Eszméletlen véletlen

Eszméletlen véletlen 6#

Elfordítottam a fejem, ő pedig vissza húzta a kezét az ölébe, majd egy hirtelen mozdulattal ismét közel kerül az arcomhoz és egy csókot lehelt rá. Meglepődtem. Elpirultam. Lángolt a bőröm.  Egy pillanatig még csöndben ültünk majd Szeba megszólalt.
-Felelsz vagy merszezzünk!
-Kösz, inkább kihagyom.-Ráztam a fejem.
-Naa, ne legyél már ilyen, akkor tudod mit? csak kérdezgessünk semmi merés.-Mondta meggyőzően.
Hm, na jó legyen.-Bólintottam.-Kérdezz!
-Van barátod?-Kérdezte érdeklődve.
-Nincs. Na és neked bartánőd?
-Nincs, tudod Hanna.. én nem vagyok kapcsolat rajongó.  Azt hiszem 2hét volt a legtöbb amig együtt jártam egy csajjal. Ez nem az én pályám.
-Hogy érted, hogy nem a te pályád?-Néztem rá érthetetlenül.
-Hé! Most én kérdezek. Miért nincs barátod? Azt mondtad nem vagy  tudod...
-Mert a pasik bunkók, arrogánsak már-már megbízhatatlanok nincs kedvem ahhoz, hogy összetörjék a szívem.. ez van.-Tártam szét a karom. Szóval mi az, hogy nem a te tereped?
-Őőő, vagy ők unnak meg engem vagy én őket.-Hogy a fenébe unhat rá valaki egy ilyen pasira mint Szeba?-De általában én őket, nem szeretem azt, hogy állandóan bekell számoljak merre voltam, mit csináltam, kivel voltam, aztán jön a féltékenységi roham. Kössz ezt inkább én is kihagynám.-Röhögte el magát.
-Van benne valami, ezt én se bírnám. -Az út további részében hosszasan beszélgettünk. Említettem neki, hogy a nagybátyám szerzett nekem egy tök frankó állást és holnap már kezdhetek is. Ő néha fog besegíteni az apukájának azon kívül pedig az egész nyara szabad és bulizással fogja tölteni.
Mire feleszméltünk a beszélgetésből rá jöttünk. hogy párperc és megérkezünk Siófokra. Hú a mindenit, nagyon hamar elrepült az idő. Miközben szedelőzködtünk furcsa érzés kerített hatalmába. Ki tudja vajon találkozok e-még vele. Itt leszünk  egyvárosba mégis kevés esélyt látok rá. Gondolkodásomat félbe  szakította a fiú.
-Te, figyuzz mi a vezeték neved?
-Hernád. Miért?
-Csak úgy kérdeztem.- Mondta mosolyogva.-Várj segítek lépett oda mellém és lekapta a csomagjaimat a tartóról. Egy pillanatig egymás szemébe néztünk majd mindketten másirányba fordultunk. Cuccainkkal a kezünkbe léptünk ki a minimális méretű folyosóra. A vonat lassú fékezéssel állt meg. A srác segített lecipelni a holmiaimat. Még együtt mentünkbe a váróba, ahol a nagybátyám már várt rám.
-Hát, akkor szia. - Köszöntem el tőle
-Akkor szia, mondta ő is. -Már indultam volna meg, mikor megérintette a vállam.-Hé Hanna, egy élmény volt.-Kacsintott.
-Tényleg nem volt szörnyű, egészen elviselhető voltál. -Röhögtem el magam. Elindultam  nagybátyám irányába.
-Bácsikááám!-Öleltem át gyorsan.
-Hannácska, de megnőttél, és nézzenek oda milyen csinos vagy. Gyere segítek a bőrönddel.
-Köszönöm.-Mondtam mosolyogva. Kisétáltunk a kocsihoz beraktuk a csomagot majd beszálltunk. Az autóból még láttam Szebát amint egy fekete BMW-be ül. Tekintetünk utoljára találkozott.