A Titkos Szerető [Befejezett]

Találkozó-Misha

Mint azt gondoltam,nem tudtam aludni. Már hajnalban elkezdtem készülni,így bőven volt mindenre időm. Úgy vert a szívem,mintha vagy hat energiaitalt és három kávét ittam volna egymás után. Végre eljött az idő. Felvettem a cipőm,a táskám és útnak indultam. Amíg sétáltam a helyszín és a szívroham felé,közbem csörgött a telefonom. Ismeretlen hívószám.
-Igen?-Szóltam bele tudatlanul.
-Szia,emlékszel még rám?-Hallom az ismerős hangot a telefon másik végéről.
-Misha? Milyen számról vagy?
-Vicki telefonjáról.
-Te normális vagy?
-Majd kitörlöm,ne aggódj!
-Miért nem a sajátodról hívtál?
-Mert gondolom most nem beszélnénk.
-Kinézed belőlem,hogy nem venném fel?
-Nem erről van szó, csak nem éppen úgy váltunk el,ahogy kellett volna.
-Ez tény.
-Nincs túl sok időm,csak már hiányzott a hangod. Mi újság? Hogy vagy?
-Megvagyok. De nincs veled a feleséged?
-Beszélget,csak lemerült a telefonom.
-Nem vagy kamuzós fajta,miért kezdted el?
-Tényleg lemerült. Bent felteszem majd töltőre. Megvárhattam volna,ameddig az enyémmel fel tudlak hívni,de egyszerűen nem tudtam várni.
-Eddig sikerült.
-Nem tudtalak eddig hívni. Pedig szerettelek volna,hidd el...
-Szeretnék hinni neked.
-Szeretném ha hinnél nekem.
-Ahj -Sóhajtottam kínomban-Nem tudok rád haragudni.
-Ezt jó hallani.-Misha hangja teljesen más volt,mikor ezt kiejtette a száján. Mintha bele is mosolygott volna a telefonba.
-Hiányzik a mosolyod...
-Nekem te hiányzol.-Hallom ahogy a vonal másik végében beszél valakivel a háttérben.-Viszont most mennem kell. Próbállak minél hamarabb hívni.
-Rendben. Érezd jól magad.
Ahogy letettük a telefont,egyből a helyszín tárult elém. Nagyon félve,de be merészkedtem. A fanok izgalma és felhőtlen boldogsága csak úgy átjárta a helyiséget.
Mikor már egy-két panelt végig néztem,jött a fénykép...Mishával. Mikor én következtem a sorban,akkor szúrt ki. Nem tudta hova tenni azt,hogy publikusan,egy találkozón jelenek meg az ő fénykép részlegén,vagy csak én nem tudtam hová tenni az arckifejezését.
"Szünetben gyere a korláthoz!"
Suttogta a kép készülése után a fülembe,majd a kissé takartabb korlát felé biccentette a fejét. Nagyon gyorsan elment az idő,és eljött a szünet. Oda somfordáltam a megbeszélt helyhez,amikor megláttam,hogy vár,és engem kémlel. Felmelegítette a szívemet,de közben tudtam,hogy senki nem láthat meg minket,hiszen nem mindennapi,ha egy "fan"-t odahív az elzárt részre. De ezt lehetetlen volt elkerülni a sok szempár miatt. A tűzzel játszottunk,mint mindig.