Eszméletlen véletlen

Eszméletlen véletlen 8#

Eszméletlen véletlen 6#

5:45!Pontosan ennyit mutatott az órám mikor felébredtem. Bementem a fürdőbe letusoltam, magamra kaptam egy rövidgatyát, toppot és a tornacipőm. Felkötöttem a hajam és már spuriztam is le a konyhába. Ahol Rob már tálalta a reggelit.
-Jóreggelt.-Köszöntem.
-Neked is, csücsenj le és reggelizz meg.
-U, gofri a kedvencem. Magamhoz húztam a nutellát, jó vastagon megkentem majd falatozni kezdtem.-Mikor indulsz? Kérdeztem két falat között.
-Elviszlek a munkába aztán már megyek..-Mosolygott rám.-Biztos megleszel?
-Persze, már mondtam. Nem kell aggódnod.-Viszonoztam mosolyát. Miután befejeztem a reggelit, összepakoltunk és már Indultunk is. A munkahelyem igazán közel van autóval 5perc. Mikor a kocsi lefékezett ránéztem Robertre.
-Hívj, ha megérkeztél.! Üdvözlöm Maját.
-Mindenképp, na gyere ide.-Húzott magához,-Vigyázz magadra Hannácska.-Belepuszilt a hajamba. Kiszálltam az autóból megvártam mig a bácsikám elhajt, közben még integettem neki, majd sarkon fordultam és bementem a hatalmas épületbe. A recepción egy középkorú hölgy állt.
-Jóreggelt. Hernád Hanna vagyok. Ma van az első munkanapom.-Adtam le az infót.
-Szia, Hanna. Igen már vártalak. Figyelj, azon a folyosón végig mész.-Mutatott a hátam mögé.-Aztán lefordulsz balra, ott lesz az étterem. Biztosan lesz ott valaki aki majd mondja a további teendőidet. Sok sikert az első naphoz.-Mosolygott.
-Rendebn. köszönöm.-Végig sétáltam a hosszú folyosón, hatalmas képek borították be a falakat, ahogy elnéztem jobbra hatalmas üvegablakokon át láttam egy még nagyobb medencét. Körülötte napozóágyakat és asztalokat. Az étterembe egy férfi várt rám. Személy szerint Péter, aki a főnököm. Körbe vezetett azokon a helyeken ahol én is dolgozni fogok. Oda adta az egyenruhám ami egy fehér rövidnadrág volt szürke toppal és szintén szürke cipővel. A konyhán bemutatkozott mindenki. Ezekkel az emberekkel fogom tölteni a nyáriszünetem hatalmas nagy részét. Kata, aki a konyhán segédkezik Gábornak a főszakácsunknak valamint Evelin is ugyanitt kapott munkát. Edit, felszolgáló akárcsak Regina, Dávid, Kornél és én. Mi leginkább együtt fogunk dolgozni. A személyzet többi tagját még nem ismerem, mivel az épület másik szárnyában tartózkodnak. Mi pedig tovább sétáltunk a folyosóra.
-Nos Hanna, a mai napot a reggeli felszolgálásával fogod kezdeni.-mosolygott biztatóan Péter.- bátran kérj segítséget ha, valami nem megy.
-Rendben, köszönöm.-mosolyogtam én is. Majd besétáltam a konyhára, ahol a többiek is tartózkodtak. A reggeli többféle hideg ételből állt, ami csicsásan van elrendezve a tálakon. Na ezeket kell nekem felszolgálni. A reggelit, fél 9kor tálaltuk fel. Hamar belerázódtam a feladatomba. Ezután kicsit nehezebb melót kaptam ugyanis a kinti bárba kellett segédkeznem. Rendelést felvenni, a könnyebb italokat elkészíteni majd felszolgálni. Most Edittel dolgoztam aki velem egyidős és arról áradozott, hogy a főnök fia milyen helyes.
-Hanna! Nem tudod elképzelni milyen belevaló a srác. A múltévben is itt nyaralt. Már akkor elhatároztam, hogy megszerzem.-Mosolyodott el.-De le se szart. Úgy néz ki, itt nem elég jó neki senki. Mondjuk megis értem. Biztosan nem az apja alkalmazottai közül akar barátnőt keresni.-Csodálkozom, hogy nem figyelt fel rá a srác, hisz Edit nagyon szép lány. Hosszú barna hullámos haja van és zöld szeme, a testalkata is kifogástalan volt.
-Ne add fel! Hátha idén rá harap a horogra.-Biztattam.
-Meglátjuk, barátnője az tuti nincs. Mert egyedül érkezett. Ha lenne neki biztosan elhozta volna. Ha, a srác nem is akarta volna, a csaj biztos nem engedné el. Én biztos nem engedném.-Nevetett.. Na jó ezt vidd ki,-Mutatott egy italra. -Hármas asztal. Épp elindultam a  mojitoval  a vendégek felé mikor megakadt a szemem egy ismerős arcon. A napozóágyon feküdt, szemét napszemüveg takarta. Hirtelen felült, rám nézett feltolta a szemüveget  a fejére és elmosolyodott. -Ez nem lehet! -suttogtam.