-Hogy vagy képes rám nézni,mikor a családod az én kezem által halt meg?
kérdezte a szívemet hevesebb ütemre kapcsoló alak,miközben szemeiből sűrűn folyt a sós folyadék,ami akkor már egy ideje saját szemeimet is áztatta.
-Magam sem tudom,csupán azt...
Már egy órája tartott apám idióta bálja. Ahogy körül néztem a házba,nem láttam mást,a gazdag,öntelt,és magukat megjátszó embereken kívül. Hangulatomat,az pedig,mikor apám egy mikrofont adott a kezembe,csak rontotta. Mindig is utáltam ha én vagyok a középpontba,és ez akkor sem volt másképp.
-Nasty! Bemutatom a vőlegényedet.
mondta apám,mikor előhúzott háta mögül,egy magas és öntelt hólyagnak tűnő férfit,aki biztos voltam benne,hogy harmincon felül van,így el is döntöttem magamban,hogy nem megyek hozzá tizennyolc évesen egy vénemberhez.
-De undorító.
mondtam a mikrofonba olyan hangosan,hogy az egész ház meghallotta.
-Lányom,viselkedj. Nem kérdeztem a véleményedet.
suttogta apám a fülembe,mire én újra számhoz emeltem a hangosító szerkezetet.
-De hát ha egyszer gusztustalan?
Sosem viseltem el,ha megmondták mit és hogyan csináljak,emiatt sokszor keveredtem vitába a szüleimmel. Mindig olyan érzésem volt,mintha általam akartak volna meggazdagodni. Erre utalt az is,hogy eddig 17 férj jelöltet martam el magam mellől,akiknek az apjuk óriási összegekkel támogatták a szüleimet. Miután apám feltessékelt a szobámba,dühösen néztem a helyiségbe pakolt ismeretlen dolgokra,melyek a jelenlegi vőlegényemtől származtak. Gondolkodás nélkül fogtam meg mindent ami csak kezembe fért,majd viharzottam ki szoba ajtómon,s vágtam le azokat az emeletről,ezzel magamra hívva több száz ember figyelmét.
-Aludj a küszöbön,és ne merj a szobámba jönni.
Kiabáltam az undorító alaknak,aki száját egy sunyi vigyor hagyta el. Visszaérve a szobámba,apró,fehér,szinte majdnem vakító fényre lettem figyelmes,mely az utcáról szűrődött a helyiségbe. Mikor kinéztem az akkor már párás ablakon,megpillantottam a hét alakot,amint újra a házunk körül ólálkodnak. Tudtam,hogy nemrég engem követtek,valamiért mégsem féltem tőlük. Gondolataimból egy arc rántott ki,ami rögtön enyém előtt jelent meg,majd nézett rám nyitott ablakomon keresztül. Nem tudtam,hogy jutott fel az ablakomig,s nem értettem,hogy hogy lehettem olyan ostoba,hogy kinyitottam az ablakom,így gondolkodás nélkül kezdtem el ütni az idegen fejét,aki néhány ütés után a földön termett,majd sapkáját kezdte igazgatni.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Nagyot nyeltem,miközben légzésem kritikusan felgyorsult,s pillanatokon belül remegő kezekkel csuktam be az ablakom.
Mi a fene volt ez? Ez a kérdés járt az eszembe már vagy három órája,amint feküdtem az ágyamon. Kik ezek? És miért vadásznak rám? Rengeteg kérdés merült fel bennem,az pedig,hogy egyikre sem tudtam a választ,előidézte az álmatlanságot,amit már évek óta nem tapasztaltam. A következő pillanatban gyors,és hangos lépteket hallottam,mikor felültem ágyamon,és az ajtóm fele indultam. Hirtelen maradt abba a hang,ezért fogtam ajtómat,s hatalmas erővel vágtam ki helyéről,s nagy meglepetésemre a vőlegényemnek nyilvánított alak állt előttem,s vérző orrát fogdosta éppen. Nem tudtam visszatartani a röhögést,ezért szinte fuldokolva szóltam az említetthez.
