A rosszfiúk varázsa

2.rész

Reggel kipihenten ébredtem. Ez új. Gyorsan letusoltam és össze készültem. Egy egyszerű farmert és egy fehér pólót vettem fel. Össze pakoltam a táskám és kimentem a konyhába.
-Szia anya. - köszöntem neki és levettem 2 tányért a polcról.
-Szia kicsim.
Ma anya ranottát készített reggelire. Mindketten szedtük magunknak, majd le ültünk az asztalhoz. Az én tányéron mindig több étel volt mint az övén,  de ezt meg sose tette szóvá amit nagyra értékelek. Akárhányszor orvosnál voltunk,  mert beteg voltam mindig megemlítették hogy van rajtam fölösleg. Emiatt gyakran piszkáltak a tobbiek. Gondolataimból anya hangja ébresztett fel.
-Oké? - kérdezte.
-Tessék? - kérdezte vissza.
-Reggeli után elviszlek a suliba.
-Oké. Mindjárt mehetünk.
Gyorsan felvettem a cipőket és fel kaptam a táskám.
-Mehetünk! - mondtam és elindultam kifelé. Vártam,  hogy anya is ide érjen és kinyissa a kocsit. Az úton nem beszélgettünk,  de ez nem is baj csak 5 perc volt.
-Szia anya. - köszöntem neki mikor ki szálltam a kocsiból.
-Szia kincsem legyen szép napod! - becsuktam az ajtót és elindultam az épület fele. Felmentem a terembe,  ahol Lori már várt.  Amint meglátott elindult fehér és a nyakamba ugrott.
-Szia Lori,  én is örülök neked. Mi történt?
-Szia,  képzeld Luke randira hívott. - mondta boldogan ugrandozva.
-Ki az a Luke?
-Egy végzős srác. Majd megmutatom.
-Oké.  Wow.  Meg 2 nap se telt az idei évből és már randira hívtak? Wow.
-Ugye milyen szupi? Áááá!!!  - ordibált.
-Befejeznéd? Reggel van még ehhez. - szolt egy srác,  akinek szerintem megzavarták a reggeli alvását.
-Bocsi. - mondtuk egyszerre.
Tovább örülünk, de halkabban. Lehet nem az ajtó kellős közepén kellett volna mert mindenki lökdösött minket.  Le ültünk a helyünkre és ott folytattuk tovább. Az első óránk matek volt.  Nem vagyok oda a matekért,  mivel nem az erősségem. A tanár 10 percet késett,  de nem igazán bántuk.
-Jó reggelt. Elnézést a késésért. Gyorsan nézzük a hianyzókat, utána haladunk az anyaggal. Téged meg nem ismerlek, kérlek fáradj ki és mutatkozz be.
Lassan fel álltam és elindultam ki,  az osztály elé.
-Rose vagyok 18 éves. New Yorkból költöztünk ide,  Nashvillebe.
-Rendben,  köszönöm.  Én Mr. Morrison vagyok, én tanítom a matematikát és a kémiát. Helyet foglalhat.
Elindultam vissza Lori mellé és leültem. Ekkor toppant be 3 srác.
-Á,  Mr. Wood, Mr.  Cooper és Mr. Moore. Micsoda megtiszteltetés az órámon látni önöket.
-Elnézést a késésért. - szólalt meg aki előrébb állt.
-Csak tudnám,  hogy tudnak el késni úgy,  hogy körül belül 2 utcányira laknak Az iskolától... - s óhajtott egyet Mr. Morrison.
-Tehetség- mondta még mindig az elől álló fiú.
-Foglaljanak helyet. Ezek szerint mindenki megérkezett. Akkor kezdjünk is bele.
Életem leghosszabb matek órája volt. Halál unalmas volt. Páran meg be is aludtak, amin nem igazán lepődtem meg. Lorival a szünetben elmentünk a büfébe, mivel minden áron kakaós csigát akart enni. Mikor leértünk, keservesen pillantottunk a hatalmas sorra. Nem volt mit tenni beálltuk a sor végére és vártunk. Sokat vártunk. Épp mi kerültünk volna sorra, mikor becsengettek.
- Bocsi lányok, majd következő szünetben. - mondta a büfés néni.
Szomorúan vettük tudomásul, hogy kövi szünetben is itt allhatunk majd. Elindultunk a tere felé, mikor az egyik srác az osztályból szembe jött velünk és egyenesen a büfé fele vette az irányt. Ámulattal néztük, hogy őt nem küldte el,  hanem egyből kiszolgálta.
- Ti kértek valamit? - szólt hátra.
Lori azonnal oda futott és megmondta mit kér.
- Te?  - szólt nekem hátra.
- Nem, köszönöm. - mondtam.
A srác vissza fordult és fizetett. Lori boldogan rohant vissza hozzám a kakaós csigájával.
- Adam de rendes. Meghívott. - mosolyogott magának.
Tényleg rendesnek tűnik. De ki tudja,  ez csak egy kakaós csiga. Gyorsan vissza mentünk a terembe, de sikeresen elkestünk.
- Maguk meg merre jártak kisasszonyok?  - kérdezte az angol tanár.
- Nem látja?  Biztos felették a büfét. - szólt be az egyik srác.
- Köszönjük Mr. Moore. Ezzel egy belépőt nyert az igazgatói irodába.  Most azonnal fel használhatja. Induljon! - nézett a srácra. Adam egyik barátja volt az.
- De tanárúr! Nem csináltam semmit. - próbálta menteni magát.
- Nem kérdeztem. Azt mondtam induljon meg.
A srác, azt hiszem Dustin a neve, szép lassan elindult ki az ajtón, de mikor elhaladt mellettünk szúrós szemmel nézett ránk, olyan ,,ezt még megbanjátok,, tekintettel. De jó...
- A hölgyek üljenek le a helyükre és figylejenek. - nem vitatkoztunk azonnal a helyünkre ültünk és óra végéig csendben figyeljünk. Dustin az óra közepe felé vissza jött. Ő sem mondott semmit csak leült, és egész végig gyilkos pillantasokat vetett felénk. Vagyis inkább rám. De jó..  Halálra fognak szekálni. Nem akarom, hogy vége legyen az órának. De sajnos kicsengettek.
Lori most mosdóba akart menni. Nem igazán támogattam az ötletet, biztosabbank láttam itt ülni. Nagy nehezen beadtam a derekam, de tudtam hogy nagy hiba. Ahogy lepkedtem a padok között egyszer csak megbotlottam, de nem akarmibe. Dustin lábában. Hatalmas zajjal elterültem a földön.
- Bocsi, nem vettelek észre. - mondta, de azzal a tipikus ,,direkt volt,, hanggal és arccal.
- Semmi baj. - mondtam nyugodtan, miközben Lori felsegített.
Dustin és Aaron ott nevettek rajtam, Adam a telefonját nyomkodta. Elindultunk ki a folyosó irányába, ezúttal és is jutottunk odáig.
- Sajnálom,  nem kellett volna kirángatnom téged.
Mondta szomorúan Lori.
- Nem te tehetsz róla, hogy Dustin egy szemét. - mondtam és megöleltem. Majdnem elsírta magát. De aranyos.
A mosdóból való vissza utunk sem volt zökkenőmentes.
Szerencsére most nem gáncsoltak el,  csak beszólogattak, de ez sem esett jobban. De már hozzá szoktam. Egész életemben csúfoltak, mert kicsit teltebb vagyok mint ők. Ez van. Hiába próbáltam fogyni, nem sikerült. Sportoltam minden felét, de csak megsérültem, így anyám nem is igazán támogatja, hogy túl sok dolgot csináljak. Nem vagyok kövér csak nem vagyok az a cicababa alkat, ami a fiúknak kell.
A nap hátralevő része, Distin szekálásától függetlenül,  egész nyugodtan telt.
Együtt sétáltunk haza Lorival.
- Mi a helyzet Lukekal?  - kérdeztem.
- Nem sok. A hétvégén elmegyünk moziba, majd kiderül mi lesz. - monda, de közbe elpirult egy kicsit.  Nagyon aranyos. Tényleg nagyon bejöhet neki Luke.
Milyen szép is lehet a szerelem.
- Haza értem. - szólalt meg Lori.
- Oh. Akkor holnap reggel itt? - kérdezem.
- Ahha. Szia.
- Szia. - mentem tovább.
Kicsit irigylem Lorit. Lehet a hétvégén már lesz barátja. Nekem is tetszett egy srác, de mily meglepő,  én nem voltam az este, így inkább feladtam ezt. Talán majd egyszer ha nem a sok csont lesz a divat vagy majd a fősulin lesz egy barátom.
Idő közben haza értem.  Anya még nem volt itthon.  Mindig olyan sokáig dolgozik. Úgy döntöttem elmegyek  fürdeni és alszom egyet. Nem volt késő de fáradt voltam. Remélem a holnapi napom jobb lesz és Dustin leszáll rólam. Nem ártottam neki. Magának köszönheti.  Amint befeküdtem az ágyamba, elnyomott az álom.