Eszméletlen véletlen

Eszméletlen véletlen 12#

Csurom vizesen, dühös tekintettel néztem végig, ahogy Dávid Hannát átkarolva az öltözők irányába tereli. Legszívesebben utánuk rohantam volna, hogy lássam mit akar tőle az a féreg, talán még be is húznék neki egyet, de akkor mit gondolna rólam Hanna? Én hülye inkább végig néztem ahogy eltűnnek a szemem elől.
Meglepetésként ért, amikor megláttam Őt a pultban, abban a kicseszett pultban, ami történetesen az apámé. Számítottam rá, hogy majd találkozunk, ha nem is a véletlen akkor azért, mert meghívtam volna valahova, bárhova. Arra viszont álmomban sem gondoltam volna, hogy nálunk fog dolgozni. Tegnap mikor megérkeztem Péter, említette, hogy jön egy ,,új" csaj, hogy őszinte legyek, rohadtúl nem érdekelt. Ezért inkább sürgettem, hogy csak a lényeget mondja. Ami annyi volt, hogy megkért arra, hogy ne legyek bunkó és ne készítsem ki, mint tavaly Grétát. Őt is csak azért ,,űztem el" mert teljesen rám volt szállva, komolyan bujkáltam előle, de aztán megelégeltem és a tettek mezejére léptem. A többiekkel pedig jól kijöttem már, akikkel beszéltem. Nem értem miért gondolta, hogy hobbymmá vált a dolgozók elzavarása. Viszont, ha meghallgattam volna, hogy ki is az aki holnaptól itt dolgozik, akkor felkészült lettem volna a találkozásra, fene a sietségemet! Megint elszúrtam.
A múltban történteken megváltoztatni már úgysem tudom csak apránként helyére tenni. Most azért egyet gondolatban lekevertem magamnak amiért Dávid karjaiba löktem és most ő a hős, hülye lenne, nem élni a lehetőséggel. Mindig, mindig ő kerül a ,,jó fiú" szerepébe, én meg a ,,rossz", de már megszoktam, tök mindegy. Kiugrottam a medencéből, felkaptam a törülközőt a napozóágyról majd felsiettem a szobámba. A nedves rongyot ledobtam a földre és az ablakhoz sétáltam. A szobám azon a részen volt, amelyek a belső udvarra néztek a medencék irányába. Megálltam és tekintetemmel Hannát kerestem, percek múlva felbukkant nyomában Dáviddal. Arcukon levakarhatatlan vigyor ült, jólszórakoztak a srác vissza sétált a medence mellett lévő székhez, Hanna pedig lesem vette a tekintetét a fiúról míg ő oda nem ért. Dühösen belevertem egyet a falba, miért kell mindent elcsesznem? A fenébe!
Felkaptam az edző cuccom és lementem a közeli konditerembe a feszültség levezetésére mi sem jobb, mint egy kis edzés a végén megspékelve egy box mérkőzéssel.
-Martin! Egy játszma? -Öklöztem össze az említettel.
-Azt hittem már megsem kérdezed és végig a súlyokat akarod dobálni. -Nevetett. A szekrényemből kivettem a boxkesztyűt és a biztonságkedvéért a fogvédőmet is.  A ringbe lépve az adrenalin végig kúszott a gerincemen, ezért is imádtam ennyire ezt a sportot. Minden egyes ütést úgy mértem mintha Dávid lenne az ellenfelem. Martint már 3éve ismerem, mióta ide járok az övé a hely.  Ő volt az, aki megtanított boxolni.  Akkor nyáron minden nap lent voltam a terembe és edzettem, aztán mikor hazamentem, annyira hiányzott, hogy beiratkoztam boxedzésekre. Martinnal már nagy ellenfeleknek számítunk a mester és a tanítványa. A mérkőzés kezdetekor össze érintettük kesztyűinket és már kezdetét is vette a meccs. Az első három ütést én kaptam, próbáltam hárítani kisebb nagyobb szerencsével, Dávid képe lengett előttem amint Hanna derekára csúszik a keze. Ekkor érte az első ütésem Martint aztán a második, kezdtem belerázódni. 15perc után lihegve ültem le a ring szélére.
-Kemény voltál Öcsi, sokat fejlődtél. -Mondta a homlokát törölgetve.
-Köszönöm, te sem vagy rossz. -Vigyorogtam rá. A mérkőzést Martin nyerte, megérdemelten. Lezuhanyoztam man vissza indultam a hotelbe. Megnéztem a munkabeosztást, 10perce végzett. Egy hirtelen ötlelttől vezérelve elindultam a strandra, útközben még megkerestem Pétert. Az éttermi részen találtam rá.
-Hé, Peti! -szóltam oda, mire felém fordult. -Holnaptól betudnál osztani Hanna mellé?
-Edit a párja. -Rázta meg a fejét.
-Akkor Edit átkerül a konyhára, gondolom elkell a segítség ott is!
-Figyelj Szeba, nem pakolgatom egyik helyről a másikra ezt te is tudod.
-Leszarom! Nekem... nekem fontos, hogy ez a lány a közelemben legyen!
-Fontos? Hisz ma ismerted meg, tegnap még hallani se akartál róla.
-Tévedsz, korábbról ismerem. -mondtam határozottan, az meg, hogy igazából tegnap ismertem meg nem tartozik senkire!- és ha tudtam volna, hogy Ő az ,,új lány”  akkor már ma én lettem volna mellette. Szóval, Péter ha kérhetem már pedig kérem akkor a holnapi beosztáson Hanna párjaként szeretnék szerepelni. -bólintott, majd hátat fordított. -Kösz haver.-szóltam még utána. Az épületből kiérve a strand felé vettem az irányt. Hamar a strand bejáratához értem ahol Jeni ült a kasszában. Intettem neki miközben befelé siettem.
-Szia Sebastian. -mosolygott
Apa elküldte az idei dolgozók listáját? -Kérdeztem vissza fordulva.
-Igen, már tegnap át küldte.-mondta a szemembe, rámosolyogtam mire enyhén elpirult. A tömegben Hannát kerestem, kisebb nagyobb szerencsével megtalálhatom ebben hatalmas tömegben. A cuccom ledobtam egy viszonylag üres helyre, onnan kerestem tovább. 5perc elteltével sem láttam, komótosan a vízfelé sétáltam majd a lépcsőnél megálltam egy pillanatra aztán mar a vízben találtam magam. A bóják felé kezdtem úszni, lassú tempóban araszoltam felé, mikor oda értem vissza fordultam a hatalmas tömeg felé. Mindenhol játszó gyerekeket, családokat, ölelkező párokat láttam. A hátam mögött vízibiciklizők visongását hallottam. Vissza indultam a tömeg felé, megálltam a vízben ott ahol a mellkasomig ért, tekintetem ide oda járt Hannát keresve és akkor megláttam Őt amint épp a parton sétál. Megállt egy fa mellett leterített egy pokrócot. Aztán szemtanúja lehettem ahogy lehámozza barackszínű ruháját, ezzel felfedve gyönyörű testét. Fekete bikinije tökéletesen simult rá. A víz felé közeledve én takarásba lépek mikor nekimentem egy fickónak.
-Elnézést.-mondtam gyorsan
-No problem.-legyintett majd vissza fordult és tovább kosarazott. Hanna arcán hatalmas mosoly játszott. Hirtelen beleugrott a vízbe mire páran felé fordultak, olyan aranyos benyomást keltett.  Majd felbukott a vízalol tekintete össze forrt az enyémmel de ő elfordult. Megindultam felé mikor oda értem a vállat. Felém fordult és csak nézett.
-Szia, szépség.-villantottam egy mosolyt rá.
-Nee, ne hívj így! Van nevem is, mond mit akarsz? -kérdezte flegmán
-Bocsánatot kérni, amiért beledobtalak a vízbe. Tudom felelőtlen húzás volt de mentségemre szóljon te provokáltad ki.
-Azért borítottalak le mert megérdemelted!-förmedt rám. -Attól még, hogy a főnököm vagy nem csicskáztathatsz!
-Az apám a főnököd, nem én! Munkatársak leszünk Hanna, szokj hozzá, hogy a közelemben leszel. -mosolyogtam.
-Nem hiszem, hogy együtt dolgozhatnánk. Edit a párom.-vigyorgott rám büszkén.
-Én meg azt hiszem csak volt. Edit holnaptól a konyhán fog segédkezni, úgy ítéltem meg, hogy elkell a ott a segítség. Péter pedig szívesen fogadta az ajánlatom, hogy beállok melléd. Nem mintha elutasíthatott volna.-győztes mosollyal vigyorogtam rá.
-Ne hidd Sebastian, hogy olyan jó móka lesz velem dolgoznod.
-Te meg ne hidd, hogy nem tudok ezen változtatni.
-Ne a hitegetésekről beszéljünk, én a tettek embere vagyok.-mondta, a következő pillanatban már a víz alatt voltam, Hannát magammal rántva. Dereka köré kulcsoltam a kezem majd magamhoz húztam. Nedves teste szinte eggyé olvadt az enyémmel.
-Azt hiszem van még egy közös tulajdonságunk, -súgtam a fülébe, a következő szavakat már a nyak hajlatába leheltem.- ugyanis én is a tettek embere vagyok. -Kezem felcsúszott a hasára, puha bőre égette a tenyerem, furcsa bizsergés futott végig a kezemen át egyenesen a gerincmig. Felbátorodva megcsókoltam a nyakát. Hanna szaporábban kezdte venni a levegőt, élvezte az érintésem én pedig élveztem, hogy érinthetem. Nem fogom hagyni, hogy Dávid meghódítsa! Ő nekem kell! Azt hiszem sosem vágytam még senkire így mint Hannára ezt befogom bizonyítani kerül amibe kerül!

Sziasztok Kedveskéim!
Ismét sok idő telt el az előző rész óta. ☹ Amit nagyon sajnálok. 😐 Viszont remélem valamennyire azért kárpótoltalak titeket ezzel a részel. 😍 Köszönöm, a tamogatást ez mindennel fontosabb számomra. Ha tetszett nyomj egy vote-ot! 😍😍😗😗 Millió puszi. Hamarosan újra jövök. ❤
~Vanessza~