Eszméletlen véletlen

Eszméletlen véletlen #10

-Ugyan, nem fogok belehalni.-nevetett.-na menj. -Beléptem az öltözőbe, lerángattam magamról a vizes holmikat, amelyek rátapadtak a bőrömre. A fehérneműket magamon hagytam, mégsem lehetek anélkül. Megtöröltem még mindig nedves testemet a Dávidtól kapott törülközőbe, ahogy arcomhoz ért a puha anyag kellemes férfi illat terített be. Menta és levendula keveréke lehetett. Arra eszméltem fel, hogy az anyagot szagolgatom. Jézusom mit művelek?  Hamar felöltöztem majd kiléptem az ajtón. Dávid, ahogy ígérte ott várt az ajtó mellett a falnak dőlve.
-Nem mintha, igy nem lennél szép, de a vizes holmi jobban állt.-nevetett.
-Haha, remélem beteltél a látvánnyal mert nem mostanában fogsz ismét igy látni.
-Sajnálattal hallom.- szeme alatt kis nevető ráncok jelentek meg széles mosolyától ami hihetetlenül aranyossá tette. A pulthoz vissza érve Edit már várt, és kérdőn nézett rám. Azt hiszem magyarázatot kell adjak neki.
-Köszönöm Dávid, még egyszer. -Mosolyogtam miközben végig simítottam izmos vállán.
-Ne köszönd, akkor majd beszélünk.-Hátat fordított és vissza sétált a a medencéhez. Edit hangja ébresztett fel a bambulásból. Igen, a bambulásból mivel a srác totál lekötötte a figyelmem, piros combközépig érő úszónadrágja ami eléggé kiemelte formás fenekét.
-Hahó, Föld hívja Hannát.-Nevetett Edit. -Mi volt ez az egész? Előszőr Sebastian aztán Dávid?
-Sebastian, belevágott a medencébe. Szó szerint, igy ruhástól. Szerencse, hogy nem látott senki. Mármint a vendégeket kivéve, és Dávidot. Aki segített nekem. -mosolyogtam.
-Segített mi? Átöltözni? Láttam ám, hogy az öltöző felöl jöttetek, kacarászva. -Húzogatta a szemöldökét mintha rajta kapott volna valamin.
-Nem, dehogy.-Ráztam a fejem,-Csak kedves volt és megvárt, hogy azaz ostoba ne jöjjön utánam! -Nem hiányzott volna, hogy az öltözőbe is kövessen.
-Ahha, de ugye tudod, hogy nem veszem be, hogy Szeba csak úgy ok nélkül beledobott a medencébe. Na mondjad mit csináltál. -Nevetett.
-Lehet, leöntöttem az italával amit kikért. -Mosolyogtam. -De, mentségemre szóljon ki provokálta. Pattogtatott mint egy hülyét, aztán meg csak úgy itt hagyta azt a nyamvadt limonádéját. Felidegesített.-Most már elkapott a nevetőgörcs, ahogy vissza gondoltam az elmúlt percek eseményeire.
-Azért remélem, ezt nem teszed meg a vendégekkel, Kár lenne ha Péter elküldene.-Nem mostanában nevettem ennyit csajszi. -Azért meg külön dicséret, hogy képesvoltál leönteni a srácot. -A délután hamar eltelt fél 5kor léptem ki az ajtón, a hőség nem csillapodott. Elindultam hazafelé, mikor valaki a nevemen szólított.
-Hanna!-Hátra fordultam és Dávid sietett utánam. Megvártam.-Haza felé?
-Igen, végre.-Mosolyogtam.
-Merre mész? -Kérdezte érdeklődve.
- A víztorony felé.
-Komolyan? Én is, micsoda véletlen. -Nevetett. -Mehetünk együtt a toronyig ha gondolod.
-Persze, mehetünk.-Na és mióta dolgozol itt? -Kérdeztem érdeklődve.
-Ez a 3. évem. Nyárra tökéletes meló. Meghát itt a Balaton, kell ennél több?
-Nem a környéken laksz?
-Nem, sajnos. Debreceni vagyok. Imádom de, még sem a legjobb vagyis nyáron biztos nem jobb mint itt. Tudod, hogy azok akik itt dolgoznak a szezon teljes ideje alatt ingyen mehetnek be a strandra?
-Azta, hát ezt jó tudni. Biztosan ott fogok megposhadni.-Nevettem.  A toronyhoz vezető út hamar eltelt. Mind ketten más irányba megyünk. Így hat elköszöntem tőle.
-Szia Hanna, akkor holnap találkozunk. -Mosolygott még mindig. Annyira aranyos volt
-Szia, integettem neki. - Félperc múlva vissza fordultam, Dávid épp ekkor indult el.  De nem arra ment amerre mennie kellett volna, hanem vissza fordult arra amerről jöttünk. Ezek szerint még sem erre lakik, vagy csak elfelejtett valamit? A kérdéseken töprengve mentem haza. Otthon, lezuhanyoztam felkaptam a fürdőruhám arra egy baracksárga nyári ruhát es elsétáltam a Partra  miután megetettem a kutyusokat. Ideje egy kicsit lazítani.