Sárkányok felkelése

15.- Terv szerint (többnyire)

Aria már szinte kicsattant az egészségtől. Nem is tudta, hogy miért van a gyengélkedőben már két napja. Nina távozása hatalmas űrt hagyott benne. Próbálta mindennel elterelni a figyelmét, de csak a lányra tudott gondolni. A lányokra. Remélte, hogy jól vannak. De bármennyire is aggódott értük, rá kellett jönnie, hogy közülük ő az, aki egyedül van. A többiek tovább élnek ugyanabban a biztonságban, mint ami eddig neki is megadatott. Most meg már csak ő az aki nem tartozik sehova. Hiába van itt a testvére, egy befogadó család, sosem tud beolvadni, sosem lesz közülük való. Minden nap azzal a gondolattal kellett fölkelnie, hogy ő kívülálló. Az emberek megmosolyogták, bármit is csinált, félreértették őt.

Egy férfi nyitott be a kórterembe, kezében egy levéllel.

-Maga Aria Bacow?

-Igen, én vagyok! -kapta fel a fejét a lány.

-Ez magának jött. -nyújtotta át a borítékot.

Aria átvette, kívülről megszemlélte, majd kérdőn visszanézett a hírhozóra. Pár másodpercig csak egymásra bámultak, mire a férfi bólintott egyet.

-Olvassa el.

Aria halkan felnevetett.

-Öhm... Én nem tudok olvasni. Megtenné, hogy...

A küldönc elmosolyodott, ahogy leesett neki, miről van szó. Visszavette a levelet és feltörte a pecsétet. Olvasni kezdte.

-Drága Aria! Nemrég jutott tudomásomra érkezted a fővárosba. Hatalmas örömömre szolgál, hogy életben tudhatlak. Remélem, hogy otthonosan érzed magad ott és hogy megkapsz mindent, amit csak kívánsz. Filip Bacow vagyok, elhunyt apád öccse. A csata után minden időmet a családom felkutatásával töltöttem. Bátyádat meg is találtam, magamhoz vettem pár évre, amíg ki nem találta, hogy a fővárosban akar tanulni. Akkor aztán kiengedtem kezeim közül. És láthatod, milyen sokra vitte. Bár én sem panaszkodhatom. Kiépítettem a saját hatalmamat, szélesítettem befolyásomat. Most a Keleti tartomány kormányzója vagyok. Bizonyára remekül érzed magad a Városban testvéreddel, mégis örülnék ha meglátogatnál egy kis időre. Semmi sem tenne boldogabbá annál, egyetlen unokahúgom, mintha a Keleti kastélyt otthonodnak tudhatnád. Küldettem pár sárkányfogatot, melyek bármelyik pillanatban készen állnak, hogy elhozzanak téged. Kérlek látogass meg. Nem láttalak csecsemőkorod óta.
Filip Bacow

Aria döbbenten meredt maga elé. Fogalma sem volt arról, hogy még voltak rokonai. Egyáltalán arról sem volt fogalma, hogy létezik a keleti tartománynak helytartója.

-Köszönöm! Lépett oda a küldönchöz és vette vissza a levelet.

Az bólintott és elhagyta a szobát.

A lány pár pillanatig tanácstalanul állt az ágya mellett, kibámulva a fejéből. Nem tudta, hogy most mihez kezdjen. Nagyon érdekelte a nagybátyja, szíve szerint utazott volna. De volt egy-két bökkenő. A király sem őt, sem Mirit nem szándékozta elengedni. Ki sem tehette a lábát a városból. Ráadásul ha a sárkányával együtt távozik mégjobban félnének attól, hogy megszökik. Ariának fogalma sem volt, hogy Nina hogyan jutott ki. De valószínűleg rá kevesebb figyelem irányult, így az is lehet, hogy egyszerűen kisétált. Ahogy ezen gondolkozott, eszébe jutottak a lányok. Bizonyára várják a visszajöttét, miután Nina hazament. Ha most itthagyja a várost, már egyikük sem fogja tudni, hogy mi történt vele, hogy hol van. Ahogy ott állt és kibámult az ablakon, megpillantott egy ismerős alakot, aki a belső udvart átszelve közeledett a palota felé. Ekkor jött rá a megoldásra. Fölpattant és kiviharzott az ajtón. A lábdobogása visszhangzott az üres folyosón, ahogy az udvar felé szaladt. A lépcső alján, mikor már majdnem kiért, hirtelen megtorpant. Egy csapatnyi kigyúrt fiatal gyülekezett lennt. Aria végigpásztázta az arcokat míg végre meglátta Rogert. Átverekedte magát a harcosok között és a fiú pólóját megragadva maga után húzta. Roger meg sem próbálta leplezni meglepettségét.