Mikor két világ találkozik /JAVÍTÁS ALATT/

8.

Shiori szemszöge:

Nos miután megírtam a levelet, összepakoltam a ruháimat és még pár cuccomat, majd buszra szálltam és elindultunk a hegyekbe. Van ott egy nyaralónk, amit anyuék halála után örököltem. Az úton végig cikáztak a fejemben a gondolatok. Ha Uta megtalálja a levelemet biztos mérges lesz, de csak neki akarok jót. Kb három órás út után leszálltam a városban majd a bőröndömmel elindultam és húsz perces séta után meg is érkeztem a kis faházhoz.

Régen minden nyarat itt töltöttünk és emiatt a szívemhez nőtt. Csak én és még két ember tudja hol is van pontosan, így nem fognak megtalálni. Mikor beléptem, mecsapott a friss virág illat. Ahogy lepakoltam, hirtelen megjelent az ajtóban Noriko és Ueda akik a házat  és a kertet tartják rendben.
-Oh kedveském. Micsoda meglepetés. Mi szél hozott ide? -fogta meg a kezem mosolyogva.
-Hát csak...kicsit szerettem volna egyedül lenni. Tudják  jó néha a városi nyüzsgéstől elszabadulni.
-Oh ezt teljesen megértem. Ha már itt vagyunk, akkor itthagyom neked amiket vásároltam. Edd csak meg nyugodtan és ha bármi kell csak szólj nekün. Na de megyünk is kicsim vigyázz magadra. -azzal egyedül hagytak. Kipakoltam és elraktam az ételt, majd leültem, és csak bámultam kifelé az ablakon.
Este filmeztem aztán gyors fürdés után behuppantam az ágyba és azonnal elnyomott álom.
Másnap úgy döntöttem elmegyek sétálni. Felkaptam magmra gyorsan egy egyszerű kis szetett, majd elindultam.

Miközben a fák között sétáltam szinte átjárt a nyugalom, és egy percre el is felejtettem minden gondom. Ahogy haladtam előre,  egyszer csak egy fiú bukkant fel az ösvényen.
Mikor meglátott azonnal hozzám szaladt.
-Szia. Kazuma Torii vagyok. -nyújtott kezet.
-Szia. Shiori Aya. Itt lakom az ösvény vegén alló házban. Vagyis csak ideiglenesen lakom mert csak pihenni jöttem.
-Oh értem már. Én lent lakok a városban de szeretek ide jönni.
-Igen itt olyan békés. -mondtam mosolyogva majd együtt mentünk tovább.
Sokat beszélgettünk és igazán rendes srácnak tűnt, de valami közben zavart is benne. Az egész napot együtt töltöttük majd délután elbúcsuztunk. Ő hazaindult, én pedig elvonultam a nyugalmas kis vackomba olvasni kicsit. Viszont ahogy teltek a napok egyre jobban megismertük egymást Kazumával, de nem éreztem mellette olyat mont Uta mellett.

Uta szemszöge:

Lassan egy hete nem tudok róla semmit és már az ideg kerülget.
Hiába hívom nem veszi fel és már nemcsak én de Itori is ideges.
-Istenem ez a lány egyszer kikészít most komolyan. -járkált fel alá a bárban, amit most hamarabb zárt.
-Megtalálom és akkor jól kifaggattom azt elhiheted. -mondtam a poharamat szorongatva.
Mikor elindultam haza és ha nem lenne elég bajom, hogy Shiori eltűnt még az a szőke ribi is az utamba került.
-Áh szióka. Te vagy a Hipó Hercegnő pasija ugye? Most hogy nincs itt, nincs kedved velem tölteni az estét? -mondta nyávogva miközben nekem nyomta a melleit.
-Bocsi de mint már a múltkor is mondtam én Shiorit szeretem, úgyhogy lelehet szállni rólam. -löktem odébb.
-Ugyan már mivan benne ami bennem nincs? Már egy hete nincs is suliban. Biztos elvonult remetének a hegyekbe. Előfordult már egyszer mikor a szülei feldobták a talpukat. Hallottam mikor egyszer a tanárral beszélt.
Erre felkaptam a fejem, majd megragadtam a karját.
-Azt mondtad a hegyekbe ment?
-Talán süket vagy? -kérdezte a körmét nézegetve.
-Ribanc vagy ugyan de most az egyszer jól hasznosítottad a szádat.
Azzal otthagytam és  tárcsáztam Itori számát, és elmondtam amit megtudtam. Elmondta, hogy amikor Shiori szülei meghaltak, hogy feltudja dolgozni, elment vele a családi nyarakójukba, ahová minden nyáron mentek a szüleivel. Elmondta, hogy jutok oda, én pedig megigértem, hogy azonnal értesítem a fejleményekről.  Kölcsönkértem a szomszéd kocsiját, majd teljes gázzal elindultam. Csak kapjalak el te lány, lesz hozzád egy két szavam.
Három órás út után elértem egy kis városba, ahol körbekérdeztem, hogy látták-e valahol de sehol nem jártam sikerrel. Már felakartam adni mikor meghallottam, hogy egy hölgy a Shiori nevet említi így odamentem.
-Elnézest a zavarásért de jól hallottam, hogy Shiorit mondott? Ugye egy fehér hajú lányról beszélt. -kérdeztem reménykedve.
-Oh igen. Miért kérdezi fiatalember?
-A barátja vagyok és aggódtam érte mert úgy jött el, hogy nem is szólt nekem.
-Oh ezt nem tudtam. Fent van a hegyen a szülei nyaralójában. Könnyen megtalálja, egy takaros kis faházban az út mellett. -mondta majd megveregette a vállamat. Hálásan megköszöntem és
azonnal el is indultam. Mikor felértem, gyorsan kiszálltam a kocsiból és az ajtóhoz rohanva bekopogtam. Pár perc múlva kinyílt az ajtót és mikor meglátott lefagyott.
-U...Uta te meg mit keresel itt...és hogy találtál meg? -kérdezte remegve.
-Az most mellékes, hogy találtalak meg. Inkább azt áruld el miért?
Ahelyett, hogy a szemembe nézett volna lehajtotta a fejét és a padlót kezdte bámulni.
-Shiori minden rendben? Ki ez a srác csak nem zaklat? -mikor megfordultam egy fiú állt a ház előtt.
Semmi extra nem volt benne. Barna rövid haj, zöld szemek, átlagos testalkat.
-Öcsi nincs kedvem most veled vitatkozni, négyszem közt kell beszélnem a barátnőmmel.
-Én viszont látom, hogy nem akar veled beszélni. -mondta majd elindult felém.
-Azt ajánlom maradj ott. -levettem a szemüvegem így látthatta a szemeimet.
-Oh szóval egy Ghoul vagy. Minő meglepetés , mert én is az vagyok. -a szemei feketék lettek és fenyegetően rámvicsorgott.
Elindultam felé, míg egymással szembe nem kerültünk aztán azonnal megtámadott. Vissza akartam vágni és mivel tudom, hogy erősebb vagyok simán eltudtam volna intézni. De a tamadásom elmaradt mert Shiori hátulról átölelt.
-Kérlek Uta hagyd abba! Ha bajod esne beleőrülnék. -mondta könyörögve és éreztem, hogy remeg.
-Shiori az istenit bántani fog! Gyere el onnan! -kiabálta a srác ideges arccal.

-Kazuma fejezd be. Miért nem mondtad el, hogy Ghoul vagy? -kérdezte Shiori a fiút bámulva.
-Mert azt hittem félni fogsz tőlem, én pedig...beléd szerettem és nem akartam, hogy félj. Csak veled akartam lenni.
Itt már kezdtem remegni a dühtől, de a kis meleg kezét összekulcsolta az enyémmel.
-Kazuma...te egy nagyon rendes srác vagy és jól éreztem magam veled, de én Utát szeretem és sosem tudnám elhagyni. -nézett rám és láttam a szemében a szerelmet és a megbánást.
-Hát én...én akkor is szeretni foglak és ha netán egyszer véget érne a kapcsolatod én mindig itt leszek...viszlát Shiori. -azzal elkullogott lehajtot fejjel mi pedig bementünk.

Shiori szemszöge:

Mikor becsukódott az ajtó mögöttünk éreztem, hogy itt még nincs vége a  beszélgetésnek.
-Miért csináltad ezt? Tudod mennyire aggódtam érted? -simított ki egy tincset az arcomból.
-Én csak elgondolkoztam azon amit Yuzu mondott. Mellettem mindig visszakell majd fognod magad, hogy ne bánts. -mondtam lehuppanva a kanapéra majd ő is leült mellém.
-Shiori jól figyelj rám. Nem érdekel, hogy uralkodnom kell magamon, mert számomra te vagy a legfontosabb. Én szeretlek téged és sosem foglak elengedni és tudom, hogy te is szeretsz engem. -fogta meg a kezem majd maga felé fordított.
Mikor megláttam a szemeit rájöttem, hogy butaságot csináltam és nem akarok nelküle élni. Megragadtam és úgy csókoltam, hogy még a fogunk is összekoccant.
-Szeretlek, szeretlek Uta. - suttogtam ajkaira majd eldőltünk így fölém tornyosult, majd az ajkaimról áttért a nyakamra.
Az újjaimal a hajába túrtam és akaratlanul is  egy apró nyögés hagyta el a számat, mikor megéreztem a kezeit ahogy a melleimet maszírozta. Elkezdte kigombolni a blúzomat majd apró puszikkal kezdett anyakamról egyre lentebb haladni, ahol a melleimet nem fedte melltartó, megpuszilta. De mielőtt a keze méglejebb csuszhatott volna megfogtam.
-Uta én...most még nem szeretném...ez nekem gyors. -itt neki is kitisztult  a feje így leszállt rólam és begombolta a felsőmet.
-Ne haragudj. Ma nem csinálok semmit ezen kívül. -az ölébe húzott majd szorosan átölelt.
Végre tudom, hogy amiket gondoltam mind butaság volt. Szeretem őt és soha többet nem futok el.