ATTENTION♡

1x13B

-Ez a hülye meg hova tűnt?- sóhajt Hunter idegesen ahogy meglátja hogy a férfi már nem fekszik ott ahol az imént hagytuk.

-Tényleg azt hittétek hogy csak úgy elmehettek innen?- mosolyog ránk véres arccal és valoszínűleg törött orrcsonttal az egyik sarokból az imént említett személy. -Az épületet lezárni. -szól bele egy adóvevőbe, mire Wendy szinte a másodperc töredéke alatt kibújik az imént kreált lyukon. De mielőtt mi is vele tartanánk, hatalmas, a falakkal megegyező nagyságú tömör fémből készült rács csapódik le elénk.

-Na jó.- mosolyodik el Hunter. -Ezt kezdem unni. -vesz nagy levegőt.

-20 perc múlva itt lesznek értetek!- törli le kézfejével az orrából folyó vért Frank. -Ja és a helyetekben nem nagyon érnék hozzá!- mondja mielőtt Hunter hozzá érne a rácshoz ami jelenleg fogva tart.

-Ebbe is áramot vezettetek, nem igaz?- fordul a férfi felé.

-Talán.- von vállat, mire ezt Hunter csak egy undort kifejező arckifejezéssel díjazza.

-Velem mi lesz?- szólal fel Wendy a rács túloldaláról.

-Nélküled nem hiszem hogy elvisznek!- fordulok hátra.

-Nem szabadott volna elszöknötök.

-Így is, úgy is kísérleteztek volna rajtunk szóval nem tök mindegy?! -mordulok rá.

-Innen még lehet hogy kitudtatok volna szabadulni de onnan, ahova visznek, már nem fogtok.

-Ki tudtunk volna?- indul meg nagy léptekkel Dylan a férfi felé. -Ki tudtunk volna?! Ránk zártad ezt az egész kibaszott épületet te rohadék!- ordítja a képébe.

-Dylan!- szól Hunter, de a fiú mintha meg sem hallaná. Elkezdi teljes erejéből püfölni a földön ücsörgő férfit miközben igencsak csúnya címszavakkal látja el. Ezt egészen addig csinálja amíg Hunter le nem rángatja róla. -Dylan! Ezzel nem érsz el semmit!- fogja le, mire Dylan kirántja a karját Hunter szorításából és könnyek kezdenek el potyogni a szemeiből.

-Mi történik velünk?- kérdezi megtörten.

-Nyugodj meg.- nézek a szemébe.

-Meg fognak ölni.

-Nem engedjük hogy bántsanak minket!- lépek oda hozzá.

-Semmit sem tehetsz ellenük. Jake és Kendra nagy valószínűséggel meghalt, minket pedig elfognak hurcolni!

-Kitalálunk valamit.- sütöm le a tekintetem.

-Ahogy eddig is, igaz?!- emeli fel a hangját. -Eddig is csak ötleteltünk és próbáltuk elkerülni a lehetetlent! És hova jutottunk? Sehova! Sőt! Csak rosszabb lett! -kel ki magából.

-Legalább próbálkoztunk. -mondom halkan.

-Megbaszhatjuk a próbálkozásainkat.- suttogja miután közel hajolt hozzám.

-Egyszer sikerült kijátszanunk őket.- szólal fel Hunter. -Talán most is sikerül.

Erre a kijelentésre furcsa érzések kezdenek el kavarogni bennem. A remény és a félelem furcsa egy érzést kelt a mellkasomban és a gyomromban, de figyelemmel hallgatom végig Hunter mondanivalóját.

-Akkor többen voltunk. Nagyjából háromszor ennyien...- sóhajt. -De ha oda tesszük magunkat, most is sikerülhet az ami akkor.-néz végig rajtunk, mire mindannyian meglepett arckifejezéssel pásztázzuk az előttünk ácsorgó fiút.

-Mi lenne az?- kérdezi Carrie.

-Nagyjából egy éve, mikor elfogtak akkor az egyik fiú megsebesítette magát. Amíg vele foglalkoztak addig mi valahogy áttudtuk magunkat verekedni az őrökön és kijutottunk...- süti le a tekintetét.