mert nállam mindig vigyázni kell, hogy uralkodni tudjon magán....és ez olykor nyomaszt. 

Uta szemszöge:

Az estét filmezéssel töltöttük. És tényleg egy különleges lány. Nem zavarja ha valami olyat nassolok, ami az emberek számára undorító lenne.
Itt fekszik mellettem, és édesen szuszog. Sosem éreztem még ilyet senki iránt. Addig néztem, amíg engem is el nem nyomott az álom.
Reggel arra ébredtem, hogy Shiori cirógatja az arcomat.
-Jó reggelt álom szuszék. -suttogta majd egy puszit adott.
-Neked is kicsim. -mondtam mosolyogva majd felkeltünk és csináltam neki reggelit.
-Nos mit szólnál, ha ma segítenél befejezni nekem az egyik maszkot?
-Benne vagyok. -mondta miután az utolsó falat rantottát is megette, majd betette a tányért a mosogatóba.
Felöltöztünk, és elindultunk kézenfogva. Útközben sokan megbámultak főleg a lányok, akik irígykedő pillantást vetettek Shiorira. Amikor már a műhelyben voltunk, azonnal lehuppant az asztalhoz és figyelte, hogy mit kellene még csinálni rajta.
Leültem én is, aztán nekiláttunk. Nagyon jól kiismerte magát, már tudja mi hol van és mit hogyan kell használni. Kb 2 órát dolgoztunk és közben sokat beszélgettünk. Olykor egy két röpke csók is elcsattant. Amikor végeztünk mosolyogva figyeltük a közös művet.
-Nagyon értesz hozzá. Társulhatnál velem. -néztem rá, de észrevettem, hogy ismét elmerült a gondolataiba.
Remélem semmi butaságon nem töri a fejét, vagy nem gondol arra amit az a lány mondott tegnap. Olyan törékeny a lelke.
-Kicsim minden rendben van?
-I..Igen persze, semmi baj. -mondta zavartan.
A nap folyamán még Itori és Renji is megjöttek. Jól elbeszélgettünk aztán, este hazakisértem Shiorit majd én is hazamentem. Viszont egész úton rossz érzésem, volt és ez nem hagyott nyugodni. Másnap reggel úgy döntöttem elmegyek hozzá. Mikor odaértem bekopogtam, de semmi. Ezt megismételtem egy párszor, de újfent semmi. Kaptam kulcsot a lakásához, így könnyű szerrel bementem. Körbenéztem de sehol sem volt, csak egy levelet találtam.

Drága Uta.

Nem akarok regényt írni neked, így is elég fájdalmas lesz amit elmondok.
Tudod jól, hogy én mindnekinél jobban szeretlek, de vannak dolgok amiket velem nem tudsz majd megtenni. Mindig vigyáznod kell, hogy óvatosan bánj velem és ellenállj az illatomnak vagy esetleg ne bánts.
Ezáltal korlátozlak de tudom, hogy lesz majd valaki akivel nem lesznek ilyen gondjaid. És amiket Yuzu mondott az csak az igazság volt. Az eddigi együtt töltött idők életem legcsodásabb napjai voltak, de  sajnos már nem lehet több ilyen.
Úgy döntöttem elmegyek. Ne is próbálj megkeresni. Egyszer ha visszajövök, remélem már boldog leszel egy másik lánnyal az oldaladon.
Szeretlek és mindig is szeretni foglak.

                                                 Shiori ♡

Mikor a levél  végére értem éreztem, hogy elönt a düh és a csalódottság.
Miért gondol ilyenekre, csakmert az a ribanc összehadovált mindent? És mi az, hogy ne keressem?? Ezt nem hagyom annyiban. Megtalálom és elmondom neki, hogy nem érdekel ha vissza is kell fognom magam nekem csakis Ő kell.