Kezemet az ablaküvegnek nyomtam és csak meredtem ki magam elé a messzeségbe.
A fák ágai lassan hajladoztak jobbra-balra, nem tudtam levenni róluk a tekintetem.
-Marie, indulnunk kell..-fogta meg apa a vállamat majd szorosan magához húzott.
Megfogtam a kezét és lassan kisétáltam a rózsaszín falu, teljesen üres kis szobából.
Emlékekkel töltve hagytam ott.
Magamra kaptam a pici kis hátizsákomat és utoljára egy pillantást vetettem az udvarról a fákra, ahogyan a szél játszik velük.
Az eső kicsit szemerkélt, apa pedig még mindig pakolta a tömött dobozokat a kocsik csomagtartójába.
-Szivem! Állj egy kicsit arrébb!!-lökött meg egy kicsit miközben egy hatalmas táskával közeledett.
A telefonom megzizzent és szomorúan kaptam elő a hátsó zsebemből.
Fiona: Szia Marie! Már elindultatok??
Me: Nemsokára indulunk:(
Cirka fél óre elteltével mind a két autó zsúfolásig tele volt.
Anya már idegesen dobolt ujjaival a kormányon.
-Én apával megyek-léptem a lehúzott ablak elé, mire ő biccentett és hátra pillantott apát keresve.
Megigazítottam a szoknyámat és bepattantam apu Range Rover-ébe és még utoljára végigmértem a régi házunkat.
Fiona: Na oda értetek már?
Me: Nemrég indultunk.. Majd írok ha megérkeztünk.
Fiona: Küldj majd képet is!!
Már régen elhagytunk London-t amikor apa telefonja csörögni kezdett.
Az Iphone megszokott hangja betöltötte a járművet és a hang irányába kaptam a fejem a suhanó táj világából.
-Tessék?-szólt bele, gondoltam, hogy anya lehet az.
-Rendben.. Akkor először Robin-ékhoz megyünk-morogta majd köszönés nélkül lerakta a telefont.
Igen a szüleim kapcsolata az elmúlt évekbe eléggé megromlott. Apa mindig hű volt anyához azonban ő ezt nem nagyon érzékeltette.
Tavasszal egy nagy vita folytán két hétre külön is költöztek..
Én apával maradtam a házban, anyu pedig a 'barátnőjéhez' ment. Legalábbis ezt mondta.
Aztán miután anyu hazajőtt bejelentették, hogy elköltözünk.
Holmes Chapelbe.
Elvileg a munka miatt.
-Kicsim..-szólongatott apa az arcomat simogatva-Még el kell intéznünk pár dolgot.. Szeretnél te is bejönni?
Megdörzsöltem szemeimet és kipattantam az autóból.
Egy gyönyörű, otthonos ház tárult szemem elé.
-Ó, hogy megnőttél Marie!!-omlott nyakamba egy fekete hajú nő.
-Öhm.. Üdvözlöm..-dadogtam megszeppenve majd ilyedten anya felé kaptam a tekintetem.
-Ne hülyéskedj kislány!! Nyugodtan tegezz! Nem vagyok olyan idős!!-karolt át.
-Kicsim ő egy régi jó barátunk felesége-magyarázta anya miközbe egy kicsit eltávolodtunk tőle.
Miután Anne beinvitált minket a házba természetesen rám terelődött a beszélgetés tárgya.
-Nos és hogy megy az iskola?-szegezte nekem a kérdést.
-Ó Marie jeles tanuló. Csak a kémia nem megy neki annyira-válaszolta helyettem anya.
-És a fiúkkal, hogy állsz szivem?-pillantott ismét rám.
-Ohh. Ömm nekem nincs barátom-hebegtem zavarodottan.
Fiona: Miért nem írsz? Ugye nem történt semmi baj?!
Me: Dehogy is!! Csak még mindig nem mentünk a házhoz:// valami ismerősöknél vagyunk..
Fiona: Hála az Istennek!! Már azt hittem történt valami.
Me: Neem nincs baj.. Este írok:))
Fiona: Rendben sziaa!!:)
Az órák teltek apuék azonban még mindig nem ért vissza.
Már fél nyolc fele járhatott amikor az ajtó nyílt én pedig megkönnyebbülten sóhajtottam, hogy végre láthassam az új házunkat.
A sima parkettán kopogott egy kifényezett lakkcipő..
Nem apa jött meg.
Egy nagy termetű, barna loknis férfi magaslott a nappali előtt.
Egy picit felemelte borzos szemöldökét és megvakarta borostás állat, majd szótlanul anya elé csoszogott.
-Jóestét!-csókolt neki kezet majd Anne-t ölelte meg.
Felém indult én pedig remegve nyújtottam neki a kezem mikor elkérte azt.
-Szia..-emelte rám a tekintetét miközben puha, nedves ajkait a kézfejemre szorította.
Gyönyörű smaragd színű szemei beleégtek az emlékezetemben és még percekkel később is azt láttam magam előtt.
-Harry ő itt Mariah-mutatott anyára-Ő pedig a lánya Mariah Angel-mutatott be engem is.
-Örülök, hogy megismerhettem önt-ült le mellém a kanapéra-És téged is-fordult hozzám.
Nem telhetett el tíz perc sem és apaék is megérkeztek.
-Na indulhatok?-nézett rám mosolyogva apu majd hevesen bólogatva felpattantam az ülőhelyről.
-Hát úgy néz ki akkor sűrűbben fogjuk látni egymást-simogatta meg vállam Anne, majd kikísért minket az udvarra.
-Szép estét!-köszöntem el tőlük, Harry pedig egy apró kis mosolyt küldött felém.
Csak pár utcát utazhattunk, és apa befordult egy hatalmas gyönyörű házhoz.
-Wáo! Ez nagyon szép-kémleltem az üvegen keresztül.
-Reméltem, hogy tetszeni fog szivem-parkolt le a zöld pázsitra.
Hátamra vettem a táskám és apa kezéből kiragadva egy ismeretlen kulcscsomót a bejárathoz futottam.
A zárat hamar kinyitottam és elém tárult álmaim háza.
Átlagos modern ház volt, azonban engem teljesen levett a lábamról.
-Hol a szobám?-futottam be boldogan, és egy pillanatra elfeledtem az előző, Londonban hagyott életem.
-Az emeleten.. Ígérem fel fogod ismerni-húzott mosolyt a szájára anyu és felrohantam a fal mentém húzódó csigalépcsőn.
Az ajtó nyitva volt. Félve kitártam és beléptem.
Babarózsaszín falak pont ahogy az előző szobámban, fehér bútorokkal.
Mindig is szerettem a babaház feeling-ű szobákat és végre tényleg olyan volt mint ahogy elképzeltem.
A szobához külön fürdő is tartozott.
-Remélem tetszik-léptek mögém a szüleim és átöleltek.
-Köszönöm..-hüpögtem.
-Hé, miért sírsz kincsem?!-emelte föl az állam apa.
-Csak.. nagyon fog hiányzoni London.. Meg Fiona...
-Elhiszem, de hidd el itt is ugyan olyan jó lesz. Idővel megszokod.
Me: Fio!! A ház valami gyönyörű☆☆
Fiona: Küldj képet:D
Me: Majd holnap.. Nagyon álmos vagyok..
Fiona: Okés. De, hogy hogy ilyen későn értetek oda? Holmes Chapel nincs olyan messze.
Me: Valami ismerősöknél voltunk.. Elvileg együtt fognak válalkozást nyitni.
Fiona: Értem. És kedvesek??
Me: Igen.. Robin-t apa barátját nem ismerem annyira, de a felesége Anne elég jófej. És van egy fiúk is...
Fiona: Mii?? És helyes?:D
Me: Fiona!! Már több mint 20 éves.
Fiona: Jó értem.. De ez nem jelenti azt, hogy nem néz ki jól:)))
Me: Na jó.. Megyek aludni.. Holnap beszélünk.. Szia.
