Sárkányok felkelése

1. fejezet - A múlt

Felült az ágyában. Elkezdett gondolkodni ezen a furcsa álmon. Vagy talán nem is álom volt, hanem visszaemlékezés?... Ezt át kellett gondolnia, így felállt. Bőrből készült nadrág és ujjatlan felső volt rajta. Körülnézett: a szobában még két ágy volt: állatszőrökkel fedett tollkupacok. A másik két ágyon még aludt a két lány. Aria úgy döntött, hogy nem ébreszti fel Nellit és Juliát, hanem míg mindenki felébred, elmegy a sárkányokhoz. Halkan odasétált az ablakhoz. Kint még teljes volt a sötétség. Felvette csizmáját, és az ajtóhoz lépett. A kijárat mellett három felakasztott köpeny lógott. Aria felvette a sajátját, és a fejére húzta a csuklyát. Biztonság kedvvéért felkötötte az övét és ráakasztott egy kést. Kinyitotta az ajtót. A ház a fa tetején volt. Aria gyakorlott mozdulattal leereszkedett a függőlétrán és elindult egy ösvényen. Ezen az ösvényen csak ő és "nővérei" szoktak közlekedni, ugyanis a sárkányoknak külön útvonala volt.

Útközben belemélyedt a gondolataiba. 17 éves volt, így már nem emlékezett arra, hogy hogyan is került az erdőbe. 5 éves korából alig maradt emléke. De most, hogy újraálmodta a történteket, egyre több minden eszébe jutott. Emlékezett arra, hogy menekült. Bár nem tudta, hogy ki volt az a fiú, aki bemenekítette az erdőbe, azt tudta, hogy a város, ahonnan elmenekült, lángokban állt. Emlékeiben még tisztán éltek a kétségbeesett kiáltások, sikítások. Az első gondolata ez volt: Sárkányok! Csak sárkányok tehették ezt!
De aztán Mirire gondolt, a kedvenc sárkányára, és elvetette ezt az ötletet. Ostobának tartotta magát, hiszen kicsi kora óta egy sárkánnyal él együtt, és tudta, hogy Miri és a többi sárkány a barlangban, soha nem lennének képesek ilyet tenni.

Elhesegette az efféle gondolatait. Távolba révedve bandukolt a hideg éjszakában.

A következő kép kezdte el gondolkodtatni. Az első találkozása Mirivel. Emlékezett, hogy nagyon meg volt riadva. A sárkány nem különben. Ha Miri egy farkassal találta volna szemben magát, rögtön felfalta volna, de Ariát nem bántotta. A lány hálásan gondolt a sárkányra.

A fővárosból menekült emberek közül csak azok élték túl, akik találkoztak egy sárkánnyal. Ez igaz volt a lányokra is, akik az idő múlásával egymásra találtak, és most együtt élnek a faházaikban. Aria el se tudta képzelni, mihez kezdett volna Miri nélkül. Ha Miri nincs, sosem jut el Sophie nénihez, aki oly sok éven keresztül a gondját viselte. A kedves hölgy nap mint nap ételt adott neki, míg nem tudott magának szerezni. A néni ruházta őt, és később "testvéreit" is.
A kis falu, ahol a néni lakott, utálta a fővárost, ugyanis nagyon megsanyargatták őket. Éppen ezért a néni nem tarthatta a házában a fővárosból érkezett lányokat. Így néha meglátogatták, ételt kaptak, új ruhát, megfürödtek és aztán visszamentek az erdőbe.

Sophie néni néhány éve halt meg. Addigra már teljesen el tudták látni magukat.
Aria nem tudta feledni a néni halálának napját. Utolsó szavai ezek voltak: "Vigyázz magadra..." Aria az ablakon át menekült ki, mikor benyitott egy ember. Azóta nem ment a falu közelébe. Annak idején Aria egy napon át repült a sárkány hátán, mire a fővárostól a faluig jutott. Akkor még azt tervezte, ha nagy lesz, visszamegy a fővárosba. De mostmár nem akart hazamenni. Annyi rossz dolgot hallott a Sárkányvár lakóiról, és a fővárosról, hogy esze ágában sem volt visszamenni oda. Nem akart azok közé az emberek közé tartozni.

A lányok éppen olyan messze laktak a településtől, hogy a falubeliek ne találjanak rájuk. A fára épített házaiktól nem messze volt a barlang, ahol a sárkányok tanyáznak. Oda tartott éppen Aria. Az erdei ösvény véget ért, egy sziklafal állta el a lány útját. Az ösvénnyel szemben a sziklafalon egy nagy repedés tátongott. Aria besétált rajta. A hasadáson át egy cseppkőbarlangba jutott. (Ez a barlang nem azonos a sárkányok barlangjával.) Sötét volt odabent, csak a kintről beszűrődő holdfény csillant meg egy-egy cseppkőoszlopon. Aria a sötétben is könnyen közlekedett. Úgy ismerte a barlangot, mint a tenyerét. Pontosan tudta, mikor kell átlépni egy állócseppkövet, mikor kell kikerülni egy tócsát, mikor kell felkapaszkodni egy emelkedőn, illetve a kereszteződéseknél merre kell továbbmenni. Miután átvágta magát a barlangon, kiért egy sziklaperemre. Kisétált a sziklaterasz szélére, mely után egy szakadék tátongott. A folyóvájta hasadékot két oldalról magas sziklafal szegélyezte. A túloldalt lévő oldalán egy kör alakú barlangbejárat nyílt. A sárkányok barlangja. A sziklafal tetejéről két vízesés hullott alá a mélybe, a barlang két oldalán. Lent, a szakadék alján sebes folyó futott át, mely fentről csak egy aprócska érnek tűnt.
Aria a szájához emelte a kezét és egy éleset füttyentett. A hang még egy darabig vízhangzott a falakon, majd elcsendesedett. A barlang szájában megjelent egy zöld sárkány, és kirepült. Aria mosolyogva lendületet vett, majd levetette magát a mélybe.