ATTENTION♡

1x7

-Akkor kezdjük..-sóhajt. -Először is had mutassam be Ms.Devlint, az intézmény igazgatóját!- mutat a mellette ülő ősz hajú nőre. -Ő fogja elmondani hogy tulajdonképp miért is vagytok itt. 

-Az életetek össze van kötve, ami annyit tesz hogyha te -mutat Dylanre. -meghalsz, akkor a kislány is. 

-Ez mennyire életszerű?- súgja a fülembe Dylan. 

-Megtennéd hogy ide figyelsz amíg beszélek?- emeli fel harsány hangját Ms.Devlin. 

-Elnézést, persze.- sóhajt. 

-Köszönöm. Na most, ez az egész nem rátok irányult hanem a szüleitekre de mivel nekik sikerült kibújni alóla így rátok szállt. Születésetektől fogva függtök egymástól viszont ennek a hatását csak 2 éve kezdtétek érezni azzal hogy megjelentetek egymás álmában és mindig mikor meghalt az egyikőtök, azt követte a másik is. Nem tudtatok aludni, zaklatottak voltatok, nyugtatókon éltetek, pszichológust kerestetek fel stb.. ez az egész kötődés ilyen formában hatott ki az életetekre.- néz végig rajtunk. 

-Folytassa.- nyelem le a torkomban keletkezett gombócot. 

-Nagyjából 2 hete találkoztatok és minden bizonnyal meglepődtetek mikor megláttátok egymást és meg győződtetek arról hogy az álmotokban szereplő személy valódi. Had kérdezzem meg, minek hittétek azt hogy találkoztatok? Bele gondoltatok abba hogy talán oka is van neki?

-Nem.- válaszolunk egyszerre. 

-Az anyukád tudta hogy Heather Richmondban él.- szegezi a tekintetét Dylanre. -1 hónapja tájékoztattuk róla és kértük hogy költözzetek oda ami nyilván sikeresen meg is történt. Tekintve hogy mind végig tudtuk hogy min mentek keresztül, úgy döntöttünk hogy véget kell ennek vetni mivel ez semmi jóra nem vezet így találkoznotok kellett. Az álmaitok minden egyes nap egyre torzabbak lettek és ennek következtében kipihentebbek voltatok, ennek köszönhetően jobban is éreztétek magatokat. Igaz?

Aprót bólintok.

-Azt hittük hogy majd jobb lesz nektek, hogy javul az életminőségetek stb... ám ez nem így lett. Heather anyukája már az első nap felhívott minket ahogy találkoztatok és elmondta hogy mekkora veszélynek vagytok kitéve. Van egy alakulat ami már évtizedek óta rendellenesen akarja felhasználni a kiváltságotokat és amint tudjátok, meg akarnak titeket ölni hogy újabb embereknek köthessék össze az életét, igencsak barbár módon. Mivel tudomást szereztek arról hogy egy helyen tartózkodtok így gondolták elmennek értetek! Minden egyes nap figyeltek titeket és csak a tökéletes alkalomra vártak mikor elrabolhatnak  ám ez nyilvánvalóan nem történt meg. Heather, az édesanyád azért tiltott Dylantől mert tudta hogyha látják hogy közötök van egymáshoz és érdeklődtök a másik iránt akkor előbb bekövetkezik amitől mindnyájan félünk hiszen könnyebb úgy elkapni titeket ha együtt vagytok. Nem vettetek észre semmi furát, esetleg nem fedeztetek fel semmilyen idegen embert a környezetetekben?

-Egyszer mikor mentem haza az iskolából, egy férfi ugyanarra jött és úgy éreztem mintha követett volna. De az egyik utcánál lekanyarodott szóval nem tulajdonítottam neki akkora figyelmet. -fürkészem a combomon pihenő kézfejemet. 

-Anya mostanában egyre gyakrabban jött értem autóval mikor direkt megbeszéltük hogy gyalog megyek haza.És mindig ideges volt ha arról volt szó hogy egyedül leszek valahol.Azt egy kicsit furcsáltam... -sóhajt Dylan. 

-Értem.- bólint Ms.Devlin. -Ettől itt már bizonyára nem kell félnetek, biztonságban vagytok. Mindannyian arra törekszünk hogy megvédjünk titeket és amíg itt vagytok, minden veszélyt eltérítsünk a környezetetekből hogy mikor haza mentek, ne kelljen félnetek semmitől. A szüleitek sajnos nem jöhetnek el ide mivel az alakulat követné őket és akkor minden bizonnyal káosz lenne. Viszont telefonon mindenképp tarthatjátok velük a kapcsolatot. Mindenki aki itt van, ugyanabban a helyzetben van mint ti. Van akit egyedül sikerült csak behoznunk ide mivel a társát már megölték így ha láttok néhány fura arcot, ne ijedjetek meg, mert van akinek ezt nem sikerült még feldolgoznia.