-Figyelj Harry, nem lenne jobb ha inkább haza vinnél?-húztam össze magam, és zöld íriszeit kezdtem kémlelni.
-Nem..-mondta nemes egyszerűséggel, és megcsóválta a fejét.
Kinyitotta az ajtót, és az ismerős 'modern ház feeling' fogott el. Nem értettem mi lehet itt, ami annyira fontos.
Megsimította a vállamat, ezzel az elérve, hogy rá figyeljek és kövessem őt fel a lépcsőn, egy számomra ismeretlen szobáig.
-Baba kérlek kutasd fel az egész házat és keress két darab tárgyat. Aztán gyere fel, és kopogj. Addig én előkészülök.
Aprót bólintottam és remegve siettem vissza a konyhába, ahol az előbb már megláttam az asztalra helyezett levendula csokrot. Felvettem, beleszagoltam és talán egy csipetnyit meg is nyugtatott.
Már csak egy dolog kellett és én tétlenül szaladgáltam. Remegve léptem be a hálószobába, ahol a hatalmas franciaágy közepén egy bőr kötésű napló hevert. Felkaptam, és ahelyett, hogy beleolvastam volna, visszamentem az emeletre, ahol három halk kopogád után Harry ajtót nyitott.
-Kinyitottad?-nézett mélyen a szemembe a naplóra mutatva.
-Nem.. Dehogy.. Csak megtetszett..-hebegtem.
Bólintott és beinvitált a szobába. A fehér falon rengeteg festékcsepp díszelgett. Mindenütt. Az egyik sarokban csak piros fröccsenés volt, ezt leszámítva a többi részen a szivárvány összes színe megtalálható volt.
Egy tűzpiros kanapé és egy fürdőkád kapott még helyet a kis térben, a festőállvány és az asztal mellett.
Inspiráló volt, mégis féltem.
-Tehát kicsilány.. Miért ezeket választottad?-szegeszte nekem a kérdést.
-Hát.. A barátnőm haja levendula illatú mindig. Eszembe jutott róla. A könyv csak megtetszett..-suttogtam a padlót kémlelve, amin szintén festékpacák voltak.
-Rendben.. Kérlek vedd le a póldód-mondta és leült a székébe.
-Mi? Ezt muszáj?-álltam megrökönyödve.
-Igen. A melltartódat is.. Elfordulhatsz..-forgatta meg a szemeit.
Lassan kezdtem megvállni a textiltől. Senki nem szokott ilyen kevés ruhában látni. De engedelmsekedtem. A szobába hidegebb volt mint az északi-sarkon. A hideg futkorászott a hátamon.
-Tedd a levendulát és a naplómat a melled elé-utasította.
Megtettem. Odalépett hozzám, és megpróbált elviselhető pózba állítani. A fejem lehajtotta, és kérte, hogy nézzek fel, hogy látszódjanak a szemeim.
A vászon elé ült, én pedig álltam a fal előtt, hosszú perceken keresztül.
-Elképesztően gyönyörű vagy angyalka-nézett felém, mire lágyan elmosolyodtam.
-Maradj így. Így még jobb-kiáltotta és ismét kínos csendben álltam előtte, félig mesztelenül, halvány mosollyal az arcomon.
A percek óráknak tűntek, és még a lágy szellőtől is végigfutott a hátamon a hideg.
Harry csak néha pillantott fel rám, de akkor is, csak komor, érzéketlen arcal bámult. Valószínűleg, én is egy vagyok neki a sok lány közül, akit csak lefest, hisz miért is lettem volna több számára.
Az idő telt, és kezdtem egyre csak fáradni. A kezem remegett a benne tartott könyvtől és virágoktól, mégsem mertem szólni neki.
Parancsának eleget téve, mozdulatlanul, ritkán pislogva álltam a fehér fal előtt.
-Angel, szeretnél szünetet tartani?-rakta le a vékony fejű ecsetet.
-Ha nem gond..-nyújtottam ki a kezeimet.
Szinte elfelejtettem, hogy mesztelenül állok előtte, de másodperceken belül visszarántottam a kezem magam elé.
Dadogni kezdtem, mire elmosolyodott, és egy szatén köntöst nyomott a kezembe.
Elfordultam előle és magamra vettem a textilt, de éreztem égető pillantását csupasz hátamon.
-Megmoshatom az arcomat?-fordultam felé.
-Persze-motyogta, és kivezettett a teremből.
Kinyitott előttem egy ajtót, beengedett, majd utánam jött.
A tükör elé álltam, arcom piros volt, és szemem karikás. Rettenetesen néztem ki. Undorodva engedtem meg a csapot, melyből a víz hirtelen kezdett folyni.
Arcomra föcsköltem egy keveset, felfrissítve azt.
Eközben Harry mögém sétált, és átölelte a derekam.
-Gyönyörű vagy kicsilány-suttogta a fülembe.
-Nem Harry.. Mond te nem látod? Hogy nézek ki?-hajtottam le a fejem.
-Csodálatosan Marie Angel. Csodálatosan. Eddig ez a kedvenc festményem. Ilyen szépet még soha nem festhettem. És mást már nem is akarok.
Apró csókokat kezdett hinteni a nyakamra és óriási tenyereit végighúzta az oldalamon.
Halk sóhaj hagyta el a számat. Meleg lehellete csiklandozta a bőrömet.
-Nem akarok ördögöt csinálni belőled angyalka de elvesztettem a reményemet istenben..
