TheVampsPreferences

Üzenet, amit turné közben írt neked

Ezt csak így itt hagyom <3

>Brad:

Olyan jó lenne, ha most tudnánk találkozni és együtt lennénk sok-sok ideig.
Már a legelső pillantásban beléd szeretem, te vagy a legcsodásabb, leggyönyörűbb lány, akit valaha láttam, és valamiért engem választottál. De ahogy akkor szerettelek, az semmi ahhoz képes, ahogy most szeretlek. Minden egyes porcikám érted él.

Bárcsak ott lehetnénk és szeretgethetnélek, sokkal jobb lenne, mint így levélben leírni, hogy mit érzek.
Tudom, hogy sokszor leírtam már neked mindazt, hogy milyennek látlak, mit érzek irántad és mennyire hiányzol, de én szerintem nem elégszer, mert most is mint minden órában csak Te jársz az fejemben.
Sokszor gondolkoztam, hogy hogyan fogalmazhatnám meg az érzésemet, amit irántad érzek, hisz sokszor mindig ugyanazokkal a szavakkal fejezem ki magam és van úgy, hogy találsz hasonlóságokat.
Hidd el, hogy próbálok mindenhogyan megfelelni számodra, mert Te igazán fontos vagy nekem. Az én kis életem, ebben a kis Világban sokkal szebb amióta együtt vagyunk.
Még mindig nem tudom elfelejteni, hogy mennyire egyedi alkalom volt számomra amikor újra találkoztunk.
Csak Veled tudom elképzelni a jövőt, másban nem is látom a boldogságot, a reményt, a kitartást, a szerelmet egy igazi kapcsolatot. Hülyén fogalmazok, de a lényeg.. hogy ezeket csak melletted érzem igazán teljesnek.

Ha bajban leszel vagy ha bizonytalan, szomorú érzések vesznek körül, ne feledd, hogy rám mindig számíthatsz, legyen szó bármiről.

Mindezért nem kérek semmit, csak szeress őszintén, légy őszinte hozzám, ne félj elmondani a gondjaidat, mást nem is kérek.
Mindent köszönök neked! Azt is hogy már egy éve együtt vagyunk és semmi komoly veszekedés nem volt. Remélem, hogy sok ilyen évünk lesz, ami természetesen boldogan fog eltelni.
Az utolsó szó jogán, talán azt mondhatnám hogy: Szeretlek!

Tiéd örökké,

Brad

___________________

>James:

A turnébusz hátsó részében ülök és az ablakon bámulok kifelé, közhelyes tudom. Az éjszaka közepén, teljesen fáradtan éppen az új koncert helyszín felé tartunk.
Folyton csak rád gondolok, a fiúk szerintem már hülyét kapnak annyit beszélek rólad minden nap, minden egyes percében.
El se tudom képzelni nélküled az életemet. Magam előtt is rejtély, hogy jutottam el idáig, de nagyon sok minden, ami lejátszódik bennünk, örök rejtély marad számunkra. Jobb, ha az ember nem sokat gondolkodik ezeken a dolgokon, hanem egyszerűen tudomásul veszi őket. Hiábavaló itt minden gondolkodás. Senkinek se tudnám megmagyarázni, miért szerettem beléd.
Szeretem, hogy fenekestül felforgattad az életemet, és miután mindezt megtapasztaltam veled, többé nem tudnék nélküled élni.
Rengeteg fan ma is készített olyan fényképet, amin elsétálok a háttérben, esetleg a fiúkkal vagyok, vagy közös képet csinálunk. Nemsoká hazaviszi és egy másik országban, egy másik időzónában, egy másik kontinensen megmutatja a családjának, az ismerőseinek és számomra teljesen idegen emberek egy ismeretlen nyelven egy olyan fotóról fognak beszélni, amin épp rád gondolok.
Mikor veled vagyok nem tudok nem egyre jobban beléd szeretni!
Az örökkévalóság szörnyen hosszú idő. És én ezt mind veled szeretném leélni.
Már nem sok van hátra. Pár nap és újra talákozunk. Utálom az időt, olyan lassan telik ilyenkor...Mint egy hosszú alagút, csak futsz, de úgy érzed sosem érhetsz el a végéig. Egy szerencsém van. Te vagy az alagút végén és addig futok, amíg egy szusszanásnyi levegőm sem marad.

Ezer ölelés,

James

___________________

>Connor:

Ha két ember igazán fontos egymás számára, akkor a világ többi része megszűnik létezni. Ha veled vagyok, én pontosan ezt érzem.
Azelőtt nem tudtam ki vagyok. Nem tudtam milyen érzés szeretni valakit.
És ilyenkor egy hirtelen döntés is megváltoztathat. Egyszer az életben meglátsz valakit, és tudod, hogy minden álmod valóra vált.

Olyan ez, mint amikor felébred az ember, a feje még kába, a látása homályos, nem is tudja pontosan miért, aztán hirtelen, a reggeli kávéivás közepén eszébe jut az álma. Először csak az álom kis szelete, aztán nagyobbik része, aztán az egész. Fölidéződik hirtelen a teljes történet színhelyestől, szereplőstől. Ismerős lesz az egész, és az ember szeretne visszajutni az álom színhelyére.
De nem tud. Akármennyire próbálja, nem tud. Az álom üldözi majd tovább. Lehet, hogy egy napig. Lehet, hogy egy életen át. Ezt is megtehettem volna. Megtehettem volna, hogy hagyom, hogy a képed üldözzön egy életen át. De ezt nem akartam. Elhatároztam, hogy inkább rohanok, mint egy őrült, hogy visszajussak az álmomhoz, mielőtt túl késő lenne mindkettőnknek. Nem tudtalak volna csak úgy, könnyedén elveszíteni, nem bizony.
Bele sem akarok gondolni milyen lenne most az életem nélküled.
Furcsa, több ezer emberrel találkozunk és egyik sem fog meg igazán. Aztán megismerünk valakit, aki kerekestül felforgatja az életünket és boldogságot visz mindennapjainkba.
Ezt érzem veled. Most is távol vagyunk egymástól viszont mikor telefonon keresztül meghallom a hangodat már akkor is önkénytelenül elmosolyodok.
Már alig várom, hogy a repülőről leszállva holnap meglássam az a gyönyörű mosolyodat.

Mosolyogj, hamarab megérkezek, mint gondolnád!

Szeretlek,

Connor

___________________

>Tristan:

Még most is alig hiszem el, hogy az enyém vagy és semmi sem választhat el minket többé. Tudom, sosem írok így, de úgy éreztem túl sokáig vagyok távol és örülnél neki. Neked örömöt szerezni pedig a legjobb dolog az életemben.

Magam előtt látom az arcodat miközben ezt olvasod. Gondolom először fogalmad sem volt arról, hogy mi a fenét is akarhatok és a hosszú levél láttan jót nevettél rajtam. Abban viszont csak reménykedem, hogy a levél végéig ott marad az a csodás mosoly az arcodon.

Köszönöm, hogy beléptél az életembe, és örömet szereztél nekem, köszönöm, hogy szerettél, és elfogadtad az én szeretetemet. Köszönöm az élményeket, az emlékeket, amelyeket életem végéig féltő gonddal megőrzök. És főleg köszönet illet, amiért megmutattad nekem, hogy eljön az idő, amikor én is elköteleződhetek valakihez.

Bármi történne én mindig itt leszek és ami a legfontosabb...Én mindig téged foglak választani.

Minden nap elgondolkodom azon, hogy ki a fene hozta azt a szabályt, hogy nem jöhetsz velem a turnékra. A legszebb lányt a világon.

Éppen azon tűnödöm, hogy mikor magamban vagyok folyton rád gondolok és annyi mindent szeretnék neked elmondani. Mikor pedig velem vagy és ott lenne az alkalmam képtelen vagyok szavakba önteni az érzéseimet.

Olyan dolgokat váltasz ki belőlem, amiket nem vagyok képes értelmezni. Viszont ahhoz nem sok logika kell, hogy rájöjjek szükségem van rád örökké.

Egy alternatív verzióban lehet nem is ismernélek. Még mindig az a magányos fiú lennék, mint ezelőtt. Ott biztosan a csokoládé lenne életem értelme. Még szerencse, hogy ebben a világban élünk.

Imádlak,

Tristan