A Titkos Szerető [Befejezett]

Lélegzetelállító

Jared
Mikor felértünk a házba,és Jared becsukta az ajtót,egyből közelebb húzott és megcsókolt.
Egy idő után végül elhúztam a fejem,és inkább megbeszélni szerettem volna a dolgokat.
-Mi ez az egész, Jar?
-Ülj le.
Leültünk a kanapéra,és megfogta a kezem.
-Nagyon bonyolult dolog ez az egész.
-Érzem.
-Gen nagyon jó anyuka,és nagyon jó ember,de amikor találkoztam veled,ez az egész valahogy eltűnt. Mikor veled vagyok,akkor nincs az az életem,és mikor hazamegyek,akkor meg örömmel megyek haza azokhoz az emberekhez,akik otthon várnak.
-Megértem. De mit szeretnél?
-Folytatni mind a két életemet.
-Ugye tudod,hogy nem lesz hosszú életű?
-Tisztában vagyok vele,de majd választok,amikor muszáj lesz.
Beletúrt a hajamba,és egészen a tarkómig vezette a kezét. Az ajkaimra nézett,majd lágy csókot lehellt az ajkamra. Azután egyre hevesebbek lettünk,a ruháink egyik a másik után lekerültek. Felül összekulcsolta a kezem,majd egyre lejjebb kezdett csókolgatni. A köldökömnél megállt,majd vissza vándorolt a számra. Egy csókkal feljebb tápászkodott,és egy finom mozdulattal hivatalosan is az övé lettem.
Jensen
Az egész forgatás alatt kerültem Jensent. Ameddig tudtam persze,hiszen a sminkese vagyok... Szóltak,hogy Jensennek kéne megcsinálnom a sminket,és hogy a lakókocsijában van. Hiába próbáltam terelni,ellenkezni,nem sikerült. Így a lakókocsija felé vettem az irányt,majd benyitottam. Jensen egyedül volt bent,a szövegét tanula. Olyan aranyos és ártalmatlan volt.
-Szia. Nézett fel az olvasmánya mögül.
-Szia,ide küldtek hogy megcsináljam a sminkem.
-Akkor szerintem ülve maradok,hogy kényelmesebb legyen mind a kettőnknek.
-Igen,az lesz a legjobb.
Odamentem hozzá,és elkezdtem igazítani a sminkjét. Sebeket is kellett neki csinálnom,és egészen sok időt kaptam,így nyugalommal kezdtem neki.
-Miért kerülsz egész nap?
-Nem kerüllek...
-Ugyan...
-Szerinted miért kerüllek?-Álltam meg a munkámban,és a zöld szemébe néztem. Nem kellett volna. Gyengém.
-Ez miatt gondolom.-Csókolt meg.
-Nem csak ez miatt.-Húztam el a fejem.
-Akkor ezért is?-Húzott az ölébe,és elkezdte csókolgatni és szívni a nyakam.
-Pontosan.-Nyögtem fel.
Egy ideig vevő voltam a dologra,majd leesett. Házas ember. Eltoltam magamtól,és felálltam.
-Úgy érzem beszélnünk kéne.-Sóhajtott.
-A munkám kéne csinálnom.
-De közben meg tudjuk beszélni,nem?
-De,persze. Oké. Rendben...
-Szóval mi bánt?
-Azon kívül,hogy házas vagy és van három gyereked?
-Jó,ez hülye kérdés volt.
-Ez jó meglátás...
Misha
-Hallo?-Vettem fel gyanútlanul a telefont.
Ki lehet az ilyenkor?
-Szia,Misha vagyok.
-Misha! Honnan tudod a számom? És neked már nem a feleségeddel kellene lenned?
-A közösségioldal átka. Nem kéne ennyi mindent megadnod magadról... Illetve de,de elaludt,jó mélyen alszik,így gondoltam kijövök és felhívlak.
-Jól esik. De nem gyanakszik?
-Az elején egy picit,de már nyoma sincs.
-Milyen szerepet töltök be nálad?
-Ez egy igen nehéz kérdés. Csak annyit tudok,hogy mikor a közelemben vagy,megbolondulok érted,mikor pedig nem,akkor is belebolondulok a hiányodba.
-A feleséged mit tölt be?
-A feleségem. A gyermekeim anyja. Nem merem itt hagyni,hiszen nagyon régóta,már iskola óta együtt vagyunk. De beleuntam.
-Mi lesz,ha engem is megunsz?
-Olyan nem lesz. Ilyet nem éreztem még,mint amit irántad érzek. Alapból mindent elviccelek,de veled egy szó sem jön ki a torkomon. Nem tudod miket váltassz ki belőlem...
-De,azt hiszem át tudom érezni.
-Valamikor tudunk találkozni?
-Persze,mikor?
-Holnap reggel elmegyek érted,az jó?
-Persze. De várj. Megjegyezted hogy hol lakom?
-Mindent megjegyeztem rólad.
Ez olyan aranyos... Mondjuk közben picit ijesztő. De kit érdekel? Ő a legtökéletesebb pasi,akivel eddig találkoztam.
-És még mennyi mindent van még amit meg kéne jegyezned!
-Remélem sosem fogyunk ki ebből a listából.
-Én is nagyon remélem!
Hajnali 3-ig beszélgettünk,már facetime-on. Elaludtam,de reggel mikor felkeltem nem a fekete képernyőt láttam,hanem azt,ahogy Misha is elaludt a nappaliban. Ezt az üzenetet hagyta hátra:
"Lehet hogy én játszok angyalt,de annál nincs angyalibb,mint ahogy te alszol."
Egy ideig néztem azt,ahogy Misha alszik. Tényleg olyan,mint egy kiskutya. De aztán a felesége hangját hallottam meg... Bepánikoltam. Most fogunk lebukni...