Hold on

Part 4

-Gyere már ki,ne nyafogj.

Utasított Jooheon,én azonban ezúttal sem fogadtam szót a fiúnak. Hálás voltam nekik,amiért hoztak nekem ruhákat,de azért igazán megkérdezhették volna a méretem,mert ebből a szoknyából például kilóg a seggem..

-Nem megyek ki.

-Háromig számolok. Kijössz,vagy bemegyek érted.

Kiabálta Im,mire kissé megijedtem,mert tudtam,a fiú képes beváltani ígéretét,így előbújtam,de hamar meg is bántam. Ahogy kiléptem az ajtón,és a srácok szeme elé kerültem,ösztönösen kaptam combomhoz kezeimet,mert a szoknya,ami legalább négy számmal kisebb volt,mint a valódi méretem,túl sokat mutatott,ezért borzasztóan szégyelltem magam.

-Mi..miért..te..azonnal menj vissza..

Dadogta Im,paradicsom vörös arccal,hasonlóan a többiekéhez. Eleget tettem a fiú kérésének,így gyorsan visszarohantam a cellába,melyet addigra már olyannyira otthonossá tettem,hogy jobban tetszett,mint az otthoni szobám. Furcsálltam hogy a szüleim egyáltalán nem kerestek,s ez bántott,de ugyanakkor tudtam,nem úgy tekintenek rám,mint a normális szülők a gyerekeikre,ezért nem bántam a helyzetet,amibe kerültem.

-Állítsátok le magatokat faszfejek..szerintetek nekem olyan könnyű megtenni? Ha lenne választásom,én sem azt az életet élném,amit most...de kibaszottul nincs. És ha jót akarsz magadnak akkor befogod a pofád,és továbbra is teszed amit mondok.

Hallottam meg kintről Im fenyegető,és dühös,kiabálását. Akkor már egy hónapja éltem együtt a srácokkal,de ezalatt az idő alatt egyszer sem hallottam őket veszekedni.

-Oké...kussolok. De ezúttal nem támogatlak. Hülyítsd csak,egész nyugodtan,de ha beleszeretsz haver...komolyan mondom,hogy életed legfájdalmasabb napja lesz az,amikor el kell engedned...komolyan mondom Im,én kiszálltam.

Jooheon hangja sem volt egészen nyugodt,ami kissé megrémisztett,mert a fiút még sohasem hallottam kiakadni. Mindig is barátságos volt,és azt sem értettem,hogy Imnak hogy van ideje lányokkal találkozgatni,mikor egész nap a szaros kis bűnügyeikkel van elfoglalva. Gondolataimat egy hangos ajtócsapódás szakította félbe. Akkor jöttem csak rá,hogy mindenki más elhagyta a helyiséget,mikor Im hatalmas erővel vágott a gipszkarton falba,ami azonnal kettérepedt. Ijedtemben hatalmasat ugrottam,és visítottam,mire Im felém kapta a fejét,majd megindult az említett irányba. Akkor először féltem a fiútól,s akkor először gondolkodtam el azon,vajon képes lenne e bántani engem?! Végülis,miért ne? Senki sem vagyok neki,semmit sem jelentek,csak egy áldozat vagyok a sok közül,akivel kitudja mi fog történni.

-Miért sírsz?

Gondolkodás közben,észre sem vettem,hogy a sós folyadék lefojt arcomon,ahogy azt sem,hogy Im elérve hozzám,pulóverébe kezdte törölgetni azokat.

-Azt hittem most lebaszol egyet.

Mondtam,akkor már könnyeim közt kuncogva,mire Im is utánozta utóbbi cselekedetem.

-Azt hiszed képes lennék bántani téged?