20. rész

156 8 5
                                    

Sziasztok! Nagyon sok díjat kaptam, amit köszönök!❤️ Sajnos már magam sem tudom,hogy kiktől kaptam,👀 szóval ezért nem is tudom megcsinálni ezeket. ☹️ De tényleg nagyon szépen köszönöm!!! 😘❤️

Reggel arra ébredtem,hogy Dominik már nem volt mellettem. Kicsit megijedtem,ezért úgy döntöttem,hogy lemegyek,és megnézem.

- Jó reggelt. – köszöntem halkan.

- Jó reggelt Szívem,hogy aludtál? – magához húzott és szorosan megölelt.

- Egész jól. Mit fogunk ma csinálni? – néztem szemeibe.

- Arra gondoltam,hogy elmehetnénk sétálni. És este van egy buli ahová elhívtak minket,szóval oda is  mehetünk. – mosolygott.

- A séta nem hangzik rosszul,de buli?

- Nem szeretnél bulizni? – kérdezte.

- Jó,oké legyen.

- Akkor öltözz fel,én addig csinálok reggelit. – megpuszilta arcom, én pedig felmentem felöltözni.

Nem akartam nagyon túl öltözni.
Úgyhogy csak egy fekete farmernadrágot és egy fehér felsőt vettem fel.

Mikor lementem Domi már elkészítette a reggelit.

- Gyönyörű vagy. – magához húzott és megcsókolt.

- Szeretlek. – mosolyogtam rá

Miután megreggeliztünk ő is felöltözött.

11:45 után indultunk sétálni.
Nem volt rossz idő, a szél kicsit fújt, de ennek ellenére a nap hét ágra sütött.

Pár órával később

Még mindig sétálhatunk a városban.
Nagyon jó vele együtt lenni,fogni a kezét,érezni,hogy mellettem van.

- Nem veszünk valamit inni? – kérdezte

- Vehetünk. – mosolyogtam – egyébként mikor kezdődik a buli?

- Este nyolctól, de szerintem semmi olyan nem lesz, egy kicsit iszogatunk és ennyi. – mondta

- Rendben.

Miután megvettük az innivalót, indultunk haza.
Útközben telefonom megcsörrent.

- Szia. – köszönt anya

- Szia, mond.

- Csak azt akartam kérdezni,hogy jól vagy-e?

- Igen,jól vagyok miért?

- Mert aggódom érted.

- Nem kell anya. Nagy lány vagyok már. Viszont most nem tudok beszélni, majd valamikor beszélünk. Szia. – ezzel lettem, tudom nem így kéne vele beszélnem.

- Baj van Kicsim? – kérdezte Dominik,miközben megállított.

- Nincs semmi baj, menjünk haza jó? – szemébe néztem,majd megöleltem. Erre volt szükségem.

- Persze, menjünk. – puszit nyomott homlokomra, majd összekulcsolta kezünket és mentünk tovább.

Lassan haza értünk.
Kicsit elfáradtam a sétálasba, ezért mikor felértem a szobába lefeküdtem az ágyra és a plafont bámultam.

- Csak nem elfáradt a kisasszony? – kérdezte nevetve az ajtóban álló focista.

- De, elfáradtam. Nem akarsz ide feküdni? – mosolyogtam

- Dehogynem. – erre ő felém tornyosult és kezével végig simitott arcomon.

- Tetszik hogy mindig ezt csinálod. – nevettem el magam

Senior Year With Footballer (Nagy D. FF.) ×BEFEJEZETT×Dove le storie prendono vita. Scoprilo ora