Sárkányok felkelése

10. - Mi a fontosabb?

Miközben Aria és Nina Sárkányvár falai között hajották álomra a fejüket, az erdőben szó sem volt alvásról. A három lány gondterhelten járkált fel-alá a tisztáson.

-Nem érdekel, hogy mit mondtok, én utánuk megyek! -jelentette ki Nelli.

-Ne legyél ostoba! -felelte Alisa- Nem ronthatsz csak úgy be a fővárosba!

-Alisának igaza van. Hidd el, én mindennél jobban szeretem Ariát és Ninát. Én is azt akarom, hogy kiszabaduljanak, de... Néha jobb, hogyha távol maradunk a történésektől. Eddig is ezt tettük és bevált. -szólalt meg Julia.

-Azt mondod, hogy üljünk itt és várjuk, hogy a lányok kiszabadítsák magukat? Mondd, ennyire önző vagy? Lehet, hogy holnap már nem lesznek életben! Ki tudja, mit művelnek velük! -csattant fel Nelli.

-Igen, ez igaz. De ha odamegyünk, minket is elfognak. -szólalt meg Alisa- Mit gondolsz, talán egy teljes sárkánylovas sereg nem bírna elbánni velünk? Nincs értelme feladni magunkat az ellenségnek! Azzal nem segítünk Nináéknak!

-Néha jobb menteni a saját bőrünket! Nem bírnám elviselni, ha titeket is elveszítenélek! -nézett Julia komolyan Nelli szemébe.

A lány arcán undor jelent meg.

-Azt hittem, testvérek vagyunk! Egy család! Vagy talán nem így hívjuk magunkat?! De mostmár biztos vagyok benne, hogy ti nem vagytok a testvéteim! Csak önző, gyáva, bujdosó kislányok az erdőben. De most jól figyelhetek: Aria megtette volna értünk! És Nina. Mindketten az életük árán is, de megindultak volna, hogy segítsenek rajtunk. De ti nem érdemelnétek meg. Ti csak magatokra gondoltok!

-Tévedsz. -felelte nyugodtan Alisa- Nem magamra gondolok, hanem rátok. Mindannyiunkra. De nem fogom hagyni, hogy közülünk kettő miatt vesszen oda a másik három is. Igazad van, Ariáék bizonyára eljönnének értünk. De akkor valószínűleg már mind rácsok mögött ülnénk, ha nem éppen a kivégzőszéken. Ezt akarod?

-Nem. Nem ezt akarom. De nem is fogok itt napozni, míg a barátainkat kivégzik. Miből gondoljátok, hogy nem járnánk sikerrel? Túljárhatnák a sárkánylovasok eszén. Bevethetnénk az összes sárkányt, túszokat ejthetnénk és kiválthatnánk a lányokat.

-Túl sok a buktató. A fővárosiak egy lépéssel elöttünk járnak. Ők tudják, hogy mi hol vagyunk, viszont mi nem tudjuk, ők hol vannak. Bármelyik pillanatban eljöhetnek értünk. Bármikor újratámadhatnak. Ha váratlanul ér minket a visszatérésük, elfognak minket és az összes sárkányt is. Én amondó vagyok, hogy készüljünk fel a védekezésre. Költözzünk arrébb, építsünk védő rendszert, képezzük ki a sárkányokat. Hamarosan eljönnek, várjuk őket tárt karokkal. -mosolyodott el Julia.

-És Ariáékkal mi lesz? -kérdezte még mindig sértődötten Nelli.

-Ahogy én ismerem őket, elég talpraesettek ahhoz, hogy megússzák. Így, vagy úgy, de kiszabadulnak valahogy. -felelte Alisa.

-Kérlek, Nelli. Ne menj a fővárosba. Maradjunk együtt. Állítsunk csapdát nekik. Szükségünk van rád.

-De Ninának és Ariának jobban.

-És magadnak? Néha gondolj magadra is. Neked szükséged van a szabadságodra? Vagy ez egy olyan dolog, amit bármikor odadobhatsz a fővárosiaknak? Fontos neked az életed? A testvéreid, akik még élnek? Vagy téged csak azok érdekelnek, akikről nem tudunk semmit? Lehet, hogy már halottak. Gondolj azokra, akik itt vannak veled. Vagy őket is elveszíted.