Hold on

Part 1

Zavartan ácsorogtam apám dolgozó szobája előtt,mikor végre meghallottam onnan kiszűrődni egy beszélgetést.

-Nem,őt hagyjátok ki ebből.

mondta az apám,furcsán elmélyített hangon. Akkor már egy ideje furcsán viselkedett ő,és az anyám is,ezért elhatároztam,utána járok a dolognak,ami megváltoztatta a szüleimet. Gondolataimat az ajtó nyitódása zavarta meg,majd megpillantottam kilépni azon apámat,aki összehúzott szemekkel nézett rám.

-Én csak,apa mi ez az egész?

Soha nem tudtam jól hazudni,ezért ezúttal meg sem próbáltam,pusztán csak az igazság érdekelt,de egyre biztosabb voltam abban,hogy a családom ismét valami zűrös ügybe keveredett,ezért nem mondanak nekem semmit. Tudtam,mert jó néhányszor kihallgattam,ahogy a szüleim a barátaiknak mesélik,hogy sosem akartak gyereket,mert nem szerették volna,ha a későbbiekben veszélyben kéne élnie,ezért nem született testvérem,miután én véletlen gyerekként a világra jöttem.

-Nasty,megmondtam,hogy ne hallgatózz. Olyan nehéz lenne szót fogadni az apádnak,egyszer az életbe?

kiabálta felém,miközben én hajamat piszkáltam,majd szobámba rohantam.  Sosem fogadtam szót a szüleimnek,ezért nem értettem,hogy pont most miért lenne ez olyan fontos. Mindig is haverként kezeltem őket,amiért legtöbbször leüvöltötték a fejemet,de ez nem tántorított vissza a későbbiekben sem.  Ágyamra dobtam magam,majd kezembe véve laptopomat,kapcsoltam be azon egy filmet,amit már a harmadik percben elkezdtem unni. Ekkor jutott eszembe,hogy holnap hivatalos vagyok az egyik barátnőm születésnapjára,de még nem sikerült ajándékot vásárolnom. Fogtam a bankkártyámat,és a mobilomat,s lassan haladtam a városközpontban elhelyezett Gucci üzlet felé.

-Nem,én azt a ruhát szeretném.

mondtam az eladónak,aki már vagy századszorra próbálta rám tukmálni az üzlet legdrágább darabját.

-De ez olyan gyönyörű.

-Akkor is ezt kérem.

Nyomtam a pénztáros kezébe egy kevésbé drága ruhát,amit sokkal szebbnek tartottam,mint a drága,és csicsás darabot. Tudtam,hogy barátnőm imádja a cipőket,és a karkötőket,így ezután áttértem egy hatalmas áruházba,ahol tudtam,megvásárolhatok minden szükséges dolgot. Jó magam is a cipők rabja voltam,így mikor beléptem egy cipőboltba,szemeim majd kiugrottak helyükről. Képtelen voltam türtőztetni magam,ezért minden lehetséges lábbelit az üzletbe felpróbáltam.

Hidegen hagyott az eladó órák óta rosszallóan vizslató tekintete,így tizenhárom pár cipővel a kezembe,indultam el a pénztár felé,majd fizettem ki azokat. Folytattam az eladókat idegesítő tevékenységemet,mikor egy Pandora ékszerboltba érkeztem. Hosszas válogatás után,kiválasztottam egy Best Friends karkötőt,mely két részből állt,így egyik felét barátnőmnek szántam,másikat magamnak. Ezután kis híján megszakadva haladtam az áruház hatalmas folyosóján,s eközben magamon éreztem az összes mellettem elhaladó ember tekintetét,melynek száma egyre csak nőtt,mikor az egyik kezemben levő táska kiszakadt,tartalma pedig a földre hullott,én pedig visítva kezdtem nevetni magamon. Néhányan próbáltak segíteni,de mikor megszólalt telefonomon az ocsmány szövegű csengőhangom,amit a barátom állított be,a minap,mikor szakított velem,rögtön ott is hagytak. Én tovább nevettem,mikor feltápászkodtam,cuccaimmal karöltve a földről,majd leültem egy kávézóba. Éppen a kávémat iszogattam,mikor észrevettem hét sötét ruhás alakot,amint épp engem bámultak.

Nem voltam egy félős típus,de a sötét alakok tekintetétől,olyannyira megrémültem,hogy poharam tartalma a nadrágomra fojt,a pohár pedig apró darabokra tört a földön. A pincér nő,aki néhány perce kiszolgált,hirtelen ott termett mellettem,és összeráncolt szemöldökkel vizslatott.

-Elnézést,azonnal kifizetem.

Próbáltam javítani a helyzeten,de mind ez hiába,mert mikor a táskámba nyúltam,észrevettem,hogy az öreg,aki nemrég a segítségemre sietett,ellopta a pénztárcámat.

-Jó ég,de kínos. Esetleg nem lehetne megoldani ezt valahogy máshogy?

-Hát,az a cipő. Add nekem,és elengedlek.

mutatott a pincér a kedvenc cipőmre,amit nemrég vásároltam.

-Na neeem,ribanc. Azt nem. Akkor inkább ledolgozom.

mondtam,mikor a pincér mutogatni kezdett a biztonságiaknak,hogy jöjjenek oda. S mikor azok épp kivágni készültek,megjelent előttem az egyik sötét ruhás alak,majd egy,az adósságomat fedező összeget nyújtott a nőnek. A fiú arcát nem láttam,ennek ellenére mégis megtudtam állapítani,hogy néhány évvel idősebb nálam. Köszönetet mondtam a furcsa alaknak,aki még akkor sem mutatta meg arcát,majd távoztam az épületből. Besötétedett,így gyors léptekkel indultam el otthonom felé,egy parkon keresztül. Néhány kutya megugatott,amitől kis híján befostam,mert nem láttam semmit,és senkit,csak hangokat hallottam. Vagyis,egészen addig biztos voltam benne,hogy senki nincs a közelembe,míg észre nem vettem a hét ijesztő alakot a kávézóból,amint engem követtek.
Gyorsítottam lépteimen,s ahogy hátrapillantottam,rájöttem,hogy ők is ugyanezt tették.  Egy darabig csak sétáltam tovább,majd hirtelen sikítani,és rohanni kezdtem,ezzel magamra vonva a kevés emberke figyelmét,akik az utcán tartózkodtak. Néhány perc múlva már egy forgalmas utcára értem,de üldözőimet még akkor sem sikerült leráznom. Minden embert,aki az utamba került,olyan erővel löktem fel,hogy a földre estek,de akkor ez sem érdekelt,mert féltem. Iszonyatosan. Tudtam,hogy apámnak rengeteg ellensége van,de sosem volt példa arra,hogy valamelyik közülük rám támadt volna.  Ezen gondolatok közepette,értem el a bejárati ajtót,ahol villám gyorsan rohantam be,majd zártam be a házban levő össze ajtót,és ablakot. Szobámba érve,kinéztem ablakomon,ahonnan láttam,hogy az üldözőim körbe körbe nézegetnek,majd hét különböző irányba indulnak keresésemre. Ettől még jobban megrémültem,így a szobám legkisebb szegletébe bújva kezdtem hangos zokogásba. Nem tudtam mire vélni a történteket,de azt tudtam,ha valaki üldöz,akkor apa hazudott,és semmi sincs rendben. S talán hacsak egy kicsivel többet tudnék,megérthetném a néhány perce történteket is,de ugyanakkor azt is tudtam,a szüleim maguktól nem fognak elárulni semmit,így nekem kell utána járni a családi titoknak.