2,5 hónappal később.
Pár hónap már eltelt, és ami azt illeti, Domival egyre jobb a kapcsolatunk.
Nagyon szeretem őt.
-Szia.-köszönt anya
-Szia anya.-moslyogtam rá
-Ma nem tudunk együtt vacsorázni.
-Már megint? Miért? Megint Miklóssal mész vacsorázni? Nem hiszem el, hogy ő sokkal fontosabb.
Eléggé kiakadtam,ugyanis ez már nem az első eset. Mindig vele van, és hogy mi van a lányával az nem érdekli. Persze nem várom el,hogy életem végéig is kövessen,de azért zavar,hogy nem érdekli mivan velem.
-Tudod mit,én most elmegyek. Azt csinálsz amit akarsz. Majd hívj fel ha érdekel mivan a lányoddal!
-Noa! Nem beszélhetsz így velem! Éveken keresztül egyedül neveltelel,nem ezt érdemlem!
-Ja,igen. És én ezt érdemlem?
-Miért nem fogadod el,hogy az anyád végre boldog?
-Nem veszed észre,hogy nem erről van szó? Nem érzed azt,hogy amióta ez a Miklós felbukkant én a háttérbe vagyok szorulva? Ahh... -ezzel könnyes szemmel ott hagytam, majd telefonomért nyúltam,hogy Domit felhívjam.
-Szerelmem, szia.
-Ne haragudj, átmehetek?-szipogtam
-Mi a baj kicsim? Sírtál? Kibántot?
-Nem bántott senki,majd elmesélem csak...
-Megyek életem.
Annyira szeretem,mindig számíthatok rá. Talán ő az egyetlen aki megért.
-Szállj be. Kivolt az?-nézett rám
-Anya. De majd nálad elmesélem.
-Rendben.-nyomott egy puszit számra,majd elindultunk.
Lassacskán megérkeztünk,majd mikor bementünk a konyhába vettük az irányt.
-Kérsz valamit?-kérdzte halkan
-Egy pohár víz jól esne.-mosolyogtam
-Mi történt?-megtöltötte a poharat vízzel, majd legugolt elém.
-Elegem lett... Tudom,hogy neki is igaza van,és örülök, hogy boldog, de az nem tetszik,hogy mindennap egyedül vagyok otthon mert anya vagy dolgozik, vagy Miklóssal van.
-Ezt el is mondtad neki?
-Igen,de persze,hogy én vagyok a hibás... Megértem... Tényleg, de basszus a lánya vagyok.
-Igazad van neked is. De figyelj, te már nagy lány vagy. Miért nem költözöl el, khm például hozzám?-mosolygott rám
-Nem tudom, jó ötlet lenne ez?
-Mindketten jól járnánk, anyukád viszont,hát nem tudom. Valószínű most ezt ellenezné,de idővel biztos elfogadná.
-Oké, holnapra meggondolom.Nagyon szeretlek, ugye tudod?-neztém szemeibe, amibe ellehet veszni,nekem sikerült.
-Tudom kicsim. Én is nagyon szeretlek téged.-kezét arcomra helyezte,majd finoman megcsókolt.
Reggel 8 óra.
Dominik még aludt mikor felkeltem, legalább van időm gondolkodni.
Nem tudom,hogy készen állok-e arra,hogy hozzá költözzek. De talán ez lenne a legjobb,hisz már tudok magamra vigyázni. Anya pedig, ő tudja mit csinál.
BẠN ĐANG ĐỌC
Senior Year With Footballer (Nagy D. FF.) ×BEFEJEZETT×
Ngẫu nhiên- Gyere, még a végén azt hiszik, hogy valamit csinálok veled. - Hülye vagy, nem tudnál semmit sem csinálni. - Biztos vagy te abban?- súgta fülembe - Igen, miért?- mosolyogtam - Hát azért mert tudod, csak egy vessző választ el attól, hogy az ag...
