A Titkos Szerető [Befejezett]

Második menet

Jared
Másnap reggel mikor indultam futni,megcsörrent a telefonom. Ismerelten szám.
-Itt Jasmine.
-Szia,Jared vagyok,a tegnapi srác. Azon agyaltam,hogy elmehetnénk együtt futni.
-Figyelj,Jared...-Kezdtem bele,de félbeszakított.
-Szóval tudod ki vagyok.
-Igen,tudom.
-Figyelj,ez nagyon bonyolult. De attól még elmehetünk futni,mint barátok.
-Igen,persze. Akkor találkozzunk ott,ahol tegnap összefutottunk,egy óra múlva.
Mikor odaértem,már ott várt. Hosszú haját fújta a szél,miközben melegített. Hogy leszek képes csak barátként tekinteni rá? Gondoltam magamban,majd meglátott. Két puszival üdvözölt,majd nekiindultunk az útnak. Tegnap én,ma ő rakott be zenét a futáshoz. Most nem álltunk meg a parknál,hiszen nem volt kedvem beszélgetni. Majd hirtelen eltűnt mellőlem. Megállt.
-Nem akarsz beszélgetni,igaz?-Vont kérdőre.
-Őszinte leszek. Igen,kerülöm a csevegést.
-Miért?
-Nagyon furcsa nekem ez a helyzet.
-Figyelj,beszéljük meg,oké?
-Rendben.
-De mehetnénk egy nyugisabb helyre?
-A lakásom jó lenne nyugis helynek?
-Igen,Persze.
Jensen
Mikor beértem a munkába,egyből a lakókocsim felé vettem az irányt. Ide jövök mindig először,hogy le tudjam pakolni a cuccaim. Már pár hónapja itt dolgozok,és nagyon szeretem a munkám.
Mikor beértem a lakókocsimba,meghökkentem. Jensen már várt rám.
-Sz-Szia. Mit keresel itt?-Lepődtem meg.
-Jó reggelt. Téged vártalak.
-Az addig megvan,de miért?
-Csukd be az ajtót.-Szólít fel.
Becsuktam. Felállt a fotelból,és közelebb jött.
-Fogalmam sincs,hogy te mit érzel,de akárhányszor csinálod a sminkem,és közel vagy hozzám,mindig meg szeretnélek csókolni.
-Jensen... Neked családod van,feleséged!
-Neked pedig barátod,tudom...
-Már nincs barátom.-Könnyezik be a szemem.
-Hé,hé! Mi történt? -Lép oda hozzám.
-Nem akarok róla beszélni.-Kaptam el a fejem.
-Tudod,hogy meghallgatlak,és segítek bármi van,ugye?-Fordította vissza óvatosan a tekintetem.
-Megvert. Tegnap este fojtogatott.-Fakadtam sírva.-Bocsánat.
Közelebb húzott,és szorosan átölelt.
-Minden rendben lesz. Már nem tud hozzád érni az a szemétláda!-Hallatszott hangján az idegesség.
-Mindegy is.
-Dehogy mindegy!
-De,Jensen. Kérlek,hagyjuk...
-Rendben.
-Tereljük a témát. Szóval mire szerettél volna rátérni?
-Erre.-Majd ajkait az enyémhez nyomta.
Elnyomtam magamtól.
-Sajnálom.-Hajtottam le a fejem.
-Én sajnálom... Nem kellett volna.
-Nem,mert ez így nem helyes.
Majd lehajtotta a fejét,én pedig közelebb hajoltam hozzá,és heves csókba kezdtünk. Az ölébe vett,majd a kanapéra tett a hátamra. Ő fölöttem volt,én pedig átkulcsoltam a lábam a hátán. Levette a felsőm,majd minden ruhadarabunk a földön landolt. Nagyon figyelmes volt,mégis érzéki. Körmeimet a hátán végig húztam,piros csíkot hátra hagyva. A nyakamat csókolgatta,majd szívta,utána pedig az ajkaimat harapta. Egy sóhajjal mentünk el mind a ketten. Egy csókot nyomott a számra,és eltávolodott.
-Úristen,ennyi az idő?-Lepődtem meg az óra láttán.
-Igen. De rajtam dolgoztál,úgyhogy ha úgy vesszük,előbb is kezdted a munkát.
-Jensen,ez nem vicces.
-Tudom.
-És erről beszélnünk kell majd.-Kapkodtam fel a ruháim.
-Igen,ezzel is tisztában vagyok.
Majd kiviharzottam.
Misha
-Misha..-Húzódtam el.
-Baj van?
-Nem,dehogy. Vagyis... Nem tudom...
Tekinteteink összeértek.
-Ó,a fenébe is...-Majd az ajkaira tapadtam.
A heves csóknál viszont tovább nem mentünk. Mennie kellett. Egy szájra puszi után kiszálltam a kocsiból és elköszöntem.
Amint felértem a lakásra,a következő üzenet jelent meg a telefonom képernyőjén:
*Misha Collins: Remélem még lesz hozzád szerencsém.*
Nem tudtam,hogy én is ugyanezt remélem e,vagy pont azt,hogy soha többé ne legyen hozzá közöm...
Az egész estét végig beszélgettük,persze csak telefonon. Mondta,hogy a felesége gyanakodni kezdett,így mennie kell. Egy órával később csörgött a telefonom...