Reggel arra ébredtem, hogy Gergő bejött.
Biztos nem akart felébreszteni, de sikerült neki.
-Szia.-köszöntem halkan
-Ne haragudj, hogy felébresztettelek. Hogy aludtál? Fáj a lábad?-mosolygott
-Semmi gond, egész jól, és annyira nem.
-Rendben, figyelj ma haza mehetsz, mivel tegnap fel tudtál állni. Öhm segítek összeszedni a cuccaid és utána elviszlek sétálni egy kicsit.-mosolygott ismét
-Nagyon jó.-mosolyogtam rá én is
Szóval összepakoltuk a cuccom, és miután felöltöztem, majd megreggeliztem, kimentünk a folyosóra.
-Nyugodtan ide adhatod a kezed.-nyújtotta
-Mindenkinek megengeded, hogy megfogják a kezed?-néztem rá, majd elnevettem magamat.
-Ez is benne van a munkakörömben.-vonta meg vállát
Ezzel megfogtam kezét, és elindulunk.
Eleinte tényleg fájt, de miután a lépcsőn kellett járkálnom, kezdtem megszokni.
-Na? Jobb már?
-Ahoz képest, hogy azt mondtad bemelegítunk, eléggé elfáradtam.-neki dőltem a falnak és úgy beszéltem hozzá.
-Nyugi, ennyi volt mára, még kapsz majd egy kis masszázst, és kész is.
-Azt is tőled?-nevettem
-Kitől mástól.-mosolygott, majd visszavitt a kórterembe.
Leültem az ágyra, és a földet bámultam.
-Minden oké?-kérdezte mellém ülve
-Persze.-bólogattam
-Rendben, mindjárt jövök.-mosolygott majd felállt és elhagyta a szobát.
Lefeküdtem az ágyba és a plafont néztem, addig ameddig, visszatért.
-Alig találtam meg ezt a cuccot.-nevetve emelte fel kezébe lévő balzsamot
-Látszik, hogy kezdő vagy.-nevettem én is
-Kezdő?-kérdezte miközben odaért hozzám
-Najó, inkább vedd le rólam ezt.-mutattam a lábamra
Mikor levette, sokkal jobb volt, a lábam megkönnyebbülést érzett.
Lassan maszirozta lábam, és kb fél órán keresztül ezt csinálta.
Nem is volt olyan rossz, bár eleinte eléggé fájt.
-Mond, hogy nem kell visszarakni.-néztem rá
-De,sajnálatos módon, vissza kell.
-Oké, de akkor holnap mikor kell jönnöm?
-Reggel kilenctől jöhetsz.-mosolygott
-Okés.
Egyedül hagyott, de nem volt így sokáig, ugyanis anya, és Domi lépett be a kórterembe.
-Végre megjöttetek, hiányoztatok.-néztem rájuk, majd megpróbáltam felállni.
-Hamarabb is jöttünk volna, csak tudod nem engedtek be.-mondta anya
-Hiányoztál.-ölelt magához Dominik
-Te is, nagyon.-bújtam nyakához
-Elkértem a papírokat, és mehetünk.-indult ki anya
Legalább van egy kis időm Domival kettesben lenni.
-Úgy fogok rád vigyázni, mint ahogy eddig senkire, nem hagyom, hogy bármi bajod essen. Nem élném túl, ha történne veled valami.-mind végig mélyen szemembe nézett, amitől arcomra pír szökött.
-Imádom, mikor ilyen komolyan beszélsz.-mosolyodtam el
-Nagyon fontos vagy nekem, szeret...-és ekkor megcsörrent a telefonja.
Nagyon szeretem, mikor ilyenkor megszakítja valami a mondani valóját.
-Igen?!-szólt bele nagyobb hangerővel.-Neked mi bajod Ádám?-kérdezte higgadtabban.-Oké fiam,majd megyek, most viszont hagyjál.-nevetett.-Na csá.-ezzel letette
-Ádi?-mosolyogtam rá
-Valami baja van, de most nem tud érdekelni.-nevetett,amitől gödröcskéi felbukkantak arcán.
-Hát,de ő a barátod...
-Igen, de te fontosabb vagy mint az ő hülyeségei.-húzott magához
-Ohh, szóval fontosabb vagyok?-kezem nyaka körül hevertek
-Mindennél.-bólogatott, majd szánkat egymásra tapasztotta.
Pár órával később
Végre itthon vagyok, annyira hiányzott, hogy a saját szobámba legyek.
Anya elugrott a boltba bevásárolni, addig én a lépcsőn próbáltam fel menni, de hát Dominik nem nagyon nézte ezt jó szemmel.
Egyik pillanatban még szenvedtem a lépcsőn, a másikban pedig Domi karjaiban zárva vitt fél szobámba.
-Oké, hogy bírtál el?-nevettem
-Azt hiszed, hogy nehéz vagy?-megfogta kezem és befelé invitált.
-Az is vagyok.-leültem az ágyra és térdemet megfogtam.
-Fáj?-mellém ült, és kezét enyémre helyezte
-Csak egy kicsit, de semmi baj, jól vagyok.-felemeltem fejem, és szemeibe néztem
-Ez az egész az én hibám...
-Nem, Dominik, ne hibáztasd magad, nem te tehetsz erről.-arcát végig simítottam, majd elmosolyodtam
-Jó, de akkor is.
-Nem és kész! Fejezd be, nem a te hibád.
-Anyukád mikor ér vissza?-húzta perverz mosolyra száját
-Nem tudom, de mit szeretnél?-néztem rá sejtelmes fejjel
-Semmit.-mosolygott, majd hátra döntött és felém tornyosult.
-Áh, semmit...-mosolyogtam és karjait megfogtam.
-Semmit.-végig simított arcomon, és szenvedélyesen megcsókolt.
Ebbe a csókban minden benne volt, szerelem, félelem, érzelem, de leginkább akarat.
Hajába beletúrtam, így csókoltam tovább.
Őt érezni mindennél jobb érzés.
Sziasztok :)
Nagyon sajnálom, hogy ennyit kellett várni a részre, de remélem így is tetszik majd Nektek!
Ha igen, akkor nyugodtan commentelhettek,☺és voteolhattok.☺
Következő hamarosan jön.
Addig is puszi.💚
Remélem mindenkinek remekül telik a nyár, élvezzétek ki!💕
KAMU SEDANG MEMBACA
Senior Year With Footballer (Nagy D. FF.) ×BEFEJEZETT×
Acak- Gyere, még a végén azt hiszik, hogy valamit csinálok veled. - Hülye vagy, nem tudnál semmit sem csinálni. - Biztos vagy te abban?- súgta fülembe - Igen, miért?- mosolyogtam - Hát azért mert tudod, csak egy vessző választ el attól, hogy az ag...
