● Megkínzott Angyal (+18)● {Vmin ff.} ⚠Szünetel⚠

† 7. Bűn - Gyilkosság †

Jimin POV. :

- Hogy mit mondtál? Szirén? - kérdeztem vissza értetlenkedve. Az meg mi? Hogy lettem Én ilyen?

- Igen, szirén. Tudod, azok általában lányok akik uszonnyal rendelkeznek és a mítoszok szerint elcsábítják a kalózokat gyönyörű ének hangjukkal?! Nem hallottál még róluk? - kérdezte hülye fejet vágva, amin nem tudtam nem el nevetni magam. Alig bírtam abbahagyni a nevetést, pár perc után végre sikerült abbahagynom, de mikor újra unott arcára pillantottam, ismételten nevetésbe törtem ki.

- Én nem hallottam semmi ilyesmiről. Tudod, Én mindig csak a palotában lehettem és arra készítettek fel, hogy a lehető legtöbb élményben tudjam részesíteni a gazdám. - motyogtam halkan, mikor már ténylegesen abbahagytam a kacagást, helyette inkább visszaemlékeztem azokra az időkre amikor még otthon lehettem, de talán nem ez volt a legjobb ötlet, hiszen eszembe jutott EunJung és Jinyoung is. Vajon keresnek még? Hány napja lehetek itt? Teljesen elvesztettem az időérzékem!

- Szóval, Te egy gésa vagy. - jelentette ki, mire Én bólintottam egyet.

- Meddig kell itt lennen? - kérdeztem félénken a körmeimmel játszadozva, nem mertem Rá nézni.

- Ezt Taehyung dönti el. De nagy valószínűséggel addig, ameddig apád kinem fizeti az ellopott pénzt. - mondata végén Rá kaptam a tekintettem. Hogy mi? Már megint ez az ellopott pénz, amiről nem tudok semmit és Én mégis itt vagyok.

- Az nem fog menni neki. - kétségbeesetten néztem piros szemeibe és amikor furcsálva méregetett, folytattam. - Apám nem áll a dolgok magaslatán, ezért kellett volna elmennem a Bang dinasztiához.

- Hát akkor fogalmam sincs mi lesz veled, mivel gésa vagy lehet kiraknak kurvának vagy még kísérleteznek rajtad az orvosok, nem tudni. - vonta meg a vállát. Hogy mi? Ezt most komolyan mondja? Milyen beteg emberek ezek, hogy kísérletezgetnek másokon? Nem normálisak!

- Ki az a Taehyung? - kérdeztem, hogy inkább eltereljem a gondolataim. Mindenkiről meg kell tudnom mindent ahhoz, hogy eltudjak szökni innen. Nem fogok Én itt maradni.

- A vezetőnk, az alfánk, a leaderünk. Ki, hogy hívja. - mondta, azt amit eddig is tudtam róla. - Ha arra vagy kíváncsi, hogy Ő milyen természetfelletti képességgel bír, akkor pedig egy vérfarkas, de mivel Ő lukantrop génekkel született, az ereje folyamatosan növekszik.

- És Te mi vagy? - néztem Rá nem túl kedvesen.

- Egy vámpír, de a szervezetem nem bírja az efféle géneket, így többször is rámtör a rosszullét. - köhögött fel. Anyám mik vannak itt! Valahol esetleg egy sárkány nem bujkál?

- És a többiek? - kérdezgettem továbbra is.

- Taehyung nem engedi, hogy olyanokat is átváltoztassanak aki idevalósi, csak olyanokat akik valami oknál fogva ide kerültek más  területekről. - érdekes módon minden kérdésemre készségesen válaszol.

- De akkor mi van veled? - néztem Rá furán, hiszen Ő egy vámpír. Most akkor mi van?

- Haldokoltam, így Taehyung úgy döntött, hogy hagyja hadd próbáljanak megmenteni. - mondta, próbálta az érzelmeit nem kimutatni, de nem nagyon ment neki, láttam piros íriszeiben a szomorúságot megcsillanni. Biztos nem a legjobb élmény majdnem meghalni.

                          ◆🔹◆

Mikor a Yoongival folytatott beszélgetést abbahagytuk, távoztam a szobából. Bármilyen meglepő csak úgy hagyta, hogy kisétáljak, egyáltalán nem erre számítottam. Igazából fogalmam sincs merre mehetnék, hiszen ha észrevesznek nekem tuti végem. Úgyhogy amikor lépteket hallottam, gyorsan megpróbáltam benyitni egy szobába, szerencsémre nem kellett tovább szórakoznom a zárakkal, mert nyitva volt. Halkan vissza csuktam az ajtót és hevesen verő szívvel néztem körbe.

- Te is érzed? - hallatszódott egy női hang, az ajtó alatti résen pedig az árnyékát is láttam. Basszus! Sietős mozdulatokkal nyitottam fel a vegyszeres dobozt amit bent találtam, majd kiöntöttem a tartalmát, hogy ez az erős illat,  elnyomja az enyémet. Mikor már kintről nem hallatszódott semmi, kifújtam a bent tartott levegőt.
Az ablakon beáradó fény miatt, homályosan, de láttam. Körbe tekintve csak dobozakat véltem felfedezni egy hatalmas fémszekrényen, de amikor a tekintettem az egyik sarokra tévedt, majdnem felsikítottam. Pár másodpercen múlott, hogy a szám elé tudtam kapni a kezem, hogy ne adjak ki semmi féle hangot. Nagyon megijedtem, a sírás folytogat, izzad a tenyerem és a homlokomon érzem, ahogy legördülnek az izzadságcseppek.

A sarokban ott volt Hyuna... Holtan.

◆Nem gondoltam,
Hogy a kapzsiság pokolba hívó kürtszóvá lesz. ◆