ATTENTION♡

1x5

  -Jónapot! Elnézést hogy megzavarom az órát, Heather Hill-t szeretném elkérni. -a nevem hallatára felkapom a fejem és meglepődötten nézek az illetőre. Sosem láttam még őt... 

-Á,Mr. Jordan! Heather anyukája értesített arról hogy jön!- mosolyog halványan Mr. Frewer miközben én megintcsak meglepődök az imént hallottakon. 

-Tessék?- Szólalok fel. 

-Anyukád tegnap délután bejött hozzám és megkért hogy engedjelek el a fiatalúrral. -Közli velem teljes nyugodtsággal.

-Felhívhatom őt?- kételkedem az  elhangzottakban. 

-Esetleg valami probléma van? 

-Csak szeretnék beszélni vele mielőtt elmegyek. -nyelem le a az előbb keletkezett gombócot a torkomban. 

-Természetesen felhívhatod. Viszont ha kérhetném, kint a folyosón. 

-Rendben.- bólintok majd előkapom a telefont a zsebemből és már tárcsázom is anya számát miközben kiviharzok a teremből. Elsuhanva az ismeretlen emberünk mellett, kellemes illat üti meg az orromat.  Tipikus  menta és egy kicsi citrom keveredik a levegőben. 

A készülék háromszor hallatja a már rég megszokott csengést majd beleszólnak.

-Szia kicsim!- hallom meg anya hangját. 

-Anya, ki ez az ember? -vonom egyből kérdőre. 

-Gyere vele! Meg kell beszélnünk valamit és tudom hogy szeretsz ellenkezni és nem az erősséged az engedelmeskedés vagy a szó fogadás viszont most csináld amit mondanak! Itthon találkozunk. - Mondja monoton hangon majd kinyomja. 

A telefont visszacsúsztatom a zsebembe és kifújom magam. Össze vagyok zavarodva, fogalmam sincs hogy mi folyik itt és félek ettől az egész szituációtól. De anyára kell most hallgatnom és vele kell mennem... 

Visszamegyek az osztályterembe és összepakolom a cuccom. 

-Sikerült beszélned vele?- kérdezi Mr. Frewer.

-Igen! Viszlát!- viharzok ki újra a teremből mire az ismeretlen emberke követ. 

-Nem jöttél el velem azonnal! Ez már egy jó pont!-lép mellém. 

-Ki maga?- kapom rá a tekintetem. 

-Aaron Jordan! Én fogom meg menteni az életed!- mosolyog rám. 

-Hogy mi?- torpanok meg a folyosó közepén. 

- Mivel még csak 23 éves vagyok ezért jobban örülnék annak ha tegeznél. Nem vagyok valami öregember. Ja és jó lenne ha sietnénk! - sóhajt. 

-Ajánlom hogy jó indoka legyen erre anyámnak! -motyogom idegesen majd az előbbi tempómat felvéve folytatom utamat a kijárathoz. 

Otthon

-Mi ez az egész?- vágódok le a szüleimmel szemben lévő fotelbe.

-Ez nem olyan egyszerű...- szólal meg sajnálkozva apa.

-Olyan nehéz lenne kibökni hogy mi folyik itt?- nevetek fel. 

-Vele kell menned. -biccent fejével Aaron felé aki az ajtónál álldogál és figyeli a történéseket. 

-Miért? Hová? 

-Veszélyben van az életed, Heather. Vannak emberek akik meg akarnak ölni és ha most nem mész vele, attól tartok hogy nem tudunk megvédeni.

-Miért akarna engem bárki is megölni?- ráncolom a homlokom.

-Különleges vagy. Mindig is az voltál. -mosolyog halványan ám fájdalmasan. -Az életed elvétele hatalmat jelent nekik. A többit pedig úgysem értenéd...

-Tessék?- képedek el az utolsó szavain. 

-Mindent meg fogsz tudni de nem most! Anyád össze szedte a cuccod, minden ami kell már a kocsiban van. - hajtja le a fejét. 

-Nem akarok elmenni!- jelentem ki határozottan. 

-Ez nem akarat kérdése! Fel tudod egyáltalán fogni a súlyát annak amit az előbb mondtam?

-Miért nem mondtátok eddig?- pattanok fel. 

-Nem gondoltuk hogy eddig fog fajulni a helyzet. 

-Ahogy azt sem hogy ez hogyan fog esni nekem! Egyszer csak felbukkan egy ürge a suliban akit még sosem láttam majd kiderül hogy anya már tegnap intézkedett hogy majd eltudjon hozni most meg a fejemhez vágjátok hogy valami nyomorék banda meg akar ölni és kongkrétan elpateroltok itthonról főleg úgy hogy még mindig nem tudom hogy hová! Sosem gondolkoztok!

-Stone Ridge-be mentek. -mondja teljesen nyugodt hangnemben ami általában nagyon szokott idegesíteni. 

-Egyáltalán létezik ilyen hely?!- sipítok fel. 

-15 órányira van Louisianában. 

-Szóval 15 órát kell autóznom akaratom ellenére. Komolyan mondom ennél jobb elfoglaltságot nem is találhattatok volna nekem!- nevetek fel. 

-Inkább  meghalsz?- szólal fel Aaron. 

-Csak ti vagytok nekem! Nem akarok elmenni!- kezdek el pityeregni figyelmen kívül hagyva Aaron közbeszólását. 

-Pár hónapról van szó. Nem lesz semmi baj!- szorít magához anya mire még jobban potyognak a könnyeim. -Erősnek kell maradnod. Ez mind a te érdekedben van,kicsim! Senki sem hagyja hogy bántsanak. És mikor elmúlik a veszély, haza jössz és boldogan fogunk élni. Elfelejtjük ezt az egészet és minden rendben lesz! Csak bízz bennünk, oké?- fogja kezei közé a könnyekkel átitatott arcomat. 

-Az ilyet sosem felejted el. -veszek nagy levegőt majd ránézek apára és amilyen gyorsan csak tudok, kiviharzok. 

Megállok a fekete autó előtt ami az imént hozott ide majd a tulajdonosa is megjelenik.

-Ez gyors volt, nem gondolod? -sétál ide. 

-Csak menjünk jó?-törlöm le a könnyeimet majd beszállok a kocsiba. 

-Ahogy akarod. -sóhajt. 

Ha tetszett és szeretnél folytatást azt mindenképp jelezd!