-Hova menjek?...
-Elindulok, és majd találkozunk valahol.
-Jó akkor én is megyek.
Letettem a telefont és Larára néztem.
-Mi a baj?-kérdezte
-Ez az, én sem tudom.-vettem nagy levegőt
-Hé nyugi.-ült fel mellém és átkarolt
-Találkozni akar, itt maradsz?-néztem rá
-Persze, menj nyugodtan.
Bólogattam, majd felvettem a cipőm és már indultam is.
Nagyon féltem attól, hogy mit fog mondani.
Könnyes szemekkel sétáltam az utcán mikor megpillantottam őt.
Próbáltam könnyeimet letörölni, de semmi értelem nem volt.
Lassan odaértem hozzá.
Nem mondtam semmit, csak szorosan megöleltem.
-Noa, figyelj... -tolt el magától és bele nézett szemembe.
-Domi,- néztem rá-mi a baj?
-Nem tudom, hogy mondjam el...
-Mond már kérlek- újra sírni kezdtem, ezért lenéztem a földre.
-Tudnod kell , hogy rám mindig számíthatsz, és hogy nagyon szeretlek.-kezét álam alá helyezte és felemelte fejem, majd arcomra rakta és letörölte könnyeim.
-Mi történt? Miért mondod ezeket?-kérdeztem tőle, de lehajtotta fejét és egy darabig csend volt.
Újra megöleltem, szorosabban mint bármikor.
Kezét derekamra csúsztatta és szorosan magához ölelt.
-Nem akarlak elveszíteni.-súgta fülembe
-Domi, nem értelek, miről beszélsz?- fogtam meg arcát
Nagy levegőt vett majd beszélni kezdett.
Először nem értettem, aztán végre kinyögte.
-A Legiahoz hívtak, próbaidőre. - hadarta el
-De ez jó, nem?-mosolyodttam el
-Persze, jó...
-Csak?-nézek rá komolyan
-Két hónapra szól, és ha jól teljesítek, akkor...
-Dominik mondjad már, itt halok meg az idegességtől.
-Akkor lehet, hogy folytathatom ott a pályafutásom.
-Szóval elmész, és ha minden jól megy ott is maradsz?-végre felfogtam miért esett nehezére ezt elmondani.
-Igen, lehet, az az, nem biztos. Ah nem akarlak egyedül hagyni. Nem akarok én is fájdalmat okozni neked.
-Elmész?-néztem szemeibe
-Gondolkoznom kell ezen, hisz már majdnem megkaptalak, de a foci az életem.
-Megértem. Majd hívj fel. Most megyek, nem szeretnék előtted sírni.-indultam el
-Noa-húzott vissza magához-szeretlek.-száját az enyémre tapasztotta, és nem engedte kezem.
-Vigyáz magadra.-néztem szemeiben majd ott hagytam.
Szememből a könnyek újra hullani kezdtek.
Nem figyletem az útra, csak sírtam.
Mi lenne ha együtt lennénk?
Ha már ez nagyon fáj, mi lenne akkor?
Lehet itt hagy, és ennek az egésznek semmi értelme nem volt.
Már látni sem láttam a könnyektől.
Átszerettem volna menni az úton, de ekkor Dominik utánam kiabált.
-Noa, gyere vissza, kérlek!
ESTÁS LEYENDO
Senior Year With Footballer (Nagy D. FF.) ×BEFEJEZETT×
De Todo- Gyere, még a végén azt hiszik, hogy valamit csinálok veled. - Hülye vagy, nem tudnál semmit sem csinálni. - Biztos vagy te abban?- súgta fülembe - Igen, miért?- mosolyogtam - Hát azért mert tudod, csak egy vessző választ el attól, hogy az ag...
