Váratlan fordulat

9. rész

Sziasztok!😶❤ Annyira sajnálom, hogy csak ennyi idő után hozom a következő részt😢 de tényleg nincs időm a gimi mellett:/
Ígérem, hogy már aktívabb leszek.
Köszönöm a 657 megtekintést😍ez valami óriási, nem gondoltam volna, hogy eddig eljutok...
Jó olvasást!❤
D.💙

Szerda, 17:29

Érkezésem óta Liával voltam. Nagyon jól megértettük egymást, szinte rögtön megtaláltuk a közös hangot. Majd az újdonsült barátnőm kiment valamit elintézni, én pedig az új szobámba várakoztam addig. Elkezdtem kipakolni, és berendezkedni. Később Lia lépett be az ajtón.

- Hozom a legújabb híreket!
- Igen?
- Hatkor találkozol az örökbefogadóiddal.
- Miiii? Már csak fél órám maradt! Hogyan viselkedjek előttük? Mit vegyek fel? Hogyan szólítsam őket? Lia én erre még nem vagyok felkészülve!!
- Nyugalom, én mindenben segítek!
- Köszönöm...nagyon hálás vagyok neked, de ők mégiscsak a királyi család! Akkor is zavarba lennék, ha valami hétköznapi család fogadott volna örökbe, nem még, hogy a Belgium királya és királynője!!! - vittem végül fel a hangom, majd zavarodottan ledobtam magam az ágyra.
- Jhaj te drága! - ölelt át, majd így szólt - gyere, keresünk neked valami csinos ruhát.

17:56

Teljesen készen állok a találkozóra, mármint ami a külsőmet illeti. Lia segített a készülődésben, szerinte egy elegáns ruhával jó pontot szerzek a királynőnél.
Már csak a lelkemnek kell belenyugodnia a helyzetbe. Lia kedves szavakkal biztatott, amiért nagyon hálás vagyok neki, még ha nem is segítettek per pillanatban. Lassan kisétáltam a folyosóra, majd lementem a vörös szőnyeggel borított lépcsőkön. Lia már párszor megmutatta, hogy hol fognak majd várni, ezért tudtam az utat. Megálltam a magas fehér ajtó előtt, vettem egy mély levegőt, majd benyitottam.

- Jó napot felség! - hajoltam meg előtte úgy, ahogy Lia mondta.
- Üdvözöllek nálunk Zoe! Foglalj helyet.
- Köszönöm. - válaszoltam udvariasan.
- Az drága uram is mindjárt jön, csak előtte elintéz valamit. - szólt lágy hangján az "anyám" . Erre csak bólintottam, majd a kínos csönd következtében a tányéromat kezdtem bámulni, nem mintha annyira érdekesnek találtam volna. De a csendben szinte mentőövként hasított az ajtó nyitódása. A férfi tekintete rám szegeződött, megtorpant majd így szólt :

- Üdvözöllek kedves Zoe! Remélem jól fogod magad nálunk érezni! A drága feleségem már bemutatkozott?
- Khm...még nem.
- Akkor kezdem én - és felém nyújtotta a kissé remegő kezét - George Adelsburg vagyok!
- Zoe Narracott. - halványan elmosolyodtam.
Erre a királynő is felállt és felém lépett.
- Elizabeth Adelsburg
Csak némán bólintottam és visszaültem a helyemre, úgy ahogy a többiek is tették.
- Az út zökkenőmentesen telt? - kérdezte a férfi.
- Igen, minden rendben volt.

A vacsora elég kínosan telt. Egyszerűen nem volt közös témánk. Próbáltam minél gyorsabban belapátolni a kaját, hogy megszüntessem ezeket a kínos perceket.
Felmentem a szobámba, befeküdtem az ágyamba és rögtön álomba is zuhantam.
Éjjel viszont valamire felébredtem, kívánszorogtam a szobámból, majd a konyha felé vettem az irányt. Persze legalább 10-szer eltévedtem és a király dolgozó szobája előtt találtam magam. De nem voltam egyedül, valaki még fent volt. Az ajtóhoz siettem, és a lélegzetemet visszafolytva figyeltem. A királynő hangja csendült fel.

- Ő nem közénk tartozik!
- Pedig a mi vérünk Elizabeth! Alkalmas lesz rá csak adj neki időt.
- De én érzem, hogy ez helytelen! Nem fog tudni irányítani egy egész országot, ha még az idegenek szemébe se mer nézni!
- Ne ítélkezz az első egy óra alapján! Nem várhatod el tőle, hogy az első találkozásnál már egy készenlétben lévő hercegnő legyen, hiszen ebbe az életbe még soha nem volt lehetősége belekóstolni.

Ekkor már leesett, hogy ők most épp rólam beszélnek. De mi ez az egész!?

- Adok neki 3 hónapot! Ha addig nem formálódik át egy igazi királyi családhoz méltó személlyé, akkor reménytelen eset.
- Mi a szar folyik itt?
Erre mindkettőjükben megfagyott a vér, de a királynő hamarabb tért észhez.

- Na erről beszéltem George... pontosan erről.
- Valaki lenne olyan szíves és elmondaná, hogy mi a fenét titkolnak előlem?
- Elmondjuk Zoe csak ülj le kérlek. - szólt a király.
- Állva is tökéletes, de bökje már ki valaki, hogy mi folyik itt!
- Zoe...mi vagyunk a családod. - mondta George.
- Hát ez nem újdonság...ne már, hogy ilyen hülyeség miatt volt ez a nagy vita. - nevettem fel jóízűen.
- Nem Zoe...mármint mi vagyunk az igazi, vér szerinti szüleid.

Minden megszűnt körülöttem. Elnyelt a sötétség és csak a szívem ritmusos dobogását hallottam. "Mi vagyunk az igazi, vér szerinti szüleid"....."mi vagyunk az igazi, vér szerinti szüleid"...."mi vagyunk az igazi, vér szerinti szüleid"......"mi vagyunk az igazi, vér szerinti szüleid".......

- Szia Zoe...hogy érzed magad? - szólt Lia.
- Khmm.... köszönöm jól...mi történt velem?
- Összeestél drága. Jha és amíg el nem felejtem a király és a királynő üzenik, hogy amint jobban vagy hívjak és menj le a szalonba.
- Rendben. Te tudtad?
- Mit édesem? Hogy van egy lányuk?
- Ühüm...
- Igen tudtam róla, 23 éve szolgálom őket... mindent tudok róluk.
- De miért Lia? - kérdeztem elkeseredetten.
- Mit miért szívem?
- Miért adtak be az árvaházba? -ekkor már utat törtek maguknak a könnyeim - miért dobtak csak úgy el magunktól? Miért nem kellettem nekik? És most miért kellek nekik ha 17 éven keresztül felém se néztek!?
- Jhaj Zoe! Ne sírj drága. Mindent elmagyaráznak, szép lassacskán megszokod az itteni életet és minden rendben lesz. Oké?

Erre csak bólintottam és a vállára hajtottam a fejemet.
Egy órával később újra a dolgozószoba falait bámultam. Legszívesebben elszöktem volna innen, arra mentem volna amerre látok, csak ne keljen itt ülnöm ilyen körülmények között.

- Tegnap nagyon hirtelen ért téged ez a hír, szóval megértem ha most nem akarsz velünk erről beszélni, de azért légyszíves hallgas meg minket. - mondta George.
- Én csak arra vagyok kíváncsi, hogy valójában mi folyik itt. Miért dobtak el engem maguktól? Miért pont most fogadtak vissza? Mi ennek az egésznek a háttere?
- Ígérem, hogy mindenre választ kapsz, de először is üljünk le.
- Szóval anyád húsz éves volt amikor terhes volt veled. Minden rendben ment egészen a születésed napjáig, de akkor Elizabeth egy súlyos betegséget kapott el. Az orvosok azt tanácsolták, hogy vitessünk téged el a közelünkből, mivel te is elkaphatod és ez rád nézve halálos lenne. Így is tettünk, de mivel nem akármilyen gyerek voltál, hanem a királyi család gyermeke, ezért mindent titkosan kellett intézni és nem lehettél csak úgy akárkinél, mivel sok merénylet indult ellened akkoriban. Rengetegen pályáztak a trónra és a vagyonra amit te örökölsz. Ezért megváltoztattuk a vezetéknevedet és egy másik országba küldtünk egy régi ismerősünkhez. Minden hónapban kaptunk tőle levelet egy képpel, de egyszercsak nem jött több levél. Mi többször írtunk neki de nem válaszolt, fel is kerestük, de az ottaniak azt mondták, hogy elköltöztetek. Évekig nyomoztunk utánad, mikor egy nap jött a hír. Azt mondták, hogy meghaltál egy járvány következtében. Romba döntött minket a hír, minden este imádkoztunk, hogy csak tévedtek és még életben vagy, de teltek az évek és nem jött a várt bejelentés. Rá 2 évre megszületett Michael.
- Van öcsém?? - kérdeztem egy kis örömmel a hangomban.
- Michael egy éve meghalt.
- Oh...nem tudtam...elnézést.
- Semmi baj. - nézett rám egy szomorú mosollyal George.
- Köszönöm, hogy elmesélte, de most engedelmükkel felmennék a szobámba.
- Persze, menj csak....