A rosszfiúk varázsa

4. rész

Nem tudom mikor aludtam el, de az ébresztő hangjára keltem. Úgy döntöttem,  hogy van még időm, vissza dőlök egy kicsit. Lehet, hogy az a kicsit, kicsit több lett, mivel anya jött be negyed nyolckor, hogy mi van velem. Lori!!! Gyorsan felöltöztem , felkaptam a cuccom, gyors elköszöntem anyától és futottam, hogy Lorinak ne kelljen annyit várnia és hogy ne késsünk el.  Csak 5 percet késtem, nem is érzem a tüdőmet, úgy rohantam.
- Jól vagy?  - kérdezte Lori.
- A-ha - lihegtem.
- Biztos?
- Ahha. - egyenesedtem fel, mikor már újra kaptam levegőt.
- Akkor menjünk, mert elkésünk.
Szép kényelmes tempóban elindultunk. Nem siettünk,  volt még időnk. Bevallom, tetszik, hogy van egy barátnőm. Hogy nem kell egyedül lennem, hogy valaki aggódik értem, úgy, hogy nem anyám, és hogy van kivel beszélnem. Eddig csak olvastam, bármi bajom volt. De most nem kell oda menekülnöm. Nagyon jó érzés.
- Benne vagy? - kérdezte Lori.
- Persze. Miben? - szokás szerint elkalandoztam.
- Hogy holnap elmenjünk vásárolni.
- Neked holnap nem randid van?
- De, de előtte. És így te is megismertetése Lukeot.
Nem is tudom. Ismerni akarom? Nem biztos, hogy jó ötlet. Mivan ha azért nem akart majd járni Lorival, mert ilyen barátnője van mint én?
- Veszünk neked még olyan csini ruhákat,  amiben tegnap voltál. A mai szerkód elég alapos. - jegyezte meg.
Oké, igaz hogy egy egyszerű fekete póló volt rajtam meg egy kopott farmer és egy kapucnis pulcsi, de nem hiszem, hogy ettől slampos lennék. Nem a legcsinosabb,  de ez volt a legközelebb. És mondjuk tetszett a tegnapi ruhám és tényleg nem nagyon van hasonló ruha darabom.
- Oké. Meggyőztél. Mehetünk. - adtam be a derekam.
Elkezdett örömében ugrálni.
7:50 re értünk be a suliba. Leültünk a szokásos helyünkre, hátra. Ez a nap ígérkezik izgalmasnak, de legalább a délután jó lesz. 
Szép lassan jöttek az osztálytársaink. Természetesen a kedvenc 3mas fogatom (csak fejben hívom így őket, és nem is bírom őket),  az utolsó pillanatban esett be. Mondjuk az is csoda, hogy bejöttek.
Nem értem miért gondolom mindegyikükről, hogy bunkó lehet. Oké. Dustin az. De mi van, ha Aaron és Adam annyira nem az? Jó, kideríteni nem fogom. Nem állok majd le velük beszélgetni meg hasonló.
Elő pakoltam a cuccaim órára. Töri lesz. Nem a kedvencem, de attól függ hogyan tanítják. Tud izgalmas is lenni.
Jó, mondjuk ez pont nem az a nap volt. Majdnem elaludtam, és nem, nem azért mert az a lázadó típus lennék, aki inkább alszik órám, mint sem figyeljen,  hanem ezt már tanították 6.ban is. Szóval semmi újat nem hallottam,  ezért nem találtam érdekesnek.
- Házi feladat a hétvégére, egy 2 oldalas beadandó, a mai anyaghoz kapcsolódóan.
Mi? Ma péntek van? De gyorsan elment ez a hét.
Szemem sarkából láttam, hogy Dustin megindul felénk.
Megáll előttem majd a padra könyököl és rám néz.
- Jó a ruhád. - mosolygott rám - a barátodtól van?  Ja, hogy olyan nincs. Bocsi. - mondta és nevetve tovább ment. Hallottam,  hogy mindenki jót nevetett ezen. Lori is megelégelte,  és elindult Dustinhoz.  Egy jó fél lépésre tőle megállt. Ami ez után következett...  Szavak nincsenek rá .
Egy olyan csattanós pofont lekevert neki,  de úgy izomból.
Megfagyott a levegő. Senki nem csinált semmi, de Dustin arcán látni lehetett, hogy ideges. Megragadtam Lori kezét és gyorsan kihúztam a folyosóra.
- Te normális vagy? - kérdeztem hatalmas szemekkel mosolyogva.
Miattam még senki nem csinált semmi. Főleg nem verekedett.
- Persze. Így jár aki beszól a legjobb barátnőmnek.
Mondta mosolyogva és a kezét fájlalva.
Megöleltem. Nagyon rendes volt amit tett. Én, mint legjobb barátnő? Egész jól hangzik. Majd kiderítem milyen. De eddig nagyon tetszik.
Mivel becsengettek muszáj volt vissza mennünk a terembe, bár nem igazán volt hozzá kedvünk.
A terembe érve felkeltette a figyelmünket a 3mas fogatban történő feszültség. Mintha azidő alatt meg mi kint lettünk volna, megváltozott volna minden. Vágni lehet köztük a levegőt. Látszólag nem is érdekeltük jelenleg őket.  Szerencsére.
Ma csak hát óránk volt, így hamar elszabadultunk és mentünk vásárolni. A plaza egy kicsit már messzebb volt, ehhez már buszoznunk is kellett. Mondjuk csak 10 percet ami nem olyan vészes. Hatalmas hely volt, tele mindenféle bolttal, minden mennyiségben. Sok boltba bementünk, mindenhol tetszett valami,  de túl drága lett volna, hogy mindet megvagyem. Úgy döntöttem, csak azt veszem meg ami ,, szerelem első látásra,,. Igen tudom,  hülyén hangzik tőlem. De a lényeg gondolom lejött. Sajnos időzhöz vagyunk kötve, vagyis Lori, mert ő moziba megy. Mondjuk addig volt még 2 óránk.
Lori meglatott egy hatalmas üzletet, ahová azonnal beszaladt.
- Juj Rose. Ez nagyon jól állna neked!! - emelt fel egy gyönyörű piros ruhát,  majd arrébb lépett egy egy gyönyörű fekete ruhát. - és ez is!!
A piros mese szép volt,  de inkább estélyi. Olyat meg nem tudok hova felvenni .
- Lori,  ezek tényleg gyönyörű ruhák, de nem tudom majd hova felvenni. Főleg az estélyit.
- Ami azt illeti, pár hét múlva lesz a tavaszi bál. - célozgatott Lori.
- Kizárt!! Nem hívna el senki, fölöslegesen meg nem kell.
- Tuti meghív valaki. Gyönyörű vagy.
- Nem.  Az te vagy. Én csak a szárnysegéded vagyok.
- Fejezd be és próbáld fel!!!  Gyerünk!!  - nyomta a kezembe és mutatott a próbafülke irányába.
Szívesen fel próbálom, de úgy sem veszem meg. Gondoltam naivan. De a mikor megláttam magamon. Nagyon megtetszett. Szépnek éreztem magam.
Kiléptem a fülkéből és megmutattam Lorinak.
- Azt a jó büdös.... - nem folytatta tovább csak tátott szájjal nézett.
- Milyen? - kérdeztem remélve,  hogy ezt annak a reakciója volt,  hogy tetszik neki.
- Még azt mered kérdezni,  hogy milyen?  Szavak nincsenek rá. Brutál jó!! Meg kell venned!! .

- Mutasd a feketét is. - szólt rám.
- Nem is tudom, talán túl vad lenne nekem. - nem venném fel szerintem sehova. Az inkább buli ruha szép lányoknak. Nem nekem.
- Vedd fel, ne mondjam mégegyszer!!!  - szólt rám határozottan.
- Oké. Megyek. - nem vitatkoztam vele.
Felpróbáltam, de valahogy nem volt az igazi.

Megmutattam Lorinak. Hasonló volt a reakciója erre is.
- Ahhaw. Ezt is meg kell venned. - nem tűrt ellentmondást.
- De Lori. Hová fogom én ezt felvenni? Nem látszódik túl sok belőlem??  Nem nekem való ez a ruha. - mondtam és vissza mentem a fülkébe visszavenni a ruhát, amiben jöttem.
- Meg ne halljam mégegyszer, hogy nem jó. És hidd el, tudod majd hordani. - mondta mosolyogva.
Nem tudom mire célzott, de inkább nem is akartam tudni.
- Nézd mit találtam. Ezt akár suliba is felveheted.
Hozott egy tényleg szép szettet elém, amit tényleg szívesen hordanék is.

- Na jó elég lesz Lori, a végén még az egész boltot megveszem - nevettem el magam.
- Oké de ezek csak a feltétlen szükséges ruhák voltak,  az elkövetkezendő időkre.
- Ha te mondod. - fizettem ki a ruhákat.
Lori is vett magának egy ruhát a bálra, pár szoknyát, pólót, cipőt,  csak a legfontosabbakat.
A bolt előtt ketté váltunk. Ő ment a randijára én meg haza. Szép lassan sétáltam ki a plázából, mikor megláttam, hogy Adam jön velem szembe. Nem tudtam mit tegyek. Vagyunk köszönő viszonyban.
Még én ezen gondolkoztam ő biccentett egyet és tovább ment. Szóval vagyunk. Vagy olyasmi.
Felszálltam a buszra és alig vártam,  hogy már haza érjek. 7 óra körül járt az idő, ezért volt meglepő, hogy anya már otthon várt.
- Szia kicsim! - köszönt.
- Szia anya. Hogy hogy már itthon vagy? - néztem rá meglepetten.
- Talán zavarok?  - kérdezett vissza.
- Nem,  csak nem szoktál ilyen korán itthon lenni.
- Mutasd mit vettek. - váltott témát.
- Hát konkrétan ne túl sok dolgot. Egy báli ruhát, mert Lori szerint mindenképp kell,  mivel majd lesz egy a suliban, egy kicsit rövidebb ruhát mert állítólag még fogom hordani és egy csini ruhát a suliba. - vettem ki a szatyorból,  és megmutattam neki.
- Ezek nagyon szépek, bár ez a fekete ruha...  Kicsit kihívó..  - jegyezte meg. Ebben teljes mértékben egyet értettem.
- Tudom. Majd vissza viszem. - nyugtattam meg. Nem is tudom minek vettem, biztos nem fogom soha elvenni.
- Nem kell. Hagyd. Majd meglátjuk mi lesz.
Felvittem a ruhákat a szobámba. Hulla voltam, nem tudom miért, és hogy, de kifaradtam a vásárlásban.
Átvettem  a pizsim és mentem aludni.