Váratlan fordulat

7. rész

Zoé szemszöge

Sheila már több mint fél órája ment kutakodni. Már muszáj volt megnézném, hogy mit csinál. Végig mentem a folyosón, majd benyitottam az adott szobába. Mindhárman felém néztek.

- Te meg mi a fenét csinálsz itt? - szólt undorral a hangjában.
Gyorsan körbenéztem a szobában Sheila után kutatva .
- Csak Melanie-t keresem - szóltam egy kicsit megkésve.
Már majdnem feladtam, amikor Abbie lába alatt megpillantottam az integető Sheilát. Erre akaratlanul is elmosolyodtam, majd Vanessára néztem.
- Igazából meg szerettem volna kérdezni, hogy nem e segítenétek nekem kiválasztani egy ruhát az évzáróra.
- Mit kapok érte cserébe?
- A tiszteletemet -mosolyogtam.
- Hmm...kösz nem. És most tűnés ebből a szobából!
- Ne csináld már Vani! Tudod, hogy nekem az mennyit jelentene. Óriási örömöt szereznél vele nekem. Sőt még jobban felnéznék rád! Légysziiii...
- Először is NE szólíts Vani-nak! Másodszor, nekem nincs szándékomban örömöt szerezni neked! Harmadszor pedig neked amúgyis kötelező felnézned rám! És most tűnés!
- Már megyek is te szarkupac.
- Mit mondtál?! - vonyított, de ekkor már elviharoztam abból a "fertőzött zónából" .

Rögtön a fiús szobába vettem az irányt. Kicsaptam az ajtót, majd a szemeimmel Davidet kerestem.
Majd megakadt a szemem egy szökés - barna fejen.
- Segítened kell!

Elhadartam az egész sztorit, majd mindketten kirohantunk a szobából.
Én betértem a saját szobánkba, David meg továbbment.

Sheila szemszöge

Már azthittem, hogy órákig itt kell feküdnöm porosan, bánatosan , egymillió kerdéssel a fejemben, amikor kinyílt az ajtó és egy ismerős cipőt pillantottan meg. Mi a fenét keres itt pont ő?

- Sziasztok.
- Szia David! Hát te? Csaknem hiányoztam? Sheila nem elég jó neked? Én segíthetek - sipákolt azon a vékony utálatos hangján.
- Igazából csak annyit szerettem volna, hogy nem e megyünk ki együtt a kimenőben.
- Benne vagyok! Abbie! Lili! Ti gyertek velem elkészülődni a mosdóba!
- Oké...akkor majd érted jövök - szólt David majd kilépett a szobából.
- Hahh... biztos rájött, hogy mennyire jó volt neki velem! Na de menjünk! Már csak fél órám van!

Erre kiléptek ők is a szobából.
Mennyire jó volt neki velem? Ez szöget ütött a fejemben. Ők valamikor jártak?
Nagy nehezen kivonszoltam a zsibbadt végtagjaimat és kinyújtóztam. Már elhagytam volna a szobát, amikor megpillantottam az ágyon felejtett kulcsot.
- Hahh... ekkora szerencsét
Behelyeztem a zárba, és óvatosan jobbra fordítottam. Tadammm....
Megragadtam a kis szürke készüléket és rohantam is kifelé.

   Zoe szemszöge

Nyitódott az ajtó, Sheila belépett a szobába.

- Annyira sajnálom, hogy miattam annyit kellett ott kuporognod.
- Vagyis köszönöm....ugye?! - nevetett.
- Igen, köszönöm...de megvan?
Erre felmutatta a keresett tárgyat.
- Király vagy Sheila! Hát akkor tudódjon ki az igazság.

Erre egy szomorú mosoly villant fel az arcomon. Legbelül féltem az igazságtól, pedig tudtam, hogy körülbelül mi folyik itt.

- Várj még Zoe! Légyszi....van valami, amit még élőtte el szeretnék neked mondani.
- Mi az? Mesélj...
- Te tudtad, hogy David járt Vanessával? - nézett rám szomorúan, engem meg hirtelen egy kis sokk ért.
- Ezt honnan veszed?
- Hallottam Vanessát erről beszélni...te se tudtál róla?
- Nem...csak arról, hogy David régen odavolt érte, aztán hirtelen kiszeretett belőle. Az okát soha nem árulta el, de úgy igazán nem is nagyon érdekelt.
- Hahh.... mindegy.... remélem, hogy már nem érez iránta semmit. Majd beszélek vele a dologról.

Aztán Zack keresésére indultunk. Egy darabig bóklásztunk az adott személyt keresve, majd a TV szobába rátaláltunk. Éppen az egyik haverjával beszélgetett.
- Szia drága - jött oda hozzám, amikor megpillantott.
- Most ne Zack! - néztem szomorúan a gyönyörű sötét szemeibe.

Erre csak egy értetlen tekintetet villantott.
- Miért teszel tönkre? Tudod, hogy ezt mennyire szar hallani? - mutattam fel a készüléket.
Közben Vanessa is belépett a szobába, körülnézett, majd egy gúnyos mosolyra húzta a száját.
- Beszélj úgy, hogy én is értsem.... kérlek. - válaszolta a fiú kissé undok hangon.
- Szóval megszerezted? - kapcsolódott be a beszélgetésbe Vanessa is.
Figyelmen kívül hagytam a kérdését és elindítottam a hangfelvételt. És vagy ötödszörre is végighallgattam a már jól ismert párbeszédet. Zack reakcióját figyeltem. Az arca megfeszült, és a kezeit ökölbe szorította. Mereven állt és csak hallgatott. A felvétel leállt és nagy csönd honolt a teremben.

- Meg tudom magyarázni. - végül Zack szakította félbe a hallgatást.
- Nem érdekel! Csak fáj, hogy erről soha nem is beszeltél nekem. Pedig én igyekeztem mindent elmondani neked, de te kitudja mióta titkolod! Fogalmam sincs, hogy ez mikor történt. Nem tudom, hogy meg e csaltál vagy sem, hogy jelentek e neked egyáltalán valamit....én már nem tudok semmit.
- Engedd, hogy megmagyarázzam Zoe! Nem kérem, hogy bocsáss meg, bármennyire is szeretlek.
- Kössz.... én márr nem kérek belőled.
Erre Zack arca eltorzult és Vanessa felé fordult.

- Hogy merészelted? Mit képzelsz magadról? Miért avatkozol bele mások boldog életébe? Talán féltékeny vagy?
- Zack nem kell színészkedned. Mindenki tudja, hogy te csakis rám vágysz.
- Pfff.... még bottal se nyúlnák hozzád.
- Igen? Pedig én úgy emlékszem, hogy nagyon is élvezted azt a bizonyos éjszakát. Olyan szenvedélyes voltál, lágyan hozzámsimultál, minden testrészemet végigcsókolgattad, halkan suttogtad a nevemet, és...
- Kussolj ribanc!!

Erre a mozdulatra senki sem számított. Zack felemelte a karját, és a tenyerét egyenesen a lány arca felé suhintotta. De nem fejezte be amit véghez akart volna vinni. Csak ökölbe szorította a kezét és káromkodott egyet.
Mindenki csendben figyelte a történteket.
Majd megfordultam és kisétáltam a szobából.

Sheilával még pár óráig beszélgettünk. Szerinte meg kellett volna hallgatnom Zack változatát is. De ha a helyembe lenne, akkor szerintem ő is így cselekedett volna.
Jelenlegi állapotom szerint lőttek az eltervezett jövőmnek.

Szerda, 15:27

Zack próbált velem beszélni, de már nem igazán érdekelt. Legbelül egy roncs voltam, de próbáltam erősnek tűnni. Kirekesztettem a szomorúságot és próbáltam mosolygósan leélni az utolsó árvaházban töltött évemet. Fetrengtem az ágyon és Sheila egyre unalmasabb történeteit hallgattam, amikor egy olyan dolog történt, amire egyáltalán nem számítottam. Sőt, kizártam, hogy ilyen még megtörténhet velem.
Örökbefogadtak.

Emberek! Nagyon, de nagyon sajnálom, hogy csak ilyen későn hoztam a következő részt:( Az igazság az, hogy nincs időm és mostanában ihletem se :/ pedig annyira igyekszem.
Na de végre itt van a 7. rész :D Remélem tetszik:) Hamarosan hozom a folytatást:)
D. 💙