● Megkínzott Angyal (+18)● {Vmin ff.} ⚠Szünetel⚠

† 2. Bűn - Megtévesztés †

🔹 Hyung? 🔸

Másnap borzalmas hangulattal ébredtem, nem csak azért mert ma kell elmennem, hanem azért is mert valami furcsa előérzetem támadt. Fogalmam sincs mivel köthetném össze, talán betudható annak, hogy ma találkozok a Bang dinasztia vezetőjével. Mi más miatt lehetne? Félretéve a kételyeimet másztam ki az ágyamból, hogy magamra kapkodjak pár itthoni göncöt, úgyis tökmindegy mit veszek fel, mert Onee-san már előre kikészítette a szükséges holmikat. Miután felöltöztem lementem meg reggelizni, amit minden reggel apámmal és bátyámmal fogyasztok el, miközben érdektelen dolgokról beszélgettünk, de a mai napon egyikünk sem volt remek hangulatában, így néma csendbe burkolózva ettük az előttünk lévő ételt. A Park dinasztia vezetője arcán egy csöppnyi érzelem sem volt felfedezhető, teljes nyugodtsággal falatozott, míg JinYoung fejét lehajtva meredten bámult a tányérjára, már amennyit láthatott a fekete hajától és amikor Rám nézett egy erőltetett mosollyal próbált vigasztalni, de ezzel csak mégjobban rontott a helyzeten, hiszen a szemében tisztán látszódott az elnyomott fájdalom megannyi formája, hiába próbálta elrejteni... nem ment neki. Rossz volt Őt így látni, ezért inkább kizártam a körülöttem ülőket és a gondolataimba merültem. De ez sem bizonyult a legjobb döntésnek, ugyanis csak rossz gondolatok jártak a fejembe, nehéz volt arra gondolni, hogy milyen lesz nekem egy teljesen más dinasztiánál, bele se merek gondolni, hogy esetlegesen rossz körülmények közepette kerülnék oda.
Amikor apám felállt az asztaltól úgy megijedtem, hogy elejtettem az evőpálcikámat az pedig legurult az asztalról, a számát elhúzva hajoltam le érte és mikor ismét rendesen ültem, már csak a bátyámmal kettesben voltunk.

- Jimin-ah, nem tudhatom, hogy neked ez most milyen érzés, de kérlek ne legyél szomorú, YongGuk egy tisztességes ember, már amennyire egy maffia vezér lehet. Ígérem, hogy egy hajad szála sem görbül meg. - fogta meg az asztalon lévő kezemet, amit erősen meg is szorított. Szelíden mosolygott, de szemeiben ott csillogott a szomorú fény, a szemöldökét összehúzta, amitől homlokán ráncok keletkeztek.

- Tudom, Hyung. Semmi kétségem afelől, hogy ott bántódásom nem fog esni, nem is ezért van ilyen hangulatom, hanem mert mi lesz velem nélküled, Hyung?! - kétségbeesett tekintettel néztem Rá, abba reménykedve, hogy talán majd megsajnál vagy valami, holott tudom, hogy hiába, mert ez nem rajta áll. Kétség nélkül állíthatom, hogy akkor nem kéne egy óra múlva elmennem.

- Jimin, szökjünk el innen, Én nem akarom, hogy szétválasszanak minket, nekem ahhoz túl fontos vagy. - Hyung szavai egyáltalán nem leptek meg, hiszen tudom, hogy ez neki is ugyanolyan nehéz, mint nekem. Mi mindig is szétválaszthatattlanok voltunk, de most...

- Hyung, ne beszélj sületlenségeket, kérlek. Már hogyan szöknénk el, tegyük fel, hogy sikerül innen elmennünk és utána mégis hova a fenébe mehetnénk?! Ráadásul, ha ránk találnak nekünk annyi, ott helyben lőnek fejbe mindkettőnket, hiszen a vezető akarata ellen szegültünk. - dorgáltam meg dühösen.

- Tudom, de...

- Nincs semmi, de. Hagyd ezt abba, ne gondolj ilyenekre, Hyung! - vágtam dühösen a szavába, el sem hiszem, hogy ennyire erősködik, azt hittem, hogy egyszer megkérdezi és annyiba hadja a dolgot.

- Jimin, csak hallgass végig. - tekintetében elsuhant egy hűvös fény, mely arra sarkalt, hogy maradjak csendben és hallgassam meg azt amit mondani akaródzik. - Ma apánk elutazik az embereivel valami üzleti ügyben, így egyedül kell menned, ami nekünk pont kapóra válik.

- De, Te nem jösz velem, Hyung? - kérdeztem kétségbeesetten, hiszen nem tudnék egyedül utazni, halálra aggódnám magam.

- Hagyd, hogy befejezzem. - mondta, mire befogtam a szám. - Szóval, Én nem megyek, mert anyánkkal arra a döntésre jutottunk, hogy el kell raboltatni téged, egyikünk sem szeretné, hogy távol légy tőlünk. Apa majd azt hiszi, hogy valamelyik szervezet rabolt el Téged és mi ezt a látszatot fogjuk fenntartani. Eunjung otthonába fogsz elrejtőzni, míg a kedélyek nem csillapodnak, utána pedig visszajössz, mintha a banda szervezet megkapta volna azt amit szeretne.

- De...de. - csak makogni tudtam, sosem képzeltem volna, hogy annyira szeretnének, hogy az életüket sodornák veszélybe miattam. A sok érzelemtől mely a lelkemben dúl, el érzékenyültem, testemet átjárta a végtelen boldogság, minden porcikám remegett a megkönnyebbüléstől. Legszívesebben könnyek között ölelném magamhoz édesanyámat, hogy érezhessem az anyai szeretet, de most csak a bátyám biztonságot nyújtó karjai közé tudtam bújni. - Szeretlek, Hyung.

- Én is szeretlek, Jiminie. Nade, mostmár menjél öltözz át, mert nincs sok időd és nyugodj meg Hyuna is veled megy, mert tudom, hogy nem szeretsz egyedül menni, de EunJung nem tud elkísérni. - mondta, majd a hajamba nyomott egy csókot és elengedett. Sóhajtva indultam Onee-san keresésére, miután a szobájába megleltem az említett személyt, el újságoltam, hogy mindenről tudok és, hogy neki is mennyire hálás vagyok. Tíz perc beszélgetés után kénytelen voltam készülődni, meglepetésemre nem a kimonóm várt Rám, hanem egy, a méretemnél nagyobb fehér színű ing és egy fekete, testhez simuló, szaggatott nadrág.

- Nona, biztos ezeket kell felvennem? - kérdeztem a fehér inggel a kezembe.

- Igen, jó lenne ha kapkodnád magad egy kicsikét. - sürgetett miközben ide-oda szaladgált a szobába, a vállamat megvonva kaptam magamra a nekem kikészített ruhákat. Mikor kész voltam elbúcsúztam mindenkitől, de tekintve, hogy ez nekem milyen nehéz - még akkor is, hogyha nem sokára láthatom valamennyiüket -, olyan gyorsan próbáltam lezavarni amilyen gyorsan csak lehetséges volt.

A kocsiban nem beszéltem Hyuna-val, igazából nem is szívlelem Én, Őt annyira, hogy társalogjak vele. Így inkább csak az ablakból figyeltem az elsuhanó fákat és érdeklődve pásztáztám végig a tájat, hiszen még sosem volt alkalmam elhagyni a Park rezidenciát. 'S hogy most itt volt a remek alkalom, próbáltam kiélvezni minden egyes pillanatát, ennek a hihetetlen csodának, amit természetnek hívnak. Nagyon izgultam az akció miatt, csak reménykedni tudtam, hogy nem lesz semmi hátul ütője ennek az egésznek. Vajon Hyunát is beavatták vagy Ő nem tud semmiről és meglepetés szerűen éri majd? Egyáltalán, hogy lesz ez az egész? 'Oly zavaros minden, nem látom tisztán az előttem álló dolgokat, agyam számtalan információt fogadott be, melyeket nem tud hova raktározni, így csak egyszerűen dobálja fel nekem lehetséges variációként szolgáltatva őket. Hirtelen egy lövés durranása hallatszódik, a monoton motor hangját megszüntetve pár pillanat erejéig, a kocsi pedig számomra ismeretlen okok miatt leáll. Most kezdődne? Nem szólt arról JinYoung, hogy lövöldözni is fognak, mi van ha megsérül valaki?!

◇ Sötétedik...
A jövőmből áradó fény. ◇