A Titkos Szerető [Befejezett]

Fájdalmas beszélgetés

Jared:
David-del végül Supernatural-t néztünk,miután letisztáztuk a dolgot a hívással kapcsolatban. Persze nem mindent mondtam el,csak a történet keretét. Jared márcsak a találkozó utolsó napján írt,de akkor sem beszéltünk túl sokat.  Volt folyamatosan egy olyan érzésem,hogy elfelejtett és amikor felerősödött ez az érzés bennem akkor jött egy jel tőle valahogy,valamilyen formában. Márcsak az is egy "élek" volt,nem több. Nem volt meg az a tűz,mint az elején mégis valami megtartotta,mégis valahogy hozzám nőtt. Mindig néztem a telefonom hátha írt,vagy hátha elsiklottam egy hívása felett. De nem. Csalódottan tettem le a telefonom folyamatosan. Ez a kapcsolat már csak mart,mégis boldog voltam,sőt... mégis akkor voltam a legszerencsésebb és a legboldogabb ember,amikor eljutottunk odáig,hogy beszélünk. És ekkor,amikor már rendeződni látszottak a dolgok,akkor jött egy üzenetem Gen-től,hogy "tudom".
Jensen:
-Az elveszett bárány!-Mosolygott rám.
-Éppen indultam.
-Miért kerülsz engem?
-Nem kerüllek.
-Ismerlek. Dan a baj?
-Nincs bajom Jay. De mennem kell.
-Hova?
-Csak el innen.
-Beszélj velem. Kérlek...
A hangja szomorúra változott,és a csillogó zöld szemeivel bűvölt.
-Rendben.Ülj le.-Biccentettem a fejemmel a szobában lévő kanapéra.
Mikor elhelyezkedett,tisztes távolságban én is leültem mellé.
-Igen,az a bajom,hogy nem érzem magam fontosnak. Tudom hogy nem is kéne,hiszen nem úgy gondolsz rám,mint én rád,de mindig rossz érzés kap el,mikor Dan-ről van szó,vagy mikor múltkor mikor kiraktál vele képet instagramra,vagy amikor kommentben ecsetelitek mennyire szeretitek egymást. Nincs jogom ehhez,tudom jól,hiszen ő a feleséged,a gyermekeid any...
-Hé,hé!-Elém térdelt,a szemembe omló hajtincsemet pedig a fülem mögé tűrte.-Fontos vagy nekem.
-Nem úgy,ahogy én szeretném. Jay,nekem ez nem megy tovább. Sajnálom.
Felálltam,majd könnyes szemekkel kirohantam. Vagyis próbáltam,ugyanis utánam nyúlt,és magához húzott.
"Csak bírd ki még egy kicsit,kérlek!"
Hallottam a fülembe szűrődő hangját,de nagyon halványan. Elvesztem a pillanatban. De amikor eljutott az agyamig,hogy mit mondott,észhez tértem,és eltávolodtam egy kicsit tőle.
-Hogy érted ezt?
-Majd meglátod.
Ezek után már valahogy nem tudtam ezen agyalni tovább. Tudtam,hogy úgysem akar a feleségétől elválni,így ki szerettem volna ezt a dolgot élvezni még egyszer,utoljára.
Misha:
Bemásztam a korláton,majd az egyik biztonságiőr odajött hozzám. Mikor Misha meglátta,hogy elkezdett kifele paterolni,oda sietett hozzánk és elmondta az őrnek,hogy ismer engem,és hogy nem csak egy rajongó vagyok. Ugyan többet nem mondott,örültem ennek a kevés dolognak is. Bementünk egy szobába,ahol senki nem volt.
-Nagyon haragszol?-Húztam össze magam.
-Nem,dehogy. De hogy juthatott ilyen az eszedbe?-Hangja kedves,és nyugodtnak tűnt.
-Csak meg szerettelek volna lepni,beépülni. De hát ez így nem jött össze...Elmenjek?
-Ne! Örülök,hogy itt vagy. Csak veszélyes.
-Vicki hol van?
-Rosszul lett,és vissza ment a hotel szobába.
-Értem...-Kaptam a pillantásaim a padlón lévő szőnyegre.
-Mi a baj?-Két ujjával az államnál vissza húzta a tekintetem a szép kék szemeire.
-Semmi.
-Elmondhatod nyugodtan,bármi van,itt vagyok!
-Igen,most itt vagy. De ez meddig marad így?
-Ezt hogy érted?
-Ott a feleséged,a két gyereked,illetve még ki tudja hány hozzám hasonló...
-Hozzád hasonló? Te vagy az egyedüli,az első és az utolsó ilyen kapcsolatom.
-Honnan tudod ilyen biztosra?
-Onnan,hogy Vickivel már rég nem érzem azt,mint veled. Már régóta együtt vagyunk,de már csak megszokásból. Ezt szerintem már ő is érzi.