You Belong With Me [TaeKook/V-Kook] {boy#boy}

FIVE

-Te meg mi a francot keresel itt Jiminnie?!- kérdeztem ingerülten és egy fokkal magasabb hangon, az illetőtől.

-Már megbocsásson 'Jeon JeonGuk őfelsége' de nem én vagyok egy kórházban azért mert mit'tom én... Gondolom megint próbálkoztál, igaz? Igaz. Szóval ne neked áljon má' feljebb! Kössz. Amúgy meg ki ez a kis mitugrász itten, e?!- kérdezte flegmán Jimin, majd unottan Tae-re vezette szemeit.

-Nem hiszem el..- nevetett kínosan az említett- Miért fogad engem mindenki ilyen csupa-szív modorral? Amúgy meg TaHyung vagyok és én mentettem meg Kookiet. És benned kit tisztelhetek narancs-kid? (boccs ezt muszáj volt😂. És amúgy nincs semmi bajom Jiminnel ne higyjétek azt~a szerk.) - ajjaj Tae ezt nem kellett volna...- gondoltam magamban.

-1: még a színeket sem ismered? EZ ITT PINK!- mutatott Jimin a hajára- 2: köszönjük a szolgálataidat, de innentől átveszem, itt az ajtó.- nyitotta ki az említett tárgyat.

-Először is nyugi van pinki-pie.- tartotta fel a hyungom két kezét védekezés képpen. Jimin eközben becsukta az ajtót.- Másodszor pedig, nem éppen én vagyok a nem kívánatos személy ebben a kórteremben.- kacsintott Tae Jimin-re.

-Kook?-nézett rám Jimin.- Szeretnéd, hogy elmenjek?- aprót bólintottam, majd figyelmemet ismét a paplannak szenteltem.
Léptek, ajtó nyitódás, ismét léptek majd ajtó csukódás.

-Kook..?- Tae kellemesen mély hangjától kirázott a hideg. A jó értelemben. Óvatosan és lassan rávezettem pilláimat, mivel még kicsit lüktet a fejem.

-Hmm..? Baj van?- kérdeztem.
-Igen.. Vagyis nem.. Vagyis.. Aish.! Ömm... ki volt ez a pinkie-pie kid?- nem hazudok ha azt mondom: hangja tele volt gyúnnyal.
-Jimin. Park Jimin.- adtam a számomra legegyszerűbb választ.
-Odáig még én is eljutottam. De mi közöd van neked egy ilyen pink panter-hez? (rózsaszín párduc)
-Hát.. ömm.. izé.. Ő a volt.. f-fiúm.
-De ha a VOLT palid, akkor minek játssza itt a nagy hőst?- emelte ki Tae a 'volt' szócskát.
-Nem is vagy kiakadva?- a meglepődöttséget, mi a hangomban volt, késsel lehetett volna vágni.
-Nem. Ő a múltad része. Én pedig a jelened és remélhetőleg a jövődé is.- aego! Az a mosoly!
-Hát azt én is nagyon remélem.- eresztettem felé egy olyan fejet ami erre a smájlira hasonlít:😏
-Hmm..milyen csábos itt valaki.- kacsintott rám Tae, minek hatására holtig pirultam, majd elfordítottam buksim.
Arra eszméltem fel, hogy hyungom arca vészesen közeledik. Irányába fordítottam buksim, majd meg sem várva mit akart mondani vagy csinálni, én ajkaira tapadtam.
Pár másodperc után elkezdte mozgatni párnáit, ezzel elmélyítve csókunkat. Végig nyalt alsó ajkamon, majd óvatosan meg is harapta azt.
Belyutásért esedezett.
Megadtam neki az engedélyt.
Nyelveink táncot jártak.
Tae minden kis apró szegletet felfedezett.
De én sem maradtam ám tétlen. Kezeim felfedező-útra indultak testén, majd megállapodtak pólója szélénél, s akaratlanul is bevezettem alá mancsaim.
Végighúztam ujjam kocka hasán, amit egy jóleső nyögéssel díjazott.
Tae az ágy melletti álldogálást inkább feladta és befeküdt mellém az ágyba. Jobban mondva inkább rám.
Egy kevés idő elteltével kezdtem érezni valami dudort.
Szabadon lévő kezem ismét felfedező-útra indult, majd mikor megtalálta a 'bűnöst', a felettem lévőből egy kicsit hangosabb morgás szaladt ki.
Már épp akartam kigombolni a nadrágját amikor is.....

Ayo, manonátorok!💕 Na mit szóltok az új részhez?😉 😏

By.: csoda_mano