Senior Year With Footballer (Nagy D. FF.) ×BEFEJEZETT×

10. rész

- Dominik - toltam el magamtól

- Mi a baj? - nézett rám és közben értetlen fejet vágott

- Miért csináljuk ezt? Mi van köztünk? - ültem le az ágyra

- Ne haragudj, túl gyors vagyok - gugolt le elém

- Nem ez a bajom, tudod csesztek már át, és mivel tökre bejössz, félek, hogy te is csak játszol.

- Nem játszanék veled, nekem is nagyon tetszel, nem tudnálak megbántani. - emelte fel fejem

- Jó, de...

- Esküszöm ha megbántalak, rám küldheted a barátaidat. - mosolygott halványan

- Nem. Tudod te tényleg olyan fiú vagy...

- Shh - tette kezét számhoz - vágom, hogy jó pasi vagyok. - majd végig simított rajta

- Akkor jó, nem akarom, hogy azt hidd, hogy ilyen kis picsa vagyok, aki rá mászik minden palira. Te tényleg tetszel nekem. - magyaráztam neki

- Nem hiszem ezt rólad. - simított végig arcomon

- Domi nekem lassan haza kéne mennem. - becsuktam szemem, és közben élveztem kezét arcomon.

- Itt aludhatsz. - rakta kezét combomra én pedig rögtön kinyitottam szemem.

- Csak anya... - kezdtem bele, de félbe szakította mondanivalómat

- Nyugi, lezsirosztam még mikor beszéltem vele, de ha nem szeretnél itt aludni, akkor haza viszlek. - puszilta meg homlokom

- Rendben, öhm hol találom a fürdőszobát? - néztem szemébe

- Megmutatom - állt fel

Miután megmutatta nyomott egy puszit arcomra majd kiment.
Belenéztem a tükörbe és arcom megmostam langyos vízzel.

Nagyon megszerettem őt, de nem lenne szabad itt lennem, egyáltalán miért csókolom meg?
Mindent elrontok ezzel.
Túl gyors vagyok és ez így nem lesz jó, főleg hogy ő egy focista.

Nagy levegőt vettem. Ő is megfog bántani mint ahogy régebben tették velem?
Most azzal kell foglalkoznom ami van, és nem azzal ami volt. Lehet ezért is félek? Félek attól, hogy ő is megbánt? Nem tudom, ő biztos nem bántana meg, de mi van ha még is?

Kimentem hozzá és leültem az ágyra.
Észrevehette, hogy valami nincs rendben.
Mellém ült és kezemet összekulcsolta övével.

- Mi a baj? - kényszerített, hogy nézzek szemeibe

- Félek... - súgtam, s közben egy könnycsepp is utat tört magának

- Mitől félsz szépségem? - tette kezét arcomra és ujjával letörölte könnyemet

- Hogy mindent elrontok velünk kapcsolatban, hogy megbántalak vagy bármi. - néztem az ágyra

- Ne hülyéskedj, kettőnk közül én tudnálak megbántani téged, de ígérem, hogy nem foglak. Vigyázni szeretnék rád, nem akarom, hogy bajod essen.
És tudod, szükségem van rád. - húzott magához és megpuszilta arcomat

- Dominik én nagyon megszerettelek. - súgtam

- Szépségem, nem csak te érzel így, néha úgy kívánlak. - szólalt meg, egy kicsit férfiasabb hangon, de közben lehetett hallani azt a bizonyos perverzséget.

- Oh, értelek Dominik. - néztem rá mosolyogva

- Az gáz, ha most is akarlak? Mármint nem akarok tolakodó lenni, de szívesen magamévá tennélek. - szemébe tényleg égett a vágy