● Megkínzott Angyal (+18)● {Vmin ff.} ⚠Szünetel⚠

† 8. Bűn - Erőszak† {+18}

Taehyung POV. :

- Nem érdekel, keressétek meg azt a fiút. - kiabáltam, mire két férfi kirohant a cellából megkeresni Jimint. Nem igaz! Hogy volt képes megszökni? Milyen haszontalan embereim vannak? Mindegyiket oda kéne vetnem a cápáknak. Komolyan, mindössze pár órára tűnök el, hogy a bandának jó legyen. Erre mi történik?!

- Meg van Taehyung! - jött le az alaksorba Hoseok, magával rángatva Őt is. Furcsán néztem rájuk, hiszen narancssárga lett a haja, a szemei kékes-lilán ragyogtak, a karján pedig pikkelyeket véltem felfedezni. Mi az isten?

- A kurva életbe már! - szitkozódtam, mikor rájöttem, hogy mi folyik itt. - Mehetsz, Hoseok.

Hoseok kisétált a teremből, Jimin továbbra is ott állt az ajtó előtt, oly' esetlennek hatott, hogy megsajnáltam. Én nem akartam, hogy Őt is átváltoztassák, már megint maguktól cselekednek itt mindenki.  Bármennyire is akartam lenyugodni, nem ment! Feldühít az, hogy azt csinálnak amit csak akarnak, nem számít a szavam és semmibe vesznek. Ő is itt előttem, kedve szerint járkált fel-alá az építménybe, éreztem ahogy az ereimben végig száguld a vér, az ínyemből tűhegyes fogak nőttek ki, szemeim pedig felvették a piros árnyalatát.

- Ne gyere közelebb! - kiabálta, rémülten vizslatva engem. Még az apró kezeit is feltartotta, amik most karmokba végződnek, de mitsem ér velük, hogy ha nem tudja használni őket. Valóban hatalmat kapott, de míg nem tudja azt irányítani, ugyanolyan gyenge marad, mint előtte. Én pedig ezt előszeretettel ki is fogom használni, megmutatom neki, hogy hol is van a helye!

- Jiminie... Édes kicsi Jiminie. Ugye Te sem gondoltad komolyan, hogy ezt megúszod? - mosolyogtam Rá, majd villám gyorsan mellette teremtem. Végig simítottam sima arcbőrén, de ez nem nagyon tetszett neki ezért elrántotta a fejét, annak ellenére  hogy fél tőlem... Érzem az illatán, teste csodálatos aromát áraszt magából, imádom és ez az egyik legjobb dolog, ami még egy lapáttal rátett az elmémet elborító ködre. A másik dolog az pedig a tekintete, oly' kétségbeesetten néz, hogy bele sajdul a szívem... Már ha lenne. - Csúnya büntetésnek nézel elébe.

- Mi? - rökönyödött meg még jobban, teljesen a falhoz szorítottam és mindkét karommal elzártam a menekülő útját, na nem úgy mintha meg merne mozdulni. Ez tetszik...

- Ha jó fiú leszel, ígérem kegyelmes leszek veled. - vigyorogtam gúnyosan, miközben puhának tűnő tincsei közé túrtam. Türelmetlenül hajoltam nyakához, hogy aztán fogaimat végig húzzam hibátlan, vékony bőrén, ezzel felsértve és piros vérét áldozva. Jimin fájdalmasan felnyikkant és mocorogni kezdett, kénytelen voltam egész testemmel neki feszülni, mikor nem hagytam abba nyaka kínzását pólómba markolt és próbálta csöndbe tűrni a fájdalmakat ami hullámszerűen csapnak le testére. Nem ellenkezik, tudja, hogy hiába való lenne, tisztában van az erő viszonyokkal. Egy diadalittas mosollyal figyeltem arca minden egyes rezdülését, örömmel tölt el a fájdalom minden egyes élménye, amit rajta keresztül tapasztalhatok meg. Oly' annyira gyönyörűvé teszi a fájdalom, hogy az már fáj.

- Ké...Kérlek. - nyökögte nehezen, mikor a rajta lévő inget széttéptem és hagytam, hadd lógjon rajta.

Oh Picinyem, nem menekülsz előlem! Az enyém leszel.

Ismételten a nyakára hajoltam, de most csókokkal leptem el Őt, mindkét oldalán végig simítottam, amibe beleborzongott a teste. Akaratosan martam ajkaira és erősen martam csípőjére, nem viszonozta a csókom, de ez nem gátolt meg abban, hogy egy kicsit erősebben szorítsam meg az oldalát, ezzel egy fájdalmas nyögést kicsikarva belőle. Szinte már őrült állapotban dugtam át a nyelvem a szájüregébe, hogy aztán valami hihetetlen, eufórikus hullám törjön Rám. A vágy eluralkodott felettem és ezt, a bennem élő sötét szörny kihasználta, tetszett neki, élvezte, hogy erősödik.

Immáron már meztelenül feküdt alattam a vaságyon, tekintetemet végig futtatva rajta, jöttem rá, hogy mily' gyönyörű teremtés is Ő valójában. Ezen a lassan haldokló éjszakán, az enyém lesz ez a csoda. A kétségbeesett tekintete mögött látom, ahogy leomlanak a falak. Minden mozdulatomat úgy lesi, mintha egy kiszámíthatatlan vihar lennék, mondjuk így is van. A mellkasán tömérdeknyi vágást vélek felfedezni, ami a bennem lakó szörnynek igazán tetszik, ígyhát nem tudom leállítani azt, ami elkezdődött. Nem vethetek csak úgy véget neki, a fekete farkas kéri azt ami kijár neki, ráadásul hamár csak az alattam fekvőre pillantok elvesztem az eszem. Akaratosan és erőszakosan vettem birtokba az ajkait, mire Ő hangosan fel zokogott és megpróbált lelökni magáról, de bánatára és az Én szerencsémre túl gyenge volt hozzá. Próbált menekülő utat keresni, de semmi sincs a segítségére.
Kiabált és sírt, kurvára élveztem, hogy uralkodhatok felette, ez az érzés amit kivált belőlem tovább repültek az ibolya felhőkön is. Nem törődve vele, minden felkészülés nélkül hatoltam belé, vastag ajkait eltátotta egy néma sikolyra, ez a felemelő érzés elvette a maradék ép eszemet is, ezzel a háttérbe szorítva az akaraterőm és egér utat adva a sötét énemnek. Az agyam teljesen elborult, beakartam mocskolni ezt az ártatlan angyalt.

- Kiabálj csak, sikíts ahogy csak tudsz, kibaszottul hallani akarom a hangod. - búgtam kéjesen a fülébe, amire aztán rá is haraptam és így sikerült elérnem, hogy enyhén vérezzen az említett testrésze. Kíméletlenül kezdtem benne mozogni, látszott rajta, hogy egyáltalán nem élvezi ezt az egészet, de már, ha akarnék sem tudnék leállni. Egyre gyorsabban és erősebben nyomultam belé, nem törődve azzal, hogy lassan már elájul, engem csak a bekövetkezendő gyönyör foglalkoztatott.

🔽Nem adhatom fel, hogy feledésbe vesszek
Hiszen azok az édes ajkak …🔼