New chance (Harry Styles)

Tizenötödik rész

Helló olvasóközösség! Visszatértem:) Remélem mindenkinek rendben telt ez a hosszú idő. Nem fogok oldalakat írni arról hogy hol voltam, miért nem írtam, ha valakit érdekel szívesen válaszolok üzenetben vagy bárhol, de nem a rész elején 😃
Most viszont itt a rész. Jó olvasást! <3 L&P

Hayley

Kimondhatatlanul izgatottan ültem be Louis autójába. Imádtam, hogy elvisz, imádtam, hogy velem van, imádtam, hogy úgy éreztem kezd minden egy kicsit helyreállni. Már csak Ő hiányzott. Az emlékeimbe vésődőtt valaki. Nem tudom ki lehet ő, csak az igézően csillogó szemeit látom mindig magam előtt, azt viszont sajnos nem tudom ki ő. Olyan érzésem van, mintha ismerném, de sajnos semmi más nem jut róla eszembe. Még ha csak a nevét tudhatnám...

Fordultunk jobbra, balra, már fogalmam sem volt merre járunk. Bár egy nagyvárosban kocskáztunk nem voltak sokan az utakon, egy csedes környéken fogunk lakni azt hiszem. Egy hatalmas ház előtt álltunk meg, megvártuk míg kinyílik a kapu, begurultunk az udavarba, amit lehet inkább nem kellett volna. Nem tudtam feldolgozni a dolgokat szorongás fogott el. Ekkora hely, ekkora ház, kert. Louis vajon mi a fenét csinál? Honnan van ennyi pénze? Azt mondta 5-en laknak itt. 5 fiú. Szerinte nagyon kedvesek, de persze mi mást mondana? Rosszul éreztem magam. Elvileg ők tudnak rólam már dolgokat, de vajon mit? Mennyit mondott el? Mi van ha teljesen hülyének tartanak? Mikozben 1000 és 1000 kérdés fogalmazódott bennem már ki is szálltunk. Félve lepkedtem Louis mellett, aki a csomagokat hozta a "rengeteg" cuccommal. Nyílt az ajtó, de senkit nem láttam.

- Nincsenek itthon, este jönnek csak, addig ki tudsz pakolni. Sajnos közbe jött pár dolog, pedig szerettek volna itt lenni amikor megérkezel.

- Semmi baj.

Nem volt kedvem beszélgetni. Bár tudtam hogy nincsenek itt, a gombóc a torkomban nem múlt, lehet már nem is fog soha.
Felmentünk az emeletre miután megmutatta a ház alsó részének minden zugát, végül lepakolt egy szobában, mondván az lesz az enyém.

- Pihenj egy kicsit, csinálok valami kaját, addig pakolgass ki.

Ezzel a mondattal hátat fordított és kiment a szobából. Egyedül maradtam megint. Pakolgattam a ruháimat, felfedeztem a szobát, nagyon szép volt. Mégis olyan idegennek, olyan hidegnek tűnt. Az semmit tevésemet a telefonom zavarta meg, megint üzenetem jött. Gyorsan megnyitottam:

"Azt hitted ha elköltözöl nem talállak meg? Te az enyém vagy, vissza foglak szerezni, és minden a régi lesz. Majd meglátom bogaram, minden a régi
lesz."

Kezdtem rendesen megijedni ezektől az üzenetektől. Miért pont velem történik ez?

Louis

Látom rajt hogy valami bántja. Valami nem stimmel. Talán fél valamitől? Persze új helyzet, új emberek, mégsem az ilyen félelem érződik rajt. Valami baj van, és én kiderítem hogy mi!