Eszméletlen véletlen

Eszméletlen véletlen 2#

Párperc múlva, jött a kaller és a jegyeinket kérte. Oda adtuk neki míg lekezelte, végig nézett rajtunk.
-Ez az első közös nyaralás?- kérdezte.
-Ne...-Kezdtem volna de.. most, hogy mondanám még a nevét sem tudom. Szóval igen ő közbe vágott.
-Igen, első és már izgatottan várjuk, igaz drágám?-Láttam a szeméből, hogy majd szétszakadna röhögéstől. De, kívülről csak egy angyali mosolyt villant rám. Oh, a kispiszok.
-Igen, szívem.-Tettetem most már én is
-Hát akkor jó nyaralást. Sziasztok.-Köszönt majd behúzta maga mögött a kabin ajtaját és elment.
-Te normális vagy? Mi az, hogy közös nyaralás, nem is egy helyre megyünk. Ráadásul még a nevedet sem tudom!-Vágtam hozzá.
-Oh, szóval ez a baj. Sebastian vagyok, de, általában  Szebának szólítanak. Viszont, tőled csak a szívem megszólítást fogadom el, drágám.-Pimaszul mosolygott.-És neked mi a becses neved?-Kérdezte.
-Hanna, de jobban szeretem ha Hanahnak szólítanak [Háná]. Mondtam mosolyogva.
-Gyönyörű név egy gyönyörű lánynak, aki mellesleg elég elutasító. -Közben a szemembe nézett. Istenem, hogy lehet valaki ennyire elragadó?
-Mert mit gondoltál, hogy karjaidba hullok erre a párórára, ha megvillantod űber édes mosolyodat?-Hoppsz. Jajjj, Hanah mit beszélsz össze vissza? Éreztem amint vér szökik az arcomba és elpirulok.
-Szóóval édesnek tartod a mosolyom?-És szándékosan kisfiúsan mosolygott rám, amitől még jobban elpirultam.-Tudtam.!
Mit?-Kérdeztem?
-Hogy tetszem neked.
-Nekem aztán biztos nem!-Vágtam rá. De persze nem volt igaz, kinek ne tetszene? Sosem láttam még ilyen helyes fiút mint Szeba. Pláne meg ilyen közelről, arról nem is beszélve, hogy órákig együtt fogunk utazni. Micsoda mázlista vagyok, ha még csak beszélgethetek is vele. De, nem akarok túl feltűnő lenni, hogy nekem már az is megtenné ha csak itt ülne és meg se szólalna.
-Azért pirultál el megint, igaz?-Vigyorog. Jajj de vicces motyogtam magamba.
-Én, nem is.. kezdtem.
-De, de is.! -Előre hajolt és kezét az arcomhoz érintette, végig simított rajta.-Akkor ezt mire véljem? Szinte lángolsz.-Mondta a megszokottnál halkabban. Érintése puha és lágy volt de még is égette a bőrömet.
-A melegtől. -Mondtam elhalt hangon. Miért van rám ilyen hatással? Hisz nem is ismerem. Oh de, akkor is olyan édes legszívesebben a karjaiba vetném magam. Hanah! Miket hadoválsz itt össze? Fejezd be!
-Áh, most, hogy mondod nekem ismelegem van. Ha nem bánod.?-Mire megszólaltam volna lekapta magáról a pólóját. Ezzel láthatóvá vált egész felsőteste.