A Titkos Szerető [Befejezett]

Az első találkozás

Jared
Éppen futottam,mikor megállt a zene,ami a telefonomról ment. Mivel elvonta a figyelmemet,nekimentem valaminek,és elestem. Kiderült,hogy nem valaminek,hanem valakinek. Felsegített.
-Nagyon sajnálom.-Kértem bocsánatot a magas,hosszú hajú szintén futó férfitól.
-Semmi baj. Jól vagy?
-Persze. Te jól vagy?
-Igen,persze. Egyébként Jared Padalecki vagyok.
-Jasmine Parker. Ha már így összefutottunk,szó szerint... Lenne kedved velem folytatni az utat?
-Verseny?
-Ha szeretsz veszíteni.-Mosolyogtam rá,és válaszul én is visszakaptam egy mosolyt.
Mivel nagyon magas (én betudom ennek),így jóval leelőzött. Nagyon elfáradtunk,így egy parkon keresztül sétáltunk. Végig beszélgettünk,nagyon jól éreztük magunkat. Elkérte a számom,mikor már indultam haza. Megadtam neki,viszont én nem kértem el,amit neki is megmondtam miért. Ha szeretne,hív és meglesz a száma,ha pedig nem,nem fogom zaklatni,akkor meg minek a szám? Bár nagyon reménykedtem benne,hogy még fogunk találkozni.
Mikor hazaértem,nem tudtam várni. Utána néztem,hátha találok róla valahol valamit.
Többet találtam,mint gondoltam. Mint kiderült,egy hírességgel futottam ma reggel,nem is akárkivel. De nem ezen akadt meg a szemem. A "házas" feliraton annál inkább. Ráadásul gyermekei is vannak.
Ilyen szerencsétlen is csak én lehetek...
Jensen
Már régóta kerestem állást sminkesként,mikor hívtak az Odaáttól,hogy felvettek. Mikor odamentem az első munkanapomon,kiosztották a munkám. Mindig mást sminkeltem,de főképp Jensen sminkese vagyok,ő az "alanyom". Mindig nagy terpeszben kell állnia,mikor sminkelem,hiszen hozzám képest magas.
De még mindig jobb a helyzet,mintha Jaredet kéne sminkelnem,hiszen ő még magasabb...

(Ezen a képen nem a karakter van.LMSP167.)
Az első munkanapomon megismerkedtem mindenkivel. Megmondom őszintén,nem ismerem a sorozatot,hiszen nincs sok időm sorozatot nézni,de mindig is érdekelt. Sokat hallottam róla. Nagyon nagy bajban voltam a nevekkel,így már az első munkanapomon beégettem magam,hiszen Jensentől kérdeztem meg,hogy hol találom Jensent. Na mindegy. Ez is csak én lehetek.
Hihetetlenül rövid idő után már teljesen összeszoktunk,mindig viccelődünk egymással,de valahogy mindig megfájdul a szívem,mikor Danneel szóba kerül. Az érzéseket mindig elnyomom,hiszen párom is van,Jensennek meg ott van Dan. Nagyon jóban lettünk velük nagyon hamar. Dan nagyon jó barátom,bár nem a legjobb. De van mikor őt hívom fel,ha baj van,és ez kölcsönös. Mindig számíthatok rá,és ő is rám.
De Jensennel képtelenség úgy együtt dolgozni,hogy közben nem kezdessz el érzéseket táplálni felé. Főleg úgy,hogy mindig becézzük egymást.
Misha
Éppen résztvettem egy adománygyűjtő rendezvényen,mikor észrevettem egy ismerős arcot a tömegben. Misha Collins volt az. Nem hittem a szememnek. Az egyik kedvenc karakterem megjelenítője volt tőlem pár lépésre. Nagy nehezen,de vettem magamon erőt és odamentem hozzá. Nagyon kedvesen fogadott. Ki is ment a fejemből,hogy képért mentem oda,mert hirtelen beszélgetni kezdtünk. Mivel egyedül volt,kivételesen nem volt vele a családja,így az egész rendezvényen együtt voltunk. A végére már olyan volt,mintha nem is híresség lenne,csak egy nagyon kedves,jószívű és vicces ember. Bejelöltük egymást snapchaten,facebookon,twitteren,még a tumblr profilom is bekövette. Azt mondta,hogy majd írjak neki,meg ő is ír és akár a legközelebbi ilyen jellegű dologra együtt is elmehetünk.
Mikor vége lett,együtt mentünk ki.
-Van kedved sétálni?-Tette fel a kérdést.
-Persze.
Nagyon hosszú ideig sétáltunk,majd megálltunk egy padnál,és leültünk.
-Nagyon szeretem a rajongóimat,ők a mindeneim.
-Köszönöm,de tudjuk. Hiszen te nem vagy olyan,mint a legtöbb híresség.
-Ezt akartam mondani. Hogy de te nem vagy olyan,mint a ők. Mármint rendesen elfelejtettem,hogy rajongó vagy.
-Én is,hogy híres vagy. Most ugrott be,hogy belekezdtél.
-Ez nagyon más.
-Igen,érzem.
-Nem fingottam.
-Bolond,nem azt!
Ezek után végig röhögtük az utat. Mikor visszaindultunk,meglátta hogy nem kocsival vagyok.
-Haza vigyelek?
-Nem kell,köszönöm. Nem messze lakok innen,ezért nem is jöttem autóval.
-De már nagyon sötét van,nehogy baj legyen! Gyere,hazaviszlek.
Végül belementem,és hazavitt. Mikor szálltam ki az autóból,és köszöntem el,visszahúzott és megcsókolt. Nem tudtam mire vélni,hiszen családja van.
De vissza csókoltam,hiszen hihetetlenül szeretem.