You Belong With Me [TaeKook/V-Kook] {boy#boy}

THREE

#Írói szemszög#

Éppen hogycsak megfogták egymás kezét, Kook rögtön elájult. Tae egyszeriben nem értette miért de aztán rájött.. Kook kezéből csordogált a vér. Sőt. Már egy eléggé nagy vértócsa volt körülöttük.
'Aish..! Ezt nem hiszem el! Miért kellett ezt csinálni?!' mondta Tae bár Kook nem hallhatta ezt.
Amilyen gyorsan csak tudta tárcsázta a mentőket szegény halálra rémült TaeHyung.
'Haloo? Jó estét. Igen. Egy fiú fekszik a Blablabla utca 1234 szám alatt. Igen, a cukrázdánál. Kérem siessenek! Egy irtózatosan nagy vértócsában fekszik.. Rendben. Köszönöm. Visszhall.'
Tae nem értette mire ez a nagy izgatottság tőle a fiú iránt. Még sosem csinált ilyet. Senkivel...
Már épp kezdte volna feladni a reményt aziránt, hogy fel fog-e kelni újra ez a fiú mikor megérkeztek a mentősök.
'Jó estét! Önnel beszéltünk telefonon?' ~nem basszus a szomszéd macska kajájával~ gondolta Tae.
'Igen én velem és ha lehet igyekezzenek mert nagyon nincs magánál a fiú! Rengeteg vért vesztett és Xanax is van a szervezetében! Szóval gyerünk!' nemcsak a mentősök de még maga TaeHyung is nagyon meglepődött tettén.
'Va-vagyis..kérem..' makogta oda az emberkének. [bocsesz de én így hívom az embiket- szerk.]
Kook már hordágyon volt a mentőautóban mikor megkérdezték, hogy nem-e akar velük menni.
Tae sokat agyalt de végül beleegyezett.
Röpke 10 perc múltán már a kórházban voltak és a papírokat intézték.
'Szóval azt mondja, hogy beszélt az illetővel mielőtt elájult.?' kérdezte az egyik mentős.
'Igen Mr.Mentős úr. Azt mondta a neve...Jeon JeonGuk.' felete Tae.
'Értem. A többit akkor tisztáztuk is..! Dee..lenne még itt valami. Mivel még senki sem jelentette be, hogy eltűnt volna egy hozzátartozója, az lenne a kérdéses, hogy bent akar-e maradni vele vagy sem?' kérdezte a mentős. Tae-ben nagyon sok érzés kavargott és egyiket sem tudta hova tenni.
Végül egy elég bátortalan 'Igen'- nel el lett intézve a bent maradása.
Felkísérték Kook kórtermébe majd egy széket, s egy ágyat vittek be neki, ha esetleg elaludna akkor ne a széken tegye.

Tae órák óta csak csöndben nézi a szuszogó fiút. Hihetetlen az, hog, milyen hamar kezdett el érzéseket táplálni iránta, hiszen neki nem könnyű ezt meg tennie. Soha sem engedett közel magához senkit sem.. de most mégis..
Tae már azon kapta magát, hogy a fiú kezét simogatja és közben arcának tökéletes vonalait vizslatja.  'Tökéletes haj, tökéletes arc, tökéletes vonások, tökéletes száj.' gondolta magában.
'Biztosan nagyon puhák lehetnek azok a cseresznye színű, telt ajkak.' suttogta maga elé. De gyorsan megrázta buksiját, hogy ilyen még csak eszébe se jusson.
'Mond, miért csináltad ezt? Miért lett volna jobb neked odafönt? Huh?' simított ki egy kósza tincset a fiú szeméből miközben ezt kérdezte.. voltaképpen magátol, mivel a fiú nem adhatott rá választ.

/pár óra múlva\

A Kook karján alvó személy arra kelt fel (mert időközben elaludt), hogy a pulzus jelző készülék* elkezdett csipogni. Tae olyan gyorsan kapta oda fejét a műszerre, hogy azthitte eltört a nyaka.
Gyorsan megnyomta a nővérhívó gombot, s egy 2-3 perc elteltével már bent is volt 1 nővér és doki.

Kook csak annyit tudott nyöszörögni, hogy: Tae! Tae..!?

Ayo manónátorok! Ez lett volna a harmadik része a sztorimnak. Ha tetszett akkor tudod mi a dolgod!😉 Egyébként ha bármi hibát észleltek szóljatok, mert telefonról írom a sztorit és lehet ezért van benne pár hiba..

* nemtudom hogy hívják azt a kütyüt amit beléd raknak (nem rosszra gondolni😉) és az méri, hogy életben vagy-e még vagy már feldobtad a pacskert. Szóval aki tudja annak megköszönném, ha tudatná velem is..😅😂