Eszméletlen véletlen

Eszméletlen véletlen 7#

Röpke 10perc alatt megtettük a hazáig vezető utat. Szupergyorsasággal pattantam ki az autóbol, a csomagjaimat is ráhagyva a nagybátyámra és szaladtam is befele.
-Lia! Lui!- Ordibáltam, miközben beléptem a kapun. A házból kidugta a fejét Lia majd futni kezdett felém Luival a nyomában. Leguggoltam hozzájuk és mind a kettöjüket szorosan magamhoz öleltem. Örültek nekem, tudom mert egyből nekiálltak nyalogatni a kezem meg a nyakam. Lia és Lui két hatalmas Rottweiler. Még egészen kicsi voltam mikor az egyik nyáron a nagybácsikám (Robert, de leginkább Rob-nak szólítom megjelent a két aprósággal. Lia az enyém Lui pedig az unokatesómé Márké lett. Alig vártam a nyarakat, hogy viszont láthassam őket. Mára már hatalmasra nőttek, eléggé félelmetesek nekem nem, de egy idegennek biztosan. Emlékszem mikor sétáltattuk őket Márkkal az egyik utcabeli kölyök elkezdett piszkálni mert Liára egy rózsaszín masnis nyakörvet tettem. Azt mondta, hogy nem vagyok igazi gazdi mert csak leégetem a kutyám és mindenki rajtunk röhög aztán hozzám vágta a labdáját. Alig bírtuk Márkkal vissza fogni a kutyáinkat, morogtak és vicsorogtak Kareszra aki úgy megijedt, hogy először még pislogni is elfelejtett aztán úgy hagyott ott minket mint akit puskából lőttek ki. Mi Márkkal elröhögtük magunkat. Igen Lia és Lui hivatalosan is a testőreinkké váltak de inkább azt mondanám igaz barátunkká, hűséges társunkká. Nagy nehezen felálltam és felmentem a szobámba. Igen saját szobám is van. A bácsikám ismét meglepett a falakat halványlilára festette az ágyamat egy hatalmas franciaágyra cserélte amin halvány és sötét lila ágynemű díszelgett. A fehérszekrényeimen rengeteg kép volt felragasztva. A családomról a barátaimról. Az ágyal szemben pedig egy lapostévé foglalt helyet ami eddig nagyon nem volt ott. Lesiettem a lépcsőn, a konyhába vettem az irányt.
-Bácsikám, a szobám.. valami eszméletlen, ugrottam a nyakába. Nagyon köszönöm. De miért?
-Mindjárt kész a vacsi Hannácska, és mert te vagy a kedvenc unokahugom. Arról nem beszélve, hogy idén leszel 18 éves.-Át ölelt majd a hajamba puszilt.-Biztos nem gond ha holnap elutazom? Mert megvárhatom veled Márkot.
-Mii? Ne viccelj, menj nyugodtan amúgyis jól tudod, hogy alig leszek itthon holnaptól melo. Amit nem birok elégszer megköszönni.-Mosolyogtam. Mikor jön Márk?
-Ha minden jól alakul akkor 1-2 héten belül már jön.
-Úristenem! De jó, annyira hiányzik már.
-Tudom, te is hiányzol neki, nem győzte kérdezgetni biztos jön Hanna? Már ott lesz mikor megyek?-Olyan vagy neki mintha a kishúga lennél.-Mosolyodott el. Én is igy éreztem Márk volt az én báttyám és a legjobb barátom. Vacsora után lezuhanyoztam befeküdtem az ágyba és az ölembe húztam a laptopomat. Írtam anyuéknak, hogy megérkeztem. Pár percig még böngésztem a közösségit, aztán beugrott egy értesítés. Blascsák Sebastian ismerősnek jelölt. Mire rányomtam volna a megerősitésre a chat ablak ugrott fel. Rám irt!
Blascsák Sebastian: Szia.
Hernád Hanna: Hello?
Blascsák Sebastian: Miujság? Nem vagy még fáradt? :)
Hernád Hanna: Ő, bocs de ismerjük egymást?
Blascsák Sebastian: Ismerni még nem igazán de, ma együtt jöttünk a vonaton.
Hernád Hanna: Velem aztán biztos nem! Össze keversz valakivel.- A biztonság nagyon fontos, ezért csak azok láthatják az adataimat, képeimet akik az ismerőseim. Szerencsémre épp nem igazoltam vissza Szebát. Aztán most legalább még a kedveim is megjött egy kis szívatáshoz.
Blascsák Sebastian: Ne viccelj már Hanna, tudom, hogy te vagy.
Hernád Hanna: Jól mondod Hanna vagyok. Viszont gőzömsincs, hogy te kivagy. Ha igypróbálsz csajozni akkor nagyon nem jött be.
Blascsák Sebastian: Akkor bocs, csak azt hittem te az vagy akire  gondolok, de mégsem. Mind1. Jó8.
Hernád Hanna: No problem. Hello.-Vártam párpercet aztán kikapcsoltam a gépet helyette a telomat vettem a kezembe. Vissza igazoltam. Egy! Ismétlem Egy perc sem telt el mikor pityegett a telefonom.
Blascsák Sebastian: TUDTAM! Tudtam, hogy te vagy!
Hernád Hanna: Dehogy is tudtad! :D Tökre elhitted. hogy nem én vagyok.
Blascsák Sebastian: Talán a végén. :D
Hernád Hanna: Mennem kell jóéjt!