A rosszfiúk varázsa

7. Rész

Hétfő reggel az ébresztő csipogására keltem. Ma még nehezebben keltem ki az agyból. A fejem fájt, mintha fejbe vertek volna. Gondolom csak keveset aludtam. Kimentem a fürdőbe, hogy emberi arcot varázsolja magamnak, de ez ma reggel még lehetetlenebbnek tűnt. A szemem fel dagadt, az orrom piros, mint rudolfnak. Tegnap megfázhattam, pedig nem is voltam sokat kint. Lementem a nappaliba, körbe néztem, de anya már nem volt itthon. Írtam neki egy üzit, hogy beteg vagyok. Írtam Lorinak is, hogy ne várjon. Vissza feküdtem az ágyba és betakaróztam. Pillanatokon belül el is aludtam.
A telefon csörgésére keltem. Félkómásan kitapogattam merre van a telefonom.
- Halo? - szóltam bele.
- Uhh borzalmas hangod van. -  hallottam Lori hangját.  És még valakiét aki mögötte ordibált. Vagy több ember is. - fél óra múlva ott vagyunk szedd össze magad.
- Kivel jössz és Miért? - kérdeztem továbbra is kómásan.
- Gondoltam meglátogatom a beteg barátnőmet de ha ez ekkora baj.....
- Dehogy baj. Megpróbálok felkelni, de nem ígérek semmit.
- Oke szia. - letette.
Van fél órám.  Le kéne fürdenem és fel kéne öltöznöm. Ki keltem az agyból és be támolyogtam a fürdőbe. Full vörös volt a fejem valószínűleg lázas vagyok. Langyos vízzel lefűződtem és felöltöztem. Csengettek.
Le mentem a lépcsőn és ajtót nyitottam.
- Uhh pocsékul festesz - mondta Lori és beljebb jött. Meglepve láttam kik állnak mögötte.
- Szasz, mizu Rose. Tényleg pocsékul festesz. - mondta Dustin és beljebb jött, utána Aaron és Adam.
- Sziasztok!? - köszöntem meglepve. - persze, gyertek be. - csuktam be mögöttük az ajtót.
Lori már rég a nappalaiban ült, a fiúk is arra vették az irányt, Adam kivételével, aki megállt velem szemben.
- Nem zavarunk? - kérdezte.
- Dehogy. Csak Lori nem közölte, hogy kikre számítsak. Úgyhogy tényleg meglepődtem. De ennyi. - Oke ezt egy kicsit túl magyaráztam.
- Igen, Lori nekünk is csak nem rég szólt, hogy jöjjünk.
- Té jó ég... - kaptam a fejemhez.
Lori elrángatta őket ide... de minek?
- Ha megbocsátasz, beszélnem kell Lorival sürgősen. - mondtam és se nézve Adamre.
- Persze, menj csak. - mondta és ő is leült a kanapéra a haverjaihoz. Lori a konyhában keresett valami kaját. Oda mentem hozza és letámadtam.
- Te normális vagy? Elrángattad őket ide? - kérdeztem suttogva, de remélem érezte,  hogy milyen hangsúllyal gondoltam. Felém fordult.
- Nem kellett könyörögni nekik. Mondtam hogy ide jövök és megkérdeztem van e kedvük meglátogatni és a válasz egyhangú igen volt.
- Ezt nehezen tudom elhinni, hogy a suli "elit" csapata pont eljött volna meglátogatni ENGEM. Pont ENGEM. - oke ez talán kicsit hangosabb volt, mint ahogy szerettem volna. De igazam van. Miért érdekelné őket, hogy hogy vagyok?
- Jajj már, bírnak téged.
- Hát jó...
- Tartotok valahol popcornt?
- Felső polc. És mit is tervezel?
- Megnézünk egy jó filmet. - mondta Lori.
- Pont itt, pont most? - néztem rá furán.
Nincs azzal bajom, hogy itt vannak és hogy fimet nézzünk,  csak nem szeretnék megfertőzni senkit. Nem tudom mi bajom van, lehet fertőző.
- Lori,  beteg vagyok. Nem akarom, hogy ti is azok legyetek.
- Hidd el, csak szívességet tennél vele. - nevetett fel.
Hát jó. Ha őket nem zavarja.
A fiúk beültek a kanapé közepére, így mi ültünk szélén Lorival. Adam és Dustin mellett volt hely, így logikus ha Adam mellé teszem le magam. Dustin meg mindig nem a szívem csücske.
- Mit nézzünk? - kérdezte Lori.
- Horror!! - mondták egyszerre a fiúk.
- Valahogy éreztem.... - mondta Lori csalódottan.
- Miért mit vártál? Hogy valami nyál tengert fogunk nézni? - szólt be Dustin.
Nem is ö lenne, ha nem lenne valakire mindig egy megjegyzése.
- Nem, de reméltem hogy egy jó vígjáték megnyerőbb. - mondta Lori remélve, hogy meg meggondolják magukat.
- Ne is álmodj. Valaki valami ötlet, hogy mit nézzünk? - kérdezte Aaron.
- Az apáca? - vetettem fel.
- Szerintem jó lesz. - mondta Adam.
- Oke. - értettek egyet a többiek.
- Fent van a szobámban a laptop, rákötjük tvre és ugy meg jobb lesz - vettem elő ördögi mosolyom. - hozom. - mondtam és már indultam volna.
- Hagyd! Hozom én! - mondta Lori.
Gyorsan felrohant, és fel perc alatt már lent is volt. Nekem ez sokkal tovább tartott volna.
Dustin össze kötötte a tvvel és már ment is a film. Egyre jobban ragadtak le a szemeim. Nem akartam elaludni a filmen. Az kicsit gaz lenne. De még is sikerült.
********** Az idő alatt amíg aludtam **********
- Ez jó film volt. - mondta Aaron.
- Tényleg nem volt rossz, de unalmas volt - fejtette ki véleményét Dustin.
- Ti ugyan azt néztetek mint Én? Hát én majdnem ide pisiltem ijedtemben. - mondta Lori.
- Igen éreztem - nevetett Dustin és mutatta a karmolást a kézen.
- Jól van na.... ez van légy férfi és viseld el. - szólt be neki Lori.
- Gyerekek lehetne halkabban? - szólt rájuk Adam és Rosera mutatott, jelezve hogy alszik.
- Ohh,  bocsi. -suttogta Lori.
- Lépünk? Későre jár már, haza kénné mennünk. 
Ezzel mindenki egyet értett, tényleg későre járt már. Vagyis annyira nem csak 9 óra volt és másnap iskola van és senkinek nem tudjak a szülei, hogy hol vannak.
- Menjetek. Nem szeretném egyedül hagyni - mondta Adam.
Mondjuk Rose pont rajta aludt szóval, túl sok lehetősége sem volt.  Nem akarta felkelteni a békésen alvó lányt, ha már szegény beteg és még így is elviselte őket.
A fiúk lepacsiztak egymással és elmentek. Lori is elköszönt és elindult haza.
Adam alig fel órát ült a házban az alvó lánnyal, mikor zajt hallott a bejárati ajtó felől.
Rose anyja ért haza.
- Te ki vagy? - kérdezte Rose anyja a fiú felé fordulva.
- Jóestét! Adam Wood vagyok, Rose osztálytársa. Lori és még pár barátja át jöttünk meglátogatni és jobbulast kívánni. Megnéztünk egy filmet de közben bealudt és nem szerettem volna egyedül hagyni. Tudom, hogy ez furán veheti ki magát...
- Nyugi, nem kell ennyit magyarázkodni. Köszönöm, hogy nem hagytad egyedül.
- Természetes. - mondta Adam és óvatosan kikelt Rose alól.
Szerencsére a békésen alvó lány nem kelt fel.
- Jó éjszakát . - mondta Adam és kilépett az ajtón.
Rose anyja betakarta a kanapén fekvő beteg lányát. Megnyugvással töltötte el, hogy vannak barátai, akik aggódnak érte és hogy nem hagyják magára akor sem, ha ő nem tud vele lenni.