A Titkos Szerető [Befejezett]

Végkifejlet

Jared
Igen,tudott mindenről. Volt egy nagy veszekedésük,ami miatt Jared egy időre külön élt,de rájöttek hogy nem tudnak egymás nélkül élni,hogy szükségük van egymásra. A kapcsolatuk helyrehozásán dolgoztak sok ideig,hiszen nyílván ez nem kis dolog. Nagyon nagy bűntudat gyötör még mindig,de már sikerült visszaállniuk a régi kerékvágásba. Sőt,még jobb is a kapcsolatuk,mint valaha.
Ameddig ők ezen dolgoztak,az idő alatt én David-el kezdtem el randizni,összejárni. Már együtt vagyunk,de eléggé zötyögős út vezetett egészen idáig.
Jared-el néha beszélgetek,barátok vagyunk,és megfogadtuk egymásnak,magunknak és a párunknak is hogy soha többet nem csinálunk ilyet. Gen-el ugyan nagyon nehezen (amit teljes mértékben megértek),de kibékültünk. Én a helyében még meg is téptem volna magam,de ő nagyon jól reagálta le a helyzetet. Azt nem mondanám,hogy legjobb barátok vagyunk,de ahhoz képest ami történt,jónak mondanám a kapcsolatunk.
Persze ehhez kellett egy pár év...
Jensen
Utoljára? Oh,dehogy... Találkozó után beszélgettünk,nyílván,hiszen együtt dolgozunk azóta is. Pár hétre rá jött egy üzenet tőle.
"Nem bírom ezt tovább csinálni."
Nem volt előzménye,csak úgy rámírt. Egyátalán nem tudtam hová tenni,hiszen már egy ideje csak barátok voltunk.
-Most miről van szó? Már régóta mem történt semmi,nem értem miért hoztad most ezt megint fel...-Kiakadva írtam neki vissza.
-Úgy értem Dan-nel. Egyrészt nem tudom neki tovább hazudni,másrészt pedig képtelen vagyok titkolózni.
-Hogy micsoda? Elmondtad Dan-nek?
-Még nem. Előbb beszélni szerettem volna veled.
-A te döntésed. Már régóta nem beszélek vele.
-Nem szeretnélek kellemetlen helyzetbe hozni.
Végül név nélkül,de elmondta nemi. Az elején teljesen kiakadt,de egy idő után lenyugodott,hiszen érezte már régóta,hogy valami nincs rendben.
Miután ez az egész lecsengett és helyrejöttek közöttük a dolgok,egy év múlva kezdtünk tiszta lappal. Azóta Jensen teljesen más lett és nagyon jó ember azóta is,tiszta szívű.
Most,pont egy évvel az egész lezárása után boldogabb vagyok,mint valaha. Egy hónap múlva pontosan ilyenkor már az oltárnál fogok állni Jensen-nel,ha minden jól megy. Dan-nel is annyira egyenesbe jöttek már a dolgok,hogy ő is boldog párkapcsolatban él egy színésszel,és JJ lesz a koszorúslány az esküvőnkön. A kis angyal már talán jobban várja mint mi. Na jó,nem. Az nem lehetséges.
De így végül azt érzem,hogy megérte ezt a sok szenvedést.
Misha
Egy-két hónapig utána egyátalán nem beszéltünk. Próbáltam elfeledni,de nen tudtam,egyszerűen képtelen voltam. Csöngettek. Ledobtam mindent a kezemből,mondván hogy biztos Misha az. A szomszéd nő állt az ajtómban. Este elfelejtettem lekapcsolni kint a lámpát és szólt,hogy ne fogyassza tovább az áramot. A lámpa a ház mellett van,és ott is van a kapcsoló a sarkon. Mikor csalódottan elindultam vissza,akkor láttam meg egy alakot az ajtómban. Nem láttam tisztán,csak egy árnyékot. Mikor közelebb sétáltam,akkor láttam meg Misha-t egy nagy rózsával a kezében.
-Misha?-Szóltam hozzá meglepődötten.
Megfordult. Szerintem nem gondolta volna,hogy mögüle fogja a hangom meghallani.
-Milyen rég hívtál így.
Mindig Dim-nek hívom,amióta megtudtam hogy a Misha nem is az igazi neve,vagy fake névnek vagy éppen nem figyelek és le Castielezem.
-Milyen rég hívtál.
-Igen,tudom. Sajnálom,tudod sok dolog jött össze mostanában.
-Ezt valahogy már nem tudom elfogadni.
-Tudom hogy nem jó kifogás és hogy nem ezt érdemelted.
-Ennél sokkal rosszabbat érdemeltem volna.
-Be mehetek esetleg megbeszélni?
-Szerintem nincs mit megbeszélni.
-Nem is gondolnád,mennyi mindent kell megbeszélnünk.
-Gyere.
Fejemmel az ajtóra biccentettem,majd kezemet a kilincsre nyomva benyitottam. Előre szerettem volna engedni,de elfelejtettem mennyire illemtudó. Mikor leültünk egymás mellé a kanapéra,persze tisztes távolságban,mély,megbánó hangja törte meg a kínos csendet.
-Pont három hónapja annak,hogy beszéltünk.
Meglepődtem hogy tudta,hiszen én sem jegyeztem meg,neki meg kisebb gondja is nagyobb annál,hogy velem foglalkozzon.
-Jó,kinyögöm.-Mély levegő vétel után pedig kinyögte.-Elváltunk.
-Mi? Tudom.
-Nem. Elhagytam Vicki-t. Vagyis jobban mondva közösen döntöttünk. Legutóbbi beszélgetésünk alatt ráébredtem arra,hogy csak megszokás volt az,ami köztünk volt.
-Ugye nem miattam?
-Nem. Vicki is ugyanezt mondta,hogy ő is érezte,csak nem akart jobban belemenni ebbe a dologba,remélte hogy csak rosszul érzi.
-Tud rólam?
-Persze. Nekünk eléggé más típusú volt a kapcsolatunk mint másoknak,de azért rosszul érintette.
-Annyira sajnálom... Nem kellett volna ebbe nekem bele mennem.
-Nem a te hibád. Már egy ideje ezt éreztük mind a ketten,amúgy is ez lett volna a vége.
Ezek után elkezdtünk randizni,de igyekeztünk titokban tartani ameddig nem lesz komolyabb.
Most, három évvel később együtt vagyunk,de kalandos kapcsolatunk van. A gyűrű az ujjamon van,viszont egy ideig még nem szeretnénk elkötelezni magunkat,élvezzük még egy kicsit ezt az életet. Nyílván nem nyílt kapcsolatban élünk,hiszen nincs harmadik személy,de mindegy is. Mindenki értelmezze ezt úgy,ahogy szeretné.
Legalábbis ez lett volna a terv. Félek,hiszen nem tudom hogy arra hogy fog reagálni,hogy egy kis élet nő a pocakomban...
———————————————
Nagyon szépen köszönöm,ha eddig eljutottál. Remélem tetszett,igyekeztem bár tudom nem lett a legjobb könyv. Mivel nem szeretem én sem azt,hogy minden happy end-el végződik,így próbáltam picit kiszámíthatatlan lenni. Ha nem tetszett valami,sajnálom (főleg Jared végére gondolok),de számoltam ezzel,illetve próbáltam úgy,hogy azért egyik sem legyen lezárva,így ti fejezhetitek be a saját tetszésetek szerint. Remélem még találkozunk!
Itt is külön meg szeretném annak köszönni,aki másik könyvemnél is ott volt! Nagyon jól esik,tényleg!
Hozzászólás szekcióban nyugodtan írjátok le mi nem tetszett (azt is hogy esetleg mi az ami tetszett),hiszen így fejlődök és fontos lenne hogy valami visszajelzést kapjak. (Ez minden könyvemnél így van!)
Szóval mégegyszer köszönöm!❤️