New chance (Harry Styles)

Kilencedik rész

Itt is van a következő rész. Valószínűleg még mindig kavarcos, de már nem sokáig...:) L&P <3

Louis

 - Doktor úr, egy pillanatra.

- Mr Tomlinson..

- Valami változás?

- Semmi a világon. Ne nagyon reménykedjen, mert félő, hogy nagyot fog csalódni.

- Még mindig nem reagál semmire?

- Nem, egyenlőre még mindig csak a saját kis világában él, és nem valószínű, hogy ki lehet zökkenteni őt valaha onnan újra. Kicsit olyan mintha kómában lenne, csak ébren van. Kizárja a külvilágot, és csak a saját képzeletében él. Még mindig.

- Az okok között lehetnek gyermekkori traumák?

- Sajnos erre pontos választ nem tudok adni, már ehhez hasonló állapotban volt mikor ideszállították, soha nem találkoztam még ilyen esettel, de történnie kellett vele valaminek, hogy ennyire befelé forduljon.

- Igen, igaza van. Köszönöm szépen, és elnézést, hogy feltartottam.

- Semmi probléma. Sajnálom, hogy semmi jóval nem tudtam szolgálni.

Az utolsó mondatát már szinte nem is hallottam, számomra már teljesen biztos volt, hogy ami vele történik és történt, annak egyes egyedül én lehetek az oka.

 Még egyszer ránéztem arra a gyönyörű lányra… Ott ült, felhúzott lábakkal, ölelgette azokat és az ablakon nézett kifelé. Pont így ült akkor is amikor először megláttam. Ugyanitt, ugyanígy. Nem beszél, nem reagál, csak ücsörög, elmegy mosdóba, de mindezt úgy, mintha nem is élne. Nem figyel, hall, válaszol. Csak van. Meg akartam találni azt a csodaszép kislányt, akinek a szeme csak úgy ragyogott, ha rám nézett, aki bízott bennem, de nem ilyen állapotban. Amikor először megláttam, azt gondoltam nincs baj, csak egyedül érzi magát, de már tudom, hogy ez nagyon nem így van. Minél többször jövök ide, minél többször hallom az orvostól hogy nincs remény, annál jobban emészt a tudat, hogy ez az én hibám.  

Hazafelé menet, nem tudtam másra gondolni, csak azt vettem észre, hogy már itthon vagyok. Harry befelé menet megdobott egy „szia”-val, de mintha nem is mondott volna semmit csak felmentem a szobámba. Elhanyagolom őket, látszik rajtuk, hogy érdekli őket mi van, de egyszerűen nem tudom elmondani, még nem. Harry az utolsó beszélgetés óta nem feszegeti a témát, de tudom, hogy már nem fogja sokáig bírni. Húzom, amíg lehet…

Hayley

- Ez lenne az. Nem túl nagy, de jobb, mint az árok széle.

Mosolygott rám, aztán egyedül hagyott. Még az ajtóból visszaszólt:

- Érezd magad otthon.

Tényleg nem volt túl nagy a szoba, de szép és otthonos. Látszott rajt, hogy foglalkoznak vele. Harry anyukája nagyon kedves csak úgy, mint a nővére. Azt mondták addig maradok, amíg csak szeretnék, de nem akarok sokáig lábatlankodni. Holnap el is megyek és körülnézek valami munka után keresve illetve egy új lakhely után kell néznem. De legalább nem a büdös, undorító intézet…

*- Hayley, legalább valami apró reményt adj annak a szegény fiúnak… Gyerünk csak valami jelecskét*

Hirtelen riadtam fel az éjszaka közepén. Milyen fiú, milyen remény? Csak egy álom volt, csak egy álom, legalábbis nagyon remélem…

Köszi, hogy olvasod! :)) Tényleg sokat jelent nekem:)))